Nem tudod meginni a vizet, ha egyszer kiömlött. Szóval vigyázz rá!

KAKAS

Oké erről nem általánosságban fogok beszélni, de belerakni egy kakast poénnak egy animébe eléggé jellegzetes. Ezek az animék azok amik mondanivalójuk fölé egy halvány poén réteget helyeznek, annak érdekében, hogy ne legyen száraz a történet. Ez pedig tökéletesen be tud válni, pláne a romantikus animék esetében. Pl ha van egy olyan kemény témát földolgozó anime mint a Nana vagy a Mirai Nikki, akkor nekik nagyon jó föloldás lett a karakter komikum. Tudunk nevetni a szereplőkön, néha már ők is magukon, és így áll helyre a világ rendje. Persze a Tonari no Kaibutsu-kun is a jellemkomikumokra épít... meg egy kakasra.

TÖRTÉNET

Shizuku nem akar mást csak tanulni. A legjobb lenni, a legjobb jegyeket szerezni. Így aztán nincsenek is barátai, ami persze a kissé rideg lányt egyáltalán nem zavarja. Ám tanára egy nap megkéri, hogy látogassa meg egyik osztálytársát Harut, aki az első napon verekedésbe keveredett, és fölfüggesztették. A bűntetés már lejárt, Haru még sincs sehol. Bár Shizukunak semmi kedve de elmegy a fiúhoz. Aki teljesen őrült. Először megtámadja a lányt, majd legjobb barátjának titulálja. A nap végén pedig szerelmet is vall a lánynak, és megígéri neki, hogy csak miatta visszatér az iskolába, és megvárja míg Shizuku is viszonozza érzéseit. Ám mi lesz így a tanulással ha a padtársad a nagyon is nyomulós Haru?

GRAFIKA

Alapvetően semmi izgalmas, vagy érdekes nincsen benne, amit ki kéne emelni. Az anime még eléggé új, ez látszik is rajta. A mostanában nagyon kedvellt, halvány és homályos színekkel operál. A szereplőknek nincsenek igazán kiemelt jegyei, a legtöbben így beolvadnak a környezetbe. Viszont... értem én, hogy ez egy romantikus anime. Szerelem, nyalóka, csillámpónik, szivárvány, de ttól ezt még nem kell ledugni a torkunkon egy opening formájában. Olyan nyálas  és csillogós, és szivárványos ez a nyitány, hogy az embernek szinte elmegy a kedve attól, hogy folytassa a történetet. Szinte az arcodbavágja, hogy miről fog szólni és, hogy ne is reménykedj másban.

SZEREPLŐK

Shizuku: Én nagyon örültem, hogy itt a romantikus főhősnő nem érzelgős. Shizuku szinte egy abszolút jégcsap. Annak ellenére, hogy neki is föllobbannak az érzelmei, végig hűvös marad. Viszont ez még pont a határon van. Néhol ő is megmutatja érzelmesebb énjét. Bártény és való, hogy egy ilyen lánnyal valószínűleg kevesen fognak tudni azonosulni.  Ráadásul itt a főprobléma, hogy a szerelmet vagy a tanulást válassza, ami egy teljesen életszerűtlen szituáció. Bár Shizuku karaktere egymaga nem tudna elvinni a hátán egy animét, de kísérletnek, és változatosságnak mindenképpen jó.

Haru: Őt nyilván sokan fogják szeretni, hiszen ő a bohém herceg fehér lovon. Haru és Shizuku egymás tökéletes ellenpontjai. A túl heves érzelmű Haru támadásai nagyon szórakoztatóak, szó szerint támadásai. Viszont ő sem alkalmas rá, hogy a történetet építse, mivel semmi féle karakterfejlődés nem történik körülötte. Haru szórakoztató, és aranyos, de nem igazán lehet neki szurkolni, vagy éppen csak azonosulni túlfűtött érzelmeivel.

Natsume: Talán még Natsume problémáit lehet a legjobban megérteni. Bár tény, hogy nem sok lány panaszkodna ha a férfiak körüllengik, de ez egy valós probléma, hogy emiatt a lányok elhűzódnak tőlle. Ha pedig Natsume kiadná gondjait, valószínűleg a féltékenység miatt csak mégjobban meggyűlölnék. Ráadásul az ő szerepén belül mutatkozik meg az egyetlen társadalmi kritika. Mégpedig az internetes kapcsolatok felületessége, és semmis mivolta.

NEGATÍVUMOK

Ez a történet sok bizarr dolgot vonultat föl előttünk. Bizarr karakterek, bizarr problémákkal... és kakas. Ezzel valószínűleg különlegessé akarták tenni, és viccessé. Viszont a humor nem sikerült. Én egyáltalán nem tudtam önfeledten kacagni, valószínűleg mert a poénokban semmi újat nem hozott. Maximum a fizikai erőszak, de az sem az amin hahotázol. Viszont az anime legnagyobb problémája, hogy nincs létjogosultsága ebben a világban. Lehet, hogy ez kicsit túl erős, de az kap egy csokit aki megmondja miről szólt ez a történet. A szerelemről? Nem mert az nem teljesül be. A párkapcsolatok nehézségéről? Nem, mert nincsenek benne párkapcsolatok. Társadalom kritika? Közelről sem. A legvalószínűbbnek még azt tartom, hogy próbálja bemutatni, ebben a mai világban mennyire elfolyunk miemberek, és milyen nehéz megérteni egymást és kapcsolódni. Viszont közben mégsem, mert bár a szerelmet senki sem leli, a barátságok négy perc alatt megköttetnek (igen, számoltam). Ráadásul ez a tizenhárom rész nem fut ki sehova. Azt hinnéd, hogy legalább a végén akkor mindenki kimondta az érzéseit, marha jó. Erre egy olyan mondattal zárják, hogy remélem egyszer őszinték lesznek az érzéseim irántad. Ez borzasztóan lehangoló. Mindenki szerelmes és közben senki sem az. Mivel az első részben kibontakozik a szerelem, aminek nagyon örültem, mondván itt valami nem szokványos fog történni. Nos nem is. Folyton kiszeretnek egymásból majd újra szeretik egymást, persze eltolódásokkal. Ezek a körök marhára fölöslegesek voltak. Tényleg nem értem mi akart lenni. Lezáratlan, de ez már megszokott nóta bele sem kezdek. 

POZITÍVUMOK

Összességében jól lehet rajta szórakozni. Ez nem az az anime ami majd mély nyomokat hagy benned, vagy megváltoztatja a gondolkodásmódodat, esetleg hatással lesz rád. Ha néztél valami komolyabb hangvételűt, akkor ez remek kikapcsolódás. A szereplők aranyosak, a történet kedves. Nem hoz eredendően semmi újat, de ez az a tipikus diákszerelem, megspékelve egy adag idiótasággal. A történet, szereplőivel együtt igenis szerethető. Nincsenek benne nagy izgalmas csavarok. Viszont nem is kell hiányolni igazán. Ráadásul ha nem nézel sok ilyet akkor abszolút újdonságot is tud hozni. Jó hangulat, aranyos szereplők, és valamilyen szinten izgalmas is a szerelmek összefonódása, illetve a hirtelen felbukkanó szereplők sokasága. Vannak benne megható és szép pillanatok is. Néhány momentum igenis szívfacsaró. Például mikor Haru az esőben beszélget Shizukuval, vagy Natsume vallomása.

 

AJÁNLÁS

Kikapcsolódásnak remek. Ha nagy szerelmi történetre vágysz akkor ezt nem ajánlom, de ha csak egy kicsit pihiznél akkor remek. Nem lesznek benne nagy váratlan momentumok, de lesznek érdekes pillanatok. Főlleg a lányok, ha megszeretik Haru karakterét, akkor biztosan élvezni fogják a bohóckodásait. A többieknek pedig annyit, hogy... kakas.

10/7

Következő: School Days

Megosztás a facebookon

Egy baba tette.

KÜLÖNLEGES INTELLIGENCIA

Különleges intelligenciával rendelkező, és ebből kifolyólag szociopata személyeket nézni a képernyőn mindig izgalmas. Csak a legegyszerűbb, ám mégis az egyik legzseniálisabb példát hozva, Anglia kedvenc detektívje, Sherlock Holmes. Vagy a különc fizikus Sheldon Cooper. Ezek a személyek, azon túl, hogy lenyűgözőek, inspirálóak, és izgalmasak, még lehetnek végtelenül szórakoztatóak, ijesztőek, vagy a tragédia alapjait fektethetik le. S bár az animékben a szociopaták és a pszichopaták nem ritka karakterek, mégis kevés olyan művet látni melynek központjában egy magas rendűen gondolkodó személy elméje áll. Ennek az oka, ha jobban belegondolunk, nem is meglepő. Hiszen ki tudna megalkotni egy ilyen személyt? Természetesen csak az, aki szintén ilyen elmével rendelkezik. Ezek az emberek pedig nem a manga iparban tevékenykednek általában. Ám a Subete ga F ni Naru, nem csak egy ilyen szereplő köré épített, hanem világát telepakolta zseniálisabbnál zseniálisabb agyakkal, akik közül ki kell emelkednie annak az egynek.

GRAFIKA

Szeretném kiemelni az oppeninget, mert egyszerűen szenzációs. Mind a zene, mind a képivilág. Néhol az emeberk túl nyersen vannak ábrázolva. Moe feje bizonyos részekben inkább hasonlít gombához. Viszont Magat arca gyönyörű, és figyelembe veszik, hogy mióta nem éri bőtrét a külvilág ingerei. Arca kissé beesett és fehér, nagyon szépen van ábrázolva. Nem túl színes, a színek inkább mattak, nem az a tipikus fényesség. Viszont érződik rajta, hogy nem régi a grafika.

TÖRTÉNET

Nishinosono Moe szíve régóta nyitva áll, néhai apja utolsó tanítványa Saikawa professzor számára. Am a visszahúzódó, folyton morcos professzor nem igazán tudja közeledését fogadni. E furcsa pár beszélgetése közben merül fel egy név. Dr. Magata Shiki neve. A doktor tizenöt éve, mióta megölte szüleit, egy elzárt laborban él. Ebből a laborból kamera segítségével, csak pár emberrel hajlandó beszélni. Ám valamiért Nishinosono Moe benne van ebben a pár emberben. Mikor ezt Saikawa megtudja, hatalmas izgalom fogja el, hiszen a doktor nagy híve. Így elhatározzák, hogy diákjaival és Nishinosonoval ellátogatnak a szigetre, hogy ott a professzor is beszélhessen Magatával. Ám a szigeten gyilkosság történik, viszont nem is akármilyen. Ugyanis a gyilkosnak semmi nyoma, zárt ajtók mögött végzett el egy gyilkosságot, majd nyom nélkül el is tűnt. Ám Nishinosono nem bír magával. Még mielőtt a rendőrök megérkeznének meg akarja oldani a gyilkosságot, így a professzorral a laborban maradnak. Ám a rejtély közel sem csak annyiból áll mint azt az elején hitték.

 

KARAKTEREK

Nishinosono Moe: Az anime alap hangulatát lefektető, tökéletes női karakter. Bár Nishinosonot nem hiszem, hogy túl sokan a szívükbe fogják zárni, de a történetbe ő valóés kész. Ötvözik benne a hatalmas intelligenciát, a kislányos rajongással, és az elkényeztetett úrikisasszonnyal. Moe gondolkodása, bár magasabb rendű, de könnyen átlátható és megérthető. Valamilyen szinten ő a szócső, aki lefodítja a nézőknek a túl elvont fizikai, és filozófiai fogalmkat. Sokkal egyszerűbb nyelvet használ mint társai, magyarázatait pedig egy késsé lebutítja, hogy ne csak kapkodjuk a fejünket, ebben a hatalmas tudományos világban.

Saikawa Souhe: A professzor végtelenül szórakoztatót. Kis párviadalaik Nishinosonoval föloldják az anime, néhol túl kemény hangvételét. Az ő magyarázatai is sokszor szólnak a nézőknek. bár sokszor használ fizikai fogalmakat, és bonyolult képleteket. A folyamatosan dohányzó professzorhoz szép lassan a mi szívünk is hozzákötődik, ahogy haladunk előre, és a két ember kapcsolata föltárul előttünk. Ám a professzorban is megvannak a gyengeségek, és a nők felé irányuló tökéletes értetlensége, ami sokszor a humor forrása.

Magata Shiki: Ő már semmilyen szinten sem szól a nézőkhöz. Ő a brilliáns elme, akit csak néznünk kell, és gyönyörködnünk benne. Gondolatmenetei túl elvontak ahoz, hogy teljesen megtudjuk fejteni indíttatásait, így csak a hatása alá tudunk kerülni. Hűvös szépsége, és beszédmodora körüllengi az egész animét. Az ő lénye teremti meg végig azt a kissé hideglelős, ám gyönyörű hangulatot, ami az anime alapjait adja. Bár személye az anime végére kissé talán elül, még egy utolsó nagy dobbantás kellett volna számára, hogy teljesen kidomborodhasson a zsenialitása.

NEGATÍVUMOK

Ennek az animének már a témája, és a típusa is olyan, ami csak egy bizonyos érdeklődési kört foglal magába. Hiszen a filozófiát, és a tudományokat ötvözi. Ez nem tipikusan az az anime emivel kikapcsolódsz. Mindenfajta krimis, és tudományos elindulás ellenére, az anime a végére inkább filozófikus lett. Ami nem állt neki rosszul egy bizonyos fokig, de nem érezték meg ezt a fokot. Az utolsó részekre a tudomány és a rejtély teljesen eltűnik, és csak a filozofálgatás marad, amire nem kapunk választ. Ez a rés pedig lehetőséget ad a legnagyobb bukásra, hogy a különleges intelligenciával rendelkező személy már nem is tűnik annyira különlegesnek. Túl nagyot akartak dobbantani a végére, és így kicsit lapos maradt a zárás, a nyomozás szempontjából. A látvány kedvéért pedig elkövettek sok olyan tudományos magyarázkodást, melyet elég kevesen lesznek képesen követni.

POZITÍVUMOK

A rejtély marha izgalmas, és még néhol félelmetes is. Ügyesen megteremti azt az atmoszférát, amiben megteremtődik a feszültség és a félelem.(Marha jó az oppeing) A lezárása elegáns és korrekt, csak a végkimenetellel vannak problémák. A tudományos magyarázatokat nem viszik túlzásba. Éppen csak annyira vannak jelen, hogy ne csak a programozók szórakozhassanak rajta. Jelen van a szócső, aki kicsit butítva és magyarázva lefordítja nekünk a bonyolultabb tartalmakat. Magata Shiki karaktere nagyon sokáig tartja magát. Izgalmas, érdekes, és hat is az emberre. Abszolút a hatása alá lehet kerülni. Ő tipikusan az a karakter, aki annyira meghatározó, hogy egy pillanatig elgondolkozol, talán eddig rossz értékrendszert követtél. Persze ez igaz a többi karakterre is. Nagyon kellemes mindenki jelenléte, nincsenek fölösleges szerepek, nem kérdőjeleződnek meg a szerepek. Mégis ennek az animének az egyik legnagyobb erénye, hogy se több, se kevesebb. Teljesen tisztában van magával. Mindössze tizenegy rész, mivel tudja, hogy tovább nem lehet húzni egy darab nyomozást. Minden szálat elvarr. A vége bár nem is tökéletes, de sokféle módon értelmezhető. Ráadásul a két idősík tökéletesen kiegészíti egymást.

 

AJÁNLÁS

Ha érdekelnek az ilyen típusú animék, és nem veted meg a tudományokat akkor ez a te animéd. Bár tény, hogy le kell nyelni a nehezebb fogalmakat és a néhol túl elvont filozófiai kérdéseket. Picit jelen van benne a brutalitás is, annak ellenére, hogy nincs sok vér. Szóval nem feltétlenül a fiatalabb réteget célozza meg. Vsizont ha ez a te stílusod akkor nem érdemes kihagynod, semmiképpen.

10/9

Következő: Tonari no Kaibutsu-kun

 

Megosztás a facebookon

Ha valaki mindennek csak a rossz oldalát látja, az azt mutatja, hogy nincs semmi önbizalma. Az ilyenek el akarják érni, hogy mások is elbizonytalanodjanak, ahogy ők.

DÉMONOK

Ennek a műfajnak őszintén szólva nem vagyok nagy kedvelője. Hiszen a hollywoodi álomgyár, ebben a témában teremti legnagyobb torzszülötteit. Viszont animék terén kedvelt témám, hiszen a japán kultúra nagyon fontos alapköve a szellemvilág. Így, ha ehez a témához nyúlnak, akkor erősen merítenek a Sinto hagyományokból, ami lássuk be, főlleg európai szemmel, nagyon is izgalmas. Részletgazdag, érdekes, sok kérdést vet föl. A japán valláshoz kapcsolódó animék pedig általában nem szoktak rosszak lenni, hiszen érdekes az alapanyag. Vegyük csak a Noragamit, vagy a Kamisama kisst, de még talán a Shikivel és példálozhatnék. Ha pedig jó az alapanyag, akkor könnyű belőlle szuper animét létrehozni. Az Ao no Exorcistnek pedig nagyon jó az alapanyaga, még ha ők nem is a Sinto vallást választották.

TÖRTÉNET

Az Okumura ikrek merőben különböznek. Bár mind a ketten apjuk, Shiro templomában nevelkednek, mégis kissé mások lesznek. A fiatalabbik testvér Yukio, eszes és visszahúzódó. Föl is veszik az Igaz Kereszt Akadémia diákjai közé. Ám bátyja Rin, semmihez sem ért, kivéve talán a verekedés. Rint gyakran démonnak csúfolják erőszakossága miatt, beilleszkednie szinte lehetetlen. Ám egy napon, egy támadás után, elkezd maga körül furcsa lényeket, démonokat látni. Ekkor már az igazság elkerülhetetlen. Apja Shiro bevallja neki, hogy nem csak a mi világunk létezik. Alattuk terül egy a démon király, Sátán birodalma. Rin és Yukio pedig, egy ember nő, és Sátán gyermekei. Azonban csak Rin örökölte igazi apja erejét, amit egy kardba zártak el, ha Rin kihúzza a kardot, démoni ereje fölébred. Sátán pedig eljön a fiáért. Rin nem tehet mást, kihúzza a kardot hüvelyéből, hogy menthesse ami menthető. Ezek után nem maradhat otthon. Az Igaz Kereszt Akadémián kell ördögűzőnek tanulnia, hogy véghezvihesse álmát, és legyőzhesse a Sátánt.

 

GRAFIKA

A Sátán erejét jelző kék lángok nagyon fontos szerepet kapnak. Ezért is fontos volt, hogy valamilyen érzetet tudjunk hozzá kapcsolni. Azontúl, hogy a kék lángok gyönyörűek, és izgalmas formákban terülnek el Rin testén, meg vannak az ellentétei. Számunkra ez nem egy ilyesztő dolog, hiszen főszereplőnk legfőbb fegyvere. Viszont a körülötte élők számára a világ legborzalmasabb jeleként van számontartva. A harc jelenetek izgalmasan vannak megkoreografálva, nagyon tetszett, hogy mindenki másképp harcolt. Viszont itt is belefutottak abba a hibába, hogy a távol álló embereknek elmosódnak a vonalai. Különösen az utolsó részben. Rin áll egy ajtó előtt, és vonalai szinte a felismerhetetlenségig elmosódnak.

KARAKTEREK

Rin: Még mielőtt elkezdtem volna nézni az animét, már soat hallottam Rinről. Sokan jelölték meg mint kedvenc szereplőjüket. Viszont azt kell mondjam, Rin a tipikus főhős. Néha Erent véltem benne fölfedezni az Attack on Titanból. Olyan hős, akinek mindenki könnyen beletudja magát képzelni a helyzetébe. Mert valóban, Rin nem annyira szerencsétlen, hogy vicces legyen, de nem is annyira tipikus hős. Nekem túl ellentmondásos volt, és nem igazán tudtam megkedvelni, vagy azonosulni a céljaival. Úgy éreztem, ő ott van, és ez az ő története, ennyi. Az anime eljén pedig kifejezetten unszimpatikus. Ahogy Bon is látja őt. Egy srác aki semmit nem dolgozik az órán, bekerült protekcióval, és mindenkit hátráltat mert nem bír a seggén maradni. Persze aztán Rin is fejlődn kezd, ami egy szép változás.

Yukio: Sajnos számomra ő sem volt olyan fajsúlyos karakter. Szép a vívódása, a testvérével szemben. Hiszen minden rosszat Rinnek köszönhet, ám mégis segítenie kell. A szeretet és a féltékenység örökös küzdelme. Viszont az ő céjai, és megmozdulásai sem keltették föl az érdeklődésemet. Végig lehetett tudni, hogy végül mit választ, azt is, hogy mi fog vele történni. Ráadásul nem is ment át karakterfejlődésen, csak néha bunkó lett, aztán a szeretet felülemelkedett ezen.

Shiro. Yukio és Rin nevelőapja. Bár Shiro csak az első két részben szerepel, és utána csak utalnak és visszaemlékeznek rá, mégis számomra ő volt a legmeghatározóbb ember, az egséz animében. Shiro iszonyatosan szórakoztató, és ő az egyetlen. Az egyetlen ember az animében aki föloldja nagy súlyú helyzeteket. Shiro tökéletessége viszont mégis abban rejlik, hogy két rész után eltűnik, ezután pedig a visszaemlékezésekből tudjuk meg élete nagyobb részleteit, és halála számunkra is egyre fájdalmasabb lesz. Viszont az anime elbírta volna ha egy kicsit többet gondolnak vissza rá, hiszen a sok "vicces" karakter ellenére, tényleg csak ő szórakozató.

NEGATÍVUMOK

Szereplők terén nem voltam túl elégedett. Rin minden tulajdonsága ellenére sem keltette föl az érdeklődésemet, untatott minden amit csinált, ez persze scsak a saját meglátásom. Az Ao no exorcist nem vicces, próbálkozik, de nem sikerül. Emiatt nem is lehet besorolni. Vígjáték? Nem mert nem vicces. Dráma? Nem mert igazából csak egy tragikus esemény van benne, és próbálnak hülyéskedni. Annak ellenére, hogy a sztori kerek egész, számomra mégsem állt össze. Majdnem minden részben mással harcolnak, és a főgonoszok az utolsó ké részben jelennek meg, és kezdenek el tevékenykedni. Emiatt ebből a huszonöt részből összesen nekem körülbelül öt érdemi pillanat maradt meg, amire azt mondhatnám, hogy na ez igen. Nem tiszták se a célok, sem a viszonyok. Ki barát, és ki ellenség? Rin nagyon sokszor bizonyítja a barátainak, hogy igen ő Sátán fia, de rendes gyerek, sosem bántana senkit. Ennek ellenére pedig senki sem bízik benne, és ezt poénként próbálják meg beállítani, holott ebben semmi vicces nincs. Ráadásul annak ellenére, hogy Yukio nem örökölte a démoni erőt, attól még ő is a Sátán fia, ráadásul mindenki tisztában van vele, hogy egyszer benne is fölébredhet. Nem életszerű az ikrek kora. A töténetben tizenöt évesek. Egy tizenötévest ha elvisznek a kivégzésére, akkor azt nem fogja fölszegett állal tűrni. Yukio még hagyján, ő egész életében látta a démonokat, még el is hiszem, hogy egy huszonéves szintjére fejlődött. Viszont Rin nem. Az első reakciói nagyon szépek, félelem, fájdalom, szenvedés, ragaszkodás. Aztán ezt elfúja a szél. Büszkén vágtata a halálba minden egyes nap. Manga ide vagy oda, én biztosan megemeltem volna az életkorukat, minimum három évvel. A legrosszabbak pedig a jelentéktelen szereplők. Van akiknek semmi rendeltetése sincs az animében. Oké barátok, van három másik barátja. Persze Shiemi kell, mert kell egy női barát, de közben meg fölösleges mert még ördögűző sem akar lenni,ügyetlen és gyáva.

spoiler

Hihetetlenül nevetséges, hogy Sátán szerelmes lesz. Nagyon szép, de nevetséges amior elmagyarázza, hogy ő is élni, és érezni akar, ezért gyermekeket csinálnak. A Sátán, a démonok királya, szerelmes. A gyerekeket viszont utálja, csak kihasználja őket, a nőt meg szereti és megmenti. Iszonyatosan gáz és nevetséges volt az egész jelenet.

POZITÍVUMOK

Jelen van a racionalizmus. A tanoncok megértik, hogy nem kelhetnek harcra, a legerősebb démonnal, és, hogy csak hátráltatnák a mestereiket, így félreállnak. Nagyon kevesen teszik ezt meg az animékben. Mint már mondottam, az alapanyag kiváló. A démonok, és az ellenségek változatosak. Bár nem a Sinto hagyományokra épít, de tökéletesen elegyíti a Római Katolikus egyház gondolatait a japán kultúrával. Így, bár ha kicsit érdek is, de izgalmas dolog születik. A harcok frenetikusak. Ahogy Rin lánghasználata egyre jobban kerül az irányítása alá, annál látványosabban is tud harcolni. Sajnáltam, hogy nem kerültünk bele jobban ebbe a világba, holott éreztetve van, hogy ez milyen végtelen. Hiszen megismerjük, hogy a démonoknak rentgeteg fajtája van. Megismerjük az ördögűző csapatok felépítését, a harci eszközöket, a két világ adta különbségeket. Shiro karaktere fantasztikus. Egyszerr vicces, és kemény. Alig vártam, hogy újra meg újra fölbukkanon. Hiszen lássuk be, az anime témája elég kemény. Nem elég, hogy kérdőre vonja a vallási hovatartozásokat, még a szociális kiközösítést is pellengérre állítja. Szóval mindenképpen kell valak, aki helyrebillenti az egynesúlyt. Ráadásul, számomra szinte ő volt az egyetlen érdekes és szeretni való karakter, többet is foglalkozhattak volna vele. Annak ellenére, hogy nem nagyon jutottunk egyről a kettőre, de legalább le volt zárva az anime, úgy ahogy, és én már ennek is örülök. A hangulat magávalragad, még akkor is ha a fönnakadtam pár kérdésen.

 

AJÁNLÁS

Ha érdekel a japán szellemvilág, de harcokat is akarsz, akkor inkább a Noragamit ajánlanám, sok jó karakter, jó harcok, és még vicces is. Ha ez a mű kimarad a repertoárodból, hát nem kell, hogy a földrevetve magad zokogj, de nem is fogod megbánni ha becsusszan. A hangulat és a végkifejlet ellenpontozza a sok hibát. Nem fogod megbánni ha megnézed, de nem is hiszem, hogy mély nyomot fog hagyni bennemd.

10/8

Következő: Subete ga F ni Naru

Megosztás a facebookon

FOLYTATÁS/TOVÁBBLÉPÉS

Kedves kispszichopata szereplőinktől úgy búcsúztunk el, hogy kaptunk egy lehelletnyi reményt arra, hogy a szálak azok nem csak szálak, hanem majd össze fognak érni, és tulajdonképpen az 50 rész végére ez egy szép kerek anime lesz. Nos csekély reményem volt de megtörtént. A második évad már egy konkrét anime volt, amelynek néhol megmaradtak ezek a novella szerű elemei, amelynek így már lett értelme. Bár a második évadok sokszor képtelenek meghaladni elődeiket itt ez sikerült. Viszont a kritikai is azért csúszott annyit, mert ez az ötven rész ezzel a részleges technikával iszonyatosan tömény. Pláne ha nem vagy hozzászokva az ilyenekhez. Sóval igen csak meg kellett húznom az utolsó részeket, hogy kész legyen a kritika.

TÖRTÉNET

A végtelen június folytatódik. Ám ez Keiichiéket nem igazán zavarja, hiszen ennek senki nincs tisztában a világok folyamatos ismétlődésével csak Rika. Az immár száz éve ugyanabban a testben, ugyanabban az időben élő Rika újra és újra átéli a borzalmas júniusi két hetet, mely saját fölkoncolásával végződik. Mostanra már teljesen elvesztette a reményt, hogy valaha is folytatni tudja életét és kdevetlenül várja a világok végét. Ugyanis barátja ebben a végtelen időben csakis Hanyuu egy gyermek testben élő isten. Hanyuu és Rika érzik, hogy a világoknak hamarosan vége, Hinamizawa örökre elveszik. Rikának már el is száll minden reménye. Ám ekkor hirtelen valami változik. Az események kicsit máshogy alakulnak. Sikerül felderíteni a hinamizawai borzalmas gyilkosságok mögött lappangó titkot és Rika barátaival, Hanyuuval, Mionnal, Shionnal, Satokóval és Keiichivel fölveszik a harcot a kegyetlen gyilkos ellen. Talán eljött az idő, hogy Rika végre szembeszálljon a sorsával?

GRAFIKA

Nem sokat változott szóval csak egy mondat erejéig. Előkerült néhány csihi-puhi jelenet. Hogy milyen? Borzalmasan gagyi. A tartalom még hagyján de a megvalósítás tragikus. A mozgás szaggatott, a vér random eltűnik az emberekről, az ütésekpedig olyan lassan vannak meganimálva, hogy még egy lajhár is kivédené.

KARAKTEREK

Rika: Mostanra határozottan ő lépett elő a főszereplői státusba. Ami nem tett rosszat a cselekményeknek. Rika folyamatos hangulat ingadozásai, reményvesztetsége, majd ismételt reménykedése ad egy jól követhető csapongó hangulatot az animének. Viszont mivel Rika már szinte felnőtt így hangja is olyan, ezért imitálnia kell a gyermeki beszédet. Viszont mikor komolyan beszél, vagy csak magában a hangja felnőttre vált. Ez pedig néhol már komikusra vált. Ezt leszámítva viszont Rika egy pozitív főhős, és így mostanra kifforrott karakterrel is rendelkezik.

Takano: Az első évad első gyilkossága. Takano-san eddig mindig igen hamar eltűnt a történetekből, és bár kulcs mozgatója az animének nem sokat szereplt. Számomra Takano mindig is borzasztóan furcsa és morbid megjelenésű volt. Ott volt egy le nem tisztázott kapcsolata egy férfival. Egy megmagyaráztlan kutatás amivel az egész relytvényt később sikerül megfejteni. Viszont erről a furcsa, mindig mosolygó, tilosban járó nőről soha nem tudtunk meg semmit. Az első évad remekül megágyazta neki a második évadbeli visszatérését, mind múltja, mind jelenlegi mozgatásai nagyon érdekesek és fontosak. Egy szála sem marad elvarratlan.

Akasaka: Muszáj megemlítenem a sajátos kedvencemet. Bár Akasaka egy epizód erejéig föltűnt már az első évadban is, itt különösen a végjátékban nagyobb szerepet kap. Akasaka az egyetlen aki épp pszichéjű embert alakít. Mind családi háttere mind a Rikához fűzött kapcsolata szívmelengető. Akasak egy felüdülés ebben a gyilkos világban. Rikának is ő adja meg az első lökést arra, hogy a sorsán lehet változtatni, és érdemes is.

NEGATÍVUMOK

Ez az anime elképesztően hosszú. Ötven rész, ez még nem lenne olyan sok, de tipusából adódóan igen. Bár az első évad remekül megágyaz a másodiknak, de akkor lehetett volna az első inkább csak 12 részes. Ez pedig független az anime tartalmától is, hiszen nekem is bármennyire tetszett de borzasztóan tömör volt. A szentimentalizmus miatt átment egy kicsit logikátlanba. Persze ha mind összefogunk az nagyon szép, a barátság nagyon jó dolog, de attól még nem tud öt tizenéves legyőzni egy komplet kommandós csapatot. Borzasztóan logikátlan, ahogy képett fegyvereseket megfélemlítenek gyerekek kis csapdákkal meg üzenetekkel. A resszkessetek betörők negyedik részében éreztem tőle magam. Sok más ilyen logikátlan dolog is történt, mint pl mikor Akasaka egyedül elbánik nyolc felfegyverzett emberrel. Zs kategóriás akció filmekben vannak csak olyan jelenetek. A harcok se nem izgalmasak, se nem szépek. Szóval az autósüldözések és a verekedések helyett megmaradhattak volna a jól bevált gyilkosságoknál. Másrészt meg egy ilyen animétől nagyobb csavart vártam volna a végére. Ez olyan kis limonádé zárás volt.

POZITÍVUMOK

Az anime fejlődött. Ez nagy szó, mivel nem szoktak. Nem csak az animékre, úgy amúgy más dolgokra is igaz, hogy a második rész inkább ront mint javít. Itt nem ez történt. Elhagyták a visualnovellek biztonsági zónáját, és egy majdnem lineáris, ámde lezárt történetet mondtak el. A karaktereknek lehetőségük nyílt arra, hogy önnálló teret biztosítsanak maguknak, és ebben kialakulhassanak, fejlődhessenek. Bár az anime valamennyire megvált horrorisztikus jellegétől, és inkább az akció irányába érdeklődött tovább, ennek ellenére a horror elemek továbbra is zseniálisak maradtak. Bánom, hogy eltűntek a tájképek. A történet sokkal izgalmasabb, pörgősebb lett. Úgy anime lett a dolog. Ténylegesen megteremtette az izgalmat. Nem sarkította le a történetet rosszakra és jókra, mindössze érdekek ütköztek, volt aki jól került ki belőlle és volt aki nem. 

 

AJÁNLÁS

Bennem összeségében nem hagyott mély nyomot ez az anime, de értékelem a pozitívumait. Ha leülnél és néznél valamit sokáig akkor ő a te animéd. Tobábbra is a véres témák kedvelőinek javasolt. Bár erre a második évadra már elhagyható a korhatáros karika.

10/8

Következő: Ao no Exorcist.

Megosztás a facebookon

A barátok olyan emberek, akikkel a szórakoztató, ám mégis értelmetlen időt töltöd. Ha nehéz időszak jön, nem állnak melléd.

 

HORROR

Ebben a műfajban is nagyon sok alkotás készül, és ez nem is véletlen. Ugyanis az anime tökéletes alapanyaga a horrornak. Grafikájával rentgeteg hibát ki tud küszöbölni. Például azt ha egy szereplő nem elég ijesztő, hogy a gyilkosság béna, vagy csak olyan környezetet sem tudnak neki teremteni ami megfelelő alapokat szolgálna. Viszont nagyon sok esetben pont ez a korlátlan szabadság töri meg az illúziót. A lehetőségek tárháza olyan végtelen, hogy sokszor nagyon bugyuta lesz a történet, vagy éppen túl véres, és egy idő után immunissá válunk rá. Nos a Higurashi vér szintjé elég szépen szerepelt, na de lássuk a többit.

TÖRTÉNET

Maebara Keiichi nem rég szüleivel elköltözött egy békés kis vidéke faluba, Hinamizawába. Az iskolában hamar sikerül szoros barátságot kötnie négy lánnyal: Mionnal, Renával, Rikával és Satokóval. Egyik nap azonban mikor elkíséri Renát kedvenc kincslelő helyére a szeméttelepre, megtudja egy idegen férfitól, hogy a városban nem rég brutális kegyetlenséggel meggyilkoltk egy férfit aki abban a gátépítésben segédkezett, ami egész Hinamizawát elárasztotta volna. Keiichi próbál utánajárni az ügynek de a lányok úgy tesznek mintha semmit sem tudnának. Keiichi egyre több gyilkosságról szerezz tudomást, és végül már ő maga sem érzi magát biztonságban új barátai körében. Ez viszont csak az első fejezet tartalma. A mű hat fejezetből áll, hat külön történetet mesél el a hinamizawai gyilkosságokról. Vannak fejezetek amik kapcsolódnak és kiegészítik egymást, és vannak amelyik teljesen ellent mondanak.

GRAFIKA

Az anime nagyon élénk színekkel operál. Ez kiterjed a hajakra a tájra és a ruhákra is. Ez a színvilág tökéletesen ellenpontozza az amúgy komor hangulatot. A vonalak néhol durvák de ehez hamar hozzá tud szoni az ember szeme, ráadásul ez az a grafika ami tényleg egyedi, minden szempontból. A mozgások, az éryékolás, az arc elváltozásai mind a horrort szolgálják, viszont ehez is hamar hozzászokik az ember szeme és nem fog belőlle félelmet kiváltani. Személyes kedvencm azonban a vidék ábrázolása volt. Hinamizawa területe az az igazán gyönyörű zöld japán vidéki táj amit csak úgy elnézegetnél, ehez a képivilághoz hozzáadódik még a kabócák sírása és már meg is kaptuk a tökéletes idillt, amibe remekül lehet elvegyíteni a horror elemeket.

SZEREPLŐK

Mivel a különböző fejezetekben a szereplőket más fajta ingerek érik ezért nem lehet nekik egy átfogó értelmezést adni.

Maebara Keiichi: A részek alatt az ő háttér történetéről tudunk meg a legkevesebbet, emiatt nem annyira ismerjük meg a belső világát. Az első fejezetben még végig követjük a szenvedéseit, kifejezetten szimpatikus még ott a tetlegessége, ami viszont a későbbi fejezetekben inkább őrült ragaszkodássá válik. Ezen kívül pedig még van egy ki nem bontott szerelmi szála. Nem lehet igazán megismerni a viszonyrendszereket hiszen minden fejezetben más lányon van a hangsúly ami miatt Keiichi figyelme is mindig másra öszpontosul. Tehát ő végülis egy szimpatikus főszereplőnek indult, aki végül elvesztette a dominanciáját.

Sonozaki Mion: A Sonozaki család következő vezetője (ezt egy ilyen mini maffiaként lehet értelmezni) Őt már sokkal több minden határozza meg. Az ikertestvéréhez és a családjához való viszonya, vagy a Keiichihez fűzött vonzalma. Mivel a szerelem kibontatlan maradt ezért a testvéri szál sokkal jobban meghatározta Mion kissé fiús karakterét. Hiszen annak ellenére, hogy ő a család következő feje, emiatt őt nyomják a családi gondok és még húga problémái is, aki veszélyezteti a számára egyetlen fntos személy, Keiichit. Viszont számomra nagyon pozitív volt, hogy ez a testvéri viszály nem maradt meg a család szintjén hanem kiterjedt a nemiségre és a nőiességre.

Ryuuguu Rena: Akik imádják az édesen mosolygó kawaii lányokat akik véres baltával járkálnak a kezükben azoknak ő az emberük. Igen, Rena a horror animék tipikus elmaradhatatlan kissé tsundere karaktere. Viszont sajnos ezzel sem kezdenek semmit. Rena, bár a csapat egy meghatározó tagja, és mindenkihez szoros barátság fűzi, még sincs egy kapcsolat sem kidomborítva. Ez az elején számomra kicsit zavaró volt mert emiatt egy tök érdekes szereplő a háttérbe szorult, de a végén Rena pont a barátai felé irányuló bizonytalanságával emelkedik ki.

Houjou Satoko: Egy ideig még marha izgalmas volt Satoko bátyjának Satoshinak az eltűnése és, hogy ezt, hogyan dolgozza föl a mindig nagyszájú Satoko. Ám Satoko sajnos tényleg kimerül a Satoshi iránti szeretetben, Keiichiiben is csak a bátyját keresi. Végeredményben pedig olyan brutális háttér történetet kapott ami elképzelhetetlen egy ennyi idős kislányhoz. Így én őt mindig is a Satoshi szál fölvezetéseként tekintettem.

Furude Rika: A szentély kis papnője. Rika azét is annyira szerethető mert ő képviseli a transzcendes állapotot. Az anime folyamatosan ingadozik, hogy a gyilkosságokat  emberek követik el, vagy ez valóban egy Isten bűntetése. Rika végig képviseli a transzcendes létet nagyon finoman majd egyre erősebb eszközökkel. A mű végén pedigő ad értelmet a fejezeteknek. Hiszen mikor egy gyilkosságt hetedszerre is bemutatnak akkor Rika az egyetlen aki jelzi, hogy bizony ez egy elvégtelenített július, reményt ad arra, hogy a második évadban a szálak összefűződnek.

NEGATÍVUMOK

Ez az anime baromi hosszú. Nem személyes vélemény szerint hanem egy fejezetes animét, ami több részből áll azt nem lehet ilye hosszúra alkotni mivel ember legyen a talpán aki nem un bele abba, mikor huszadszora is elmesélik ugyanazt a gyilkosságot. Én értem, hogy ez egy visual novell alapján készült, ezért több kimenetele van a sztorinak, így megcsinálták a különböző varriációkat. De öszintén...ki a francit érdekel??? Ha több kimenetelű történetet akarok látni akkor végigjátszom egy visual novellt, viszont én animét akarok nézni. Összefüggő történetű, kibontott karakterű, lezárt animét. Ráadásul ez még csak az első évad, összesen 50 részen keresztül követjük ugyanazt a sztorit ismételgetve. Ráadásul emiatt az anime nem is tud igazán kifutni sehova, hiszen 4 rész édes kevés egy történt kialakulására, és mivel még csak nem is összefüggők így kifutni sem tud sehova. Őszintén szólva nagyon más hibája nincsen neki (néhány elhanyagolható pl: az emberek milyen lazán kezelik ha valakit összevernek az iskolában) viszont emiatt a szarvashiba miatt szinte az egész értelmét elveszti, nem lehet tudni vele mit akartak üzenni ezzel az alkotók, bár gyanítom a barokk gyönyörködtetni akarás lehet a háttérben.

POZITÍVUMOK

Kétség sem fér hozzá, hogy ezek a rövid kis történetek izgalmasak, a rejtély marha érdekesnek indul, még első két alkalommal, aztán hozzá szoksz. Hinamizawa fantasztikusan gyöyörű, a pillanatnyi képekkel remekül van megteremtve az idill. Viszont az animében van egy hatalmas felüdölés. Érzékeltetik velünk, hogy ezek az események a való világban is ismétlődek és nem csak a szórakoztatásunkra szólgáló alternatívák. Keiichiben feldereng egy világnak a képe amiben a gyilkosságoknak más kimenetel lesz. Rena végtelen júliusnak nevezi a történetet. Szóval nem veszett az ügy, hogy a második évadban esetleg összefonódnak a dolgok. A dolgok végtelenül kiszámíthatatlanok, folyamatosan ingadozik az emberi és a transzcendens lét között. Sosem lehet tudni, vajon ez tényleg egy összeesküvés amit a hinamizawai maffia vezet, vagy sokkal többről van szó : Oyashiro-sama, vagyis a falu védőszentjének átkáról. A történetek nagyon ügyesen egészítik ki egymást. Satok testvérének, Satoshinak az eltűnéséről, és Mion testvérének Shionnak a kapcsolatairól egyre több minden derül ki. Kár, hogy ezek néha ellent is mondanak egymásnak.

AJÁNLÁS

Ha bírod a véres, nyomozós animés sztorikat akkor ezzel egy ideig biztosan elfogsz szórakozni. Viszont csak ha van erre elég türelmed, hogy 26 részen keresztül ne fuss ki sehova. Ezt a műfajt szeretni kell. Aki visual novelleken nőtt föl annak biztosan könnyű ezen továbbgördülni. Viszont kifejezetten lehet szeretni ezt a műfajt is.

10/7.5

következő: Higurashi no Naku Koro Ni Kai

Megosztás a facebookon

Minden korszaknak vége szakad egyszer. A világ sírját végül mindig saját tisztátalansága ássa, saját magát hempergeti bele a vérvörös izzásba

FOLYTATÁS

Mint tudjátok nem voltam maradéktalanul elégedett a Vampire Knight első évadjával. Viszont az első évadban bemutatott szálak fejlődése azt sejtette velem, hogy esetleg itt egy egész jó kis vámpíros történet fog kialakulni. Az anime a legegyszerűbb folytatási lehetőséget választotta. Ott kapcsolódtunk vissza a történetben mint ahol abbahagytuk. Viszont kapunk a rész elejére egy kis emlékeztetőt, hogy könnyebben vissza tudjunk rázódni. Erre viszont szinte alig van szükség hiszen jó pár relytéjre választ kaptunk az előző 23 rész alkalmával. Valamint egy hatalmas respect az anime alkotóinak hiszen az első évad záróepizódja és a második évad nyitó része között csupáncsak 4 hónap telt el. Ami szerintem nagyon korrekt (Igaz? Attack on Titan alkotók????)

TÖRTÉNET

Yuki Cross élete folyamatosan bonyolódik. Legjobb barátjának Zeronak már nem kell tartania attól, hogy E-szintre sűlyed, viszont ereje hatalmasra nőtt, amit egyre nehezebb kordában tartania, eközben testvére Ichiru is folyamatosan szövögeti terveit egy gonosz vámpír felélesztéséről. Yukit rémálmok gyötrik, ami kétségkívűl múltjából származik. Yuki meg akarja tudni az igazságot, ám a választ csak maga Kuran Kaname adhatja meg. Ez a válasz viszont sokkal sötétebb mint azt a lány gondolná.

GRAFIKA

Nem sok változás történt, Yuki szemei még mindig gigantikusan hatalmasak, a mozgások pedig még mindig darabosak és el vannak mosódva. Viszont, mint minden jó vámpíros animében, mostanra itt is elkereülhetetlenek lettek a harcjelenetek. Baromi érdekes, hogy minden vámpírnak más képessége van, kár, hogy nem ismerjük meg az összeset, valamint kár, hogy ilyen unalmas minden harc jelenet. Persze ez egy shoujo, nem is akar nakünk igazán vért mutatni, de egyszerűen ezek a jelenetek olyan kis kedvesek és gyermetegek, hogy az már fáj. Jön a főhős a hatalmas Kaname, akiről az első évad óta tudjuk, hogy mivel migatta egy tisztavérű vámpír vérét így hatalmas erőre tett szert. Viszont ezt eddig nem mutatták meg. Kérlekszépen Kaname megy végig a folyosón, és a mellette lévő embereket eltűnteti, és kis tüzijátékok lesznek belőllük.....

SZEREPLŐK

Yuki: Tudjátok eddig még sajnáltam is ezt a lányt. Ott van egy karnyújtásnyira a szerelme de sosem érheti el. Milyen tragikus. milyen szomorú. Viszont a második évadban megváltoznak a viszonyok Kaname a szeretőjének kéri Yukit, meg is kéri, hogy jöjjön el vele...és a lány már nem szereti. Ez mi???? Azért jössz mert szeretsz?......Nagyon fontos vagy nekem Kaname. Komolyan???????? Ahogy szerelmet vallanak neki már nem is kell? Yukit sikeresen berakták a végére abba az igazán utálatos női karakterbe, amit ki kéne írtani az anime világból. A lány rohangál nulla erővel, hogy megmentsen mindenkit amiből az lessz, hogy mindenkit belesodor a halálba, aztán őt kell vígasztalni.

Zero: Nem tudok mit írni róla. Zero a második évadban sem csinál semmi mást mint, hogy iszonyatosan szenved és bunkó mindenkivel. Ráadásul fogja magát és mikor Yukinak a legnagyobb szüksége lenne rá csak annyit reagál, hogy többé nem akar vele beszélni is gyűlöli (Taps, Taps)

Kaname: Ő a napfény, a világosság. Kanaménak sincsen igazán semmi féle érzelme, azon kívűl, hogy szereti Yukit. De azt legalább végigviszi. Közben nem rinyál, nem változtatja meg a véleményét. Tökéletesen egyenes ember, föláldozza mindenét ezért a lányért, és cserébe annyit kap, hogy hálából megtűrik. Ráadásul az igazgató mellett Kaname az egyetlen aki némi humort is magára erőltet....nem sokat, de ő legalább próbálkozik.

 

NEGATÍVUMOK

Yuki. Eddig sem nőtt hozzá a szívemhez igazán a karakter, de nagyon örültem neki, hogy igyekezett. Átérezhetőek voltak a problémái, megható volt a szerelme, talpraesett volt és megpróbált vicces lenni....nem sikerült de ő legalább próbálkozott. A második évadra pedig elsűllyedt a szerelmi háromszög női pöcegödrébe. Folyamatosan szenvedett, bármi történt az neki nem volt jó. Kaname élete szerelme végre viszonozta az érzelmeit, számára pedig ez onnantól csak nyűg lesz, és már csak hálából van vele. Ezt nekem magyarázza meg valaki mert nem fér bele a fejembe. Viszont a legrosszabb benne a tehetetlensége. Ha nem tudsz harcolni, viszont mindenki téged akar megölni, akkor ne gyere ki a szobádból mert azzal csak megnehezíted mindenki helyzetét. Az ő barom rohangálása miatt kerül mindenki életveszélybe. Ez a karakter hihetetlenül önző, felelőtlen.....pedig tényleg lehetett volna belőlle valami jó. A másik amit nem értek az az idő múlása. Mivel Yukinak itt nem tudtak túl sok akcióban dús jelenetet adni ezért amik voltak azokat elnyújtották. Pl míg az ajtajától a szekrényéig elment addig leszállt az éj. Fölösleges őt így szerepekhez juttatni ugyanis más eszközökkel is ki lehetne nyújtani az ő szereplését. A harcok gyermetegek, Zero idegesítőbb mint valaha, és mostanra az egész anime egy hatalmas argentín szappanopera lett. Ami nem is lenne rossz ötlet ha a csavarok nem lennének ennyire kiszámíthatóak.

POZITÍVUMOK

Bár a manag már befejeződött (ritka alkalmak egyike). Az anime készítők ezt nagyon jó érzékkel nem várták meg. A manga befejezése is megérne egy külön misét, de szerencsére mi egy sokkal naturalisztikusabb endinget kaptunk az animével. Viszont az alkotók nem ilyedtek meg attól, hogy saját befejezést kreáljanak, amit ha akarnak folytathatnak is de a történet kerek egész marad. Ráadásul ez a befejezés jó. Nincs benne semmi nyálas pátosz. Valamilyen szinten megható, szép véget kreáltak neki, minden titokra fényderült, kivéve egyre amit olyan kurtán zártak le, de igazából teljesen elhanyagolható. Megtartotta a hangulatát, a néha föltűnő poénok egész jók. Valamilyen szinten pedig megható lesz ezektől a szappanoperás csavaroktól.

AJÁNLÁS

Igazán nagy rajongója ennek az animének szerintem csak akkor leszel ha becsatlakozol valamelyik fiú fantáborába. Igazából se a történet se a világ se a mondanivaló (már ha van neki) nem olyan megkapó, hogy tartós szerelmet tudj vele kialakítani. Viszont a két fiú tipik olyan. Nyilván ha nagyon megszereted Zerot vagy Kanamet akkor könnyebben be tud szippantani a világ, de ha csak valami jó vámpíros sztorit keresel akkor a Shikivel még mindig jobban jársz.

10/6.5

Következő: Higurashi no Naku Koro Ni

Megosztás a facebookon