A barátok olyan emberek, akikkel a szórakoztató, ám mégis értelmetlen időt töltöd. Ha nehéz időszak jön, nem állnak melléd.

 

HORROR

Ebben a műfajban is nagyon sok alkotás készül, és ez nem is véletlen. Ugyanis az anime tökéletes alapanyaga a horrornak. Grafikájával rentgeteg hibát ki tud küszöbölni. Például azt ha egy szereplő nem elég ijesztő, hogy a gyilkosság béna, vagy csak olyan környezetet sem tudnak neki teremteni ami megfelelő alapokat szolgálna. Viszont nagyon sok esetben pont ez a korlátlan szabadság töri meg az illúziót. A lehetőségek tárháza olyan végtelen, hogy sokszor nagyon bugyuta lesz a történet, vagy éppen túl véres, és egy idő után immunissá válunk rá. Nos a Higurashi vér szintjé elég szépen szerepelt, na de lássuk a többit.

TÖRTÉNET

Maebara Keiichi nem rég szüleivel elköltözött egy békés kis vidéke faluba, Hinamizawába. Az iskolában hamar sikerül szoros barátságot kötnie négy lánnyal: Mionnal, Renával, Rikával és Satokóval. Egyik nap azonban mikor elkíséri Renát kedvenc kincslelő helyére a szeméttelepre, megtudja egy idegen férfitól, hogy a városban nem rég brutális kegyetlenséggel meggyilkoltk egy férfit aki abban a gátépítésben segédkezett, ami egész Hinamizawát elárasztotta volna. Keiichi próbál utánajárni az ügynek de a lányok úgy tesznek mintha semmit sem tudnának. Keiichi egyre több gyilkosságról szerezz tudomást, és végül már ő maga sem érzi magát biztonságban új barátai körében. Ez viszont csak az első fejezet tartalma. A mű hat fejezetből áll, hat külön történetet mesél el a hinamizawai gyilkosságokról. Vannak fejezetek amik kapcsolódnak és kiegészítik egymást, és vannak amelyik teljesen ellent mondanak.

GRAFIKA

Az anime nagyon élénk színekkel operál. Ez kiterjed a hajakra a tájra és a ruhákra is. Ez a színvilág tökéletesen ellenpontozza az amúgy komor hangulatot. A vonalak néhol durvák de ehez hamar hozzá tud szoni az ember szeme, ráadásul ez az a grafika ami tényleg egyedi, minden szempontból. A mozgások, az éryékolás, az arc elváltozásai mind a horrort szolgálják, viszont ehez is hamar hozzászokik az ember szeme és nem fog belőlle félelmet kiváltani. Személyes kedvencm azonban a vidék ábrázolása volt. Hinamizawa területe az az igazán gyönyörű zöld japán vidéki táj amit csak úgy elnézegetnél, ehez a képivilághoz hozzáadódik még a kabócák sírása és már meg is kaptuk a tökéletes idillt, amibe remekül lehet elvegyíteni a horror elemeket.

SZEREPLŐK

Mivel a különböző fejezetekben a szereplőket más fajta ingerek érik ezért nem lehet nekik egy átfogó értelmezést adni.

Maebara Keiichi: A részek alatt az ő háttér történetéről tudunk meg a legkevesebbet, emiatt nem annyira ismerjük meg a belső világát. Az első fejezetben még végig követjük a szenvedéseit, kifejezetten szimpatikus még ott a tetlegessége, ami viszont a későbbi fejezetekben inkább őrült ragaszkodássá válik. Ezen kívül pedig még van egy ki nem bontott szerelmi szála. Nem lehet igazán megismerni a viszonyrendszereket hiszen minden fejezetben más lányon van a hangsúly ami miatt Keiichi figyelme is mindig másra öszpontosul. Tehát ő végülis egy szimpatikus főszereplőnek indult, aki végül elvesztette a dominanciáját.

Sonozaki Mion: A Sonozaki család következő vezetője (ezt egy ilyen mini maffiaként lehet értelmezni) Őt már sokkal több minden határozza meg. Az ikertestvéréhez és a családjához való viszonya, vagy a Keiichihez fűzött vonzalma. Mivel a szerelem kibontatlan maradt ezért a testvéri szál sokkal jobban meghatározta Mion kissé fiús karakterét. Hiszen annak ellenére, hogy ő a család következő feje, emiatt őt nyomják a családi gondok és még húga problémái is, aki veszélyezteti a számára egyetlen fntos személy, Keiichit. Viszont számomra nagyon pozitív volt, hogy ez a testvéri viszály nem maradt meg a család szintjén hanem kiterjedt a nemiségre és a nőiességre.

Ryuuguu Rena: Akik imádják az édesen mosolygó kawaii lányokat akik véres baltával járkálnak a kezükben azoknak ő az emberük. Igen, Rena a horror animék tipikus elmaradhatatlan kissé tsundere karaktere. Viszont sajnos ezzel sem kezdenek semmit. Rena, bár a csapat egy meghatározó tagja, és mindenkihez szoros barátság fűzi, még sincs egy kapcsolat sem kidomborítva. Ez az elején számomra kicsit zavaró volt mert emiatt egy tök érdekes szereplő a háttérbe szorult, de a végén Rena pont a barátai felé irányuló bizonytalanságával emelkedik ki.

Houjou Satoko: Egy ideig még marha izgalmas volt Satoko bátyjának Satoshinak az eltűnése és, hogy ezt, hogyan dolgozza föl a mindig nagyszájú Satoko. Ám Satoko sajnos tényleg kimerül a Satoshi iránti szeretetben, Keiichiiben is csak a bátyját keresi. Végeredményben pedig olyan brutális háttér történetet kapott ami elképzelhetetlen egy ennyi idős kislányhoz. Így én őt mindig is a Satoshi szál fölvezetéseként tekintettem.

Furude Rika: A szentély kis papnője. Rika azét is annyira szerethető mert ő képviseli a transzcendes állapotot. Az anime folyamatosan ingadozik, hogy a gyilkosságokat  emberek követik el, vagy ez valóban egy Isten bűntetése. Rika végig képviseli a transzcendes létet nagyon finoman majd egyre erősebb eszközökkel. A mű végén pedigő ad értelmet a fejezeteknek. Hiszen mikor egy gyilkosságt hetedszerre is bemutatnak akkor Rika az egyetlen aki jelzi, hogy bizony ez egy elvégtelenített július, reményt ad arra, hogy a második évadban a szálak összefűződnek.

NEGATÍVUMOK

Ez az anime baromi hosszú. Nem személyes vélemény szerint hanem egy fejezetes animét, ami több részből áll azt nem lehet ilye hosszúra alkotni mivel ember legyen a talpán aki nem un bele abba, mikor huszadszora is elmesélik ugyanazt a gyilkosságot. Én értem, hogy ez egy visual novell alapján készült, ezért több kimenetele van a sztorinak, így megcsinálták a különböző varriációkat. De öszintén...ki a francit érdekel??? Ha több kimenetelű történetet akarok látni akkor végigjátszom egy visual novellt, viszont én animét akarok nézni. Összefüggő történetű, kibontott karakterű, lezárt animét. Ráadásul ez még csak az első évad, összesen 50 részen keresztül követjük ugyanazt a sztorit ismételgetve. Ráadásul emiatt az anime nem is tud igazán kifutni sehova, hiszen 4 rész édes kevés egy történt kialakulására, és mivel még csak nem is összefüggők így kifutni sem tud sehova. Őszintén szólva nagyon más hibája nincsen neki (néhány elhanyagolható pl: az emberek milyen lazán kezelik ha valakit összevernek az iskolában) viszont emiatt a szarvashiba miatt szinte az egész értelmét elveszti, nem lehet tudni vele mit akartak üzenni ezzel az alkotók, bár gyanítom a barokk gyönyörködtetni akarás lehet a háttérben.

POZITÍVUMOK

Kétség sem fér hozzá, hogy ezek a rövid kis történetek izgalmasak, a rejtély marha érdekesnek indul, még első két alkalommal, aztán hozzá szoksz. Hinamizawa fantasztikusan gyöyörű, a pillanatnyi képekkel remekül van megteremtve az idill. Viszont az animében van egy hatalmas felüdölés. Érzékeltetik velünk, hogy ezek az események a való világban is ismétlődek és nem csak a szórakoztatásunkra szólgáló alternatívák. Keiichiben feldereng egy világnak a képe amiben a gyilkosságoknak más kimenetel lesz. Rena végtelen júliusnak nevezi a történetet. Szóval nem veszett az ügy, hogy a második évadban esetleg összefonódnak a dolgok. A dolgok végtelenül kiszámíthatatlanok, folyamatosan ingadozik az emberi és a transzcendens lét között. Sosem lehet tudni, vajon ez tényleg egy összeesküvés amit a hinamizawai maffia vezet, vagy sokkal többről van szó : Oyashiro-sama, vagyis a falu védőszentjének átkáról. A történetek nagyon ügyesen egészítik ki egymást. Satok testvérének, Satoshinak az eltűnéséről, és Mion testvérének Shionnak a kapcsolatairól egyre több minden derül ki. Kár, hogy ezek néha ellent is mondanak egymásnak.

AJÁNLÁS

Ha bírod a véres, nyomozós animés sztorikat akkor ezzel egy ideig biztosan elfogsz szórakozni. Viszont csak ha van erre elég türelmed, hogy 26 részen keresztül ne fuss ki sehova. Ezt a műfajt szeretni kell. Aki visual novelleken nőtt föl annak biztosan könnyű ezen továbbgördülni. Viszont kifejezetten lehet szeretni ezt a műfajt is.

10/7.5

következő: Higurashi no Naku Koro Ni Kai

Megosztás a facebookon