Ha valaki mindennek csak a rossz oldalát látja, az azt mutatja, hogy nincs semmi önbizalma. Az ilyenek el akarják érni, hogy mások is elbizonytalanodjanak, ahogy ők.

DÉMONOK

Ennek a műfajnak őszintén szólva nem vagyok nagy kedvelője. Hiszen a hollywoodi álomgyár, ebben a témában teremti legnagyobb torzszülötteit. Viszont animék terén kedvelt témám, hiszen a japán kultúra nagyon fontos alapköve a szellemvilág. Így, ha ehez a témához nyúlnak, akkor erősen merítenek a Sinto hagyományokból, ami lássuk be, főlleg európai szemmel, nagyon is izgalmas. Részletgazdag, érdekes, sok kérdést vet föl. A japán valláshoz kapcsolódó animék pedig általában nem szoktak rosszak lenni, hiszen érdekes az alapanyag. Vegyük csak a Noragamit, vagy a Kamisama kisst, de még talán a Shikivel és példálozhatnék. Ha pedig jó az alapanyag, akkor könnyű belőlle szuper animét létrehozni. Az Ao no Exorcistnek pedig nagyon jó az alapanyaga, még ha ők nem is a Sinto vallást választották.

TÖRTÉNET

Az Okumura ikrek merőben különböznek. Bár mind a ketten apjuk, Shiro templomában nevelkednek, mégis kissé mások lesznek. A fiatalabbik testvér Yukio, eszes és visszahúzódó. Föl is veszik az Igaz Kereszt Akadémia diákjai közé. Ám bátyja Rin, semmihez sem ért, kivéve talán a verekedés. Rint gyakran démonnak csúfolják erőszakossága miatt, beilleszkednie szinte lehetetlen. Ám egy napon, egy támadás után, elkezd maga körül furcsa lényeket, démonokat látni. Ekkor már az igazság elkerülhetetlen. Apja Shiro bevallja neki, hogy nem csak a mi világunk létezik. Alattuk terül egy a démon király, Sátán birodalma. Rin és Yukio pedig, egy ember nő, és Sátán gyermekei. Azonban csak Rin örökölte igazi apja erejét, amit egy kardba zártak el, ha Rin kihúzza a kardot, démoni ereje fölébred. Sátán pedig eljön a fiáért. Rin nem tehet mást, kihúzza a kardot hüvelyéből, hogy menthesse ami menthető. Ezek után nem maradhat otthon. Az Igaz Kereszt Akadémián kell ördögűzőnek tanulnia, hogy véghezvihesse álmát, és legyőzhesse a Sátánt.

 

GRAFIKA

A Sátán erejét jelző kék lángok nagyon fontos szerepet kapnak. Ezért is fontos volt, hogy valamilyen érzetet tudjunk hozzá kapcsolni. Azontúl, hogy a kék lángok gyönyörűek, és izgalmas formákban terülnek el Rin testén, meg vannak az ellentétei. Számunkra ez nem egy ilyesztő dolog, hiszen főszereplőnk legfőbb fegyvere. Viszont a körülötte élők számára a világ legborzalmasabb jeleként van számontartva. A harc jelenetek izgalmasan vannak megkoreografálva, nagyon tetszett, hogy mindenki másképp harcolt. Viszont itt is belefutottak abba a hibába, hogy a távol álló embereknek elmosódnak a vonalai. Különösen az utolsó részben. Rin áll egy ajtó előtt, és vonalai szinte a felismerhetetlenségig elmosódnak.

KARAKTEREK

Rin: Még mielőtt elkezdtem volna nézni az animét, már soat hallottam Rinről. Sokan jelölték meg mint kedvenc szereplőjüket. Viszont azt kell mondjam, Rin a tipikus főhős. Néha Erent véltem benne fölfedezni az Attack on Titanból. Olyan hős, akinek mindenki könnyen beletudja magát képzelni a helyzetébe. Mert valóban, Rin nem annyira szerencsétlen, hogy vicces legyen, de nem is annyira tipikus hős. Nekem túl ellentmondásos volt, és nem igazán tudtam megkedvelni, vagy azonosulni a céljaival. Úgy éreztem, ő ott van, és ez az ő története, ennyi. Az anime eljén pedig kifejezetten unszimpatikus. Ahogy Bon is látja őt. Egy srác aki semmit nem dolgozik az órán, bekerült protekcióval, és mindenkit hátráltat mert nem bír a seggén maradni. Persze aztán Rin is fejlődn kezd, ami egy szép változás.

Yukio: Sajnos számomra ő sem volt olyan fajsúlyos karakter. Szép a vívódása, a testvérével szemben. Hiszen minden rosszat Rinnek köszönhet, ám mégis segítenie kell. A szeretet és a féltékenység örökös küzdelme. Viszont az ő céjai, és megmozdulásai sem keltették föl az érdeklődésemet. Végig lehetett tudni, hogy végül mit választ, azt is, hogy mi fog vele történni. Ráadásul nem is ment át karakterfejlődésen, csak néha bunkó lett, aztán a szeretet felülemelkedett ezen.

Shiro. Yukio és Rin nevelőapja. Bár Shiro csak az első két részben szerepel, és utána csak utalnak és visszaemlékeznek rá, mégis számomra ő volt a legmeghatározóbb ember, az egséz animében. Shiro iszonyatosan szórakoztató, és ő az egyetlen. Az egyetlen ember az animében aki föloldja nagy súlyú helyzeteket. Shiro tökéletessége viszont mégis abban rejlik, hogy két rész után eltűnik, ezután pedig a visszaemlékezésekből tudjuk meg élete nagyobb részleteit, és halála számunkra is egyre fájdalmasabb lesz. Viszont az anime elbírta volna ha egy kicsit többet gondolnak vissza rá, hiszen a sok "vicces" karakter ellenére, tényleg csak ő szórakozató.

NEGATÍVUMOK

Szereplők terén nem voltam túl elégedett. Rin minden tulajdonsága ellenére sem keltette föl az érdeklődésemet, untatott minden amit csinált, ez persze scsak a saját meglátásom. Az Ao no exorcist nem vicces, próbálkozik, de nem sikerül. Emiatt nem is lehet besorolni. Vígjáték? Nem mert nem vicces. Dráma? Nem mert igazából csak egy tragikus esemény van benne, és próbálnak hülyéskedni. Annak ellenére, hogy a sztori kerek egész, számomra mégsem állt össze. Majdnem minden részben mással harcolnak, és a főgonoszok az utolsó ké részben jelennek meg, és kezdenek el tevékenykedni. Emiatt ebből a huszonöt részből összesen nekem körülbelül öt érdemi pillanat maradt meg, amire azt mondhatnám, hogy na ez igen. Nem tiszták se a célok, sem a viszonyok. Ki barát, és ki ellenség? Rin nagyon sokszor bizonyítja a barátainak, hogy igen ő Sátán fia, de rendes gyerek, sosem bántana senkit. Ennek ellenére pedig senki sem bízik benne, és ezt poénként próbálják meg beállítani, holott ebben semmi vicces nincs. Ráadásul annak ellenére, hogy Yukio nem örökölte a démoni erőt, attól még ő is a Sátán fia, ráadásul mindenki tisztában van vele, hogy egyszer benne is fölébredhet. Nem életszerű az ikrek kora. A töténetben tizenöt évesek. Egy tizenötévest ha elvisznek a kivégzésére, akkor azt nem fogja fölszegett állal tűrni. Yukio még hagyján, ő egész életében látta a démonokat, még el is hiszem, hogy egy huszonéves szintjére fejlődött. Viszont Rin nem. Az első reakciói nagyon szépek, félelem, fájdalom, szenvedés, ragaszkodás. Aztán ezt elfúja a szél. Büszkén vágtata a halálba minden egyes nap. Manga ide vagy oda, én biztosan megemeltem volna az életkorukat, minimum három évvel. A legrosszabbak pedig a jelentéktelen szereplők. Van akiknek semmi rendeltetése sincs az animében. Oké barátok, van három másik barátja. Persze Shiemi kell, mert kell egy női barát, de közben meg fölösleges mert még ördögűző sem akar lenni,ügyetlen és gyáva.

spoiler

Hihetetlenül nevetséges, hogy Sátán szerelmes lesz. Nagyon szép, de nevetséges amior elmagyarázza, hogy ő is élni, és érezni akar, ezért gyermekeket csinálnak. A Sátán, a démonok királya, szerelmes. A gyerekeket viszont utálja, csak kihasználja őket, a nőt meg szereti és megmenti. Iszonyatosan gáz és nevetséges volt az egész jelenet.

POZITÍVUMOK

Jelen van a racionalizmus. A tanoncok megértik, hogy nem kelhetnek harcra, a legerősebb démonnal, és, hogy csak hátráltatnák a mestereiket, így félreállnak. Nagyon kevesen teszik ezt meg az animékben. Mint már mondottam, az alapanyag kiváló. A démonok, és az ellenségek változatosak. Bár nem a Sinto hagyományokra épít, de tökéletesen elegyíti a Római Katolikus egyház gondolatait a japán kultúrával. Így, bár ha kicsit érdek is, de izgalmas dolog születik. A harcok frenetikusak. Ahogy Rin lánghasználata egyre jobban kerül az irányítása alá, annál látványosabban is tud harcolni. Sajnáltam, hogy nem kerültünk bele jobban ebbe a világba, holott éreztetve van, hogy ez milyen végtelen. Hiszen megismerjük, hogy a démonoknak rentgeteg fajtája van. Megismerjük az ördögűző csapatok felépítését, a harci eszközöket, a két világ adta különbségeket. Shiro karaktere fantasztikus. Egyszerr vicces, és kemény. Alig vártam, hogy újra meg újra fölbukkanon. Hiszen lássuk be, az anime témája elég kemény. Nem elég, hogy kérdőre vonja a vallási hovatartozásokat, még a szociális kiközösítést is pellengérre állítja. Szóval mindenképpen kell valak, aki helyrebillenti az egynesúlyt. Ráadásul, számomra szinte ő volt az egyetlen érdekes és szeretni való karakter, többet is foglalkozhattak volna vele. Annak ellenére, hogy nem nagyon jutottunk egyről a kettőre, de legalább le volt zárva az anime, úgy ahogy, és én már ennek is örülök. A hangulat magávalragad, még akkor is ha a fönnakadtam pár kérdésen.

 

AJÁNLÁS

Ha érdekel a japán szellemvilág, de harcokat is akarsz, akkor inkább a Noragamit ajánlanám, sok jó karakter, jó harcok, és még vicces is. Ha ez a mű kimarad a repertoárodból, hát nem kell, hogy a földrevetve magad zokogj, de nem is fogod megbánni ha becsusszan. A hangulat és a végkifejlet ellenpontozza a sok hibát. Nem fogod megbánni ha megnézed, de nem is hiszem, hogy mély nyomot fog hagyni bennemd.

10/8

Következő: Subete ga F ni Naru

Megosztás a facebookon