Zero familiárisa

FINAL

Búcsuzunk a Zero no Tsukaimától négy évad után. Nem gyakran történik ilyen. Szerintem egy kezemen megtudnám számolni, hogy hány olyan animét láttam ami befejezett volt. Ugyanis az évadok több éves kihagyással jelentkeznek, és egy manga ameddig jól fut, addig általában nem áll le. Viszont, bár sokan szídják, mégis léteznek olyan elegáns megoldások minta az Akame ga killé. Csinálnak egy ütős évadot és lezárják. Elhatárolódnak a mangájuktól, és létjogosultságot szereznek önálló műként. Őszintén, én jobban örülök az ilyen megoldásoknak. A Zero no Tsukaima azomban lezárul, ez már címéből is kiderül. Persze nnek vannak egyébb okai is. Mivel a manga készítője elhalálozott. Így az anime is befejeződik. Aminek éppen itt volt az ideje. Egy varázsló ecchit ugyanis nem lehet a végtelenségik húzni, egy éves kihagyásokkal, bármennyire jó is az.

TÖRTÉNET

Saito és Louise még mindig élik hétköznapjaikat. Saito sorra szüli a félreérthetőbbnél félreérthetőbb helyzeteket, Louise pedig megbünteti. Valamint egyre több lány tűnteti ki Saitot figyelmével. Ebbe az "idillbe" érkezik hozzájuk egy újabb felkérés. Nem más mint maga a Pápa hivatja magához Louiset, hogy papnőjeként segítse őt. A Pápa maga is semmis mágus, és szüksége van a másik három mágusra ahhoz, hogy erejét és biztonságát növelhesse világuknak. Louise boldogan vállaja a feladatot. Ám a negyedik semmis kiléte mindenkit eléggé meglep. Ugyanis közelebb van mint azt elsőre gondolnák.

GRAFIKA

Sokan megjegyezték, hogy volt változás. Nos igen, egy kicsi biztosan volt, de nem számottevő. Éppen csak egy kis csinosítás és csiszolgatás történt. Rgyáltalán nem zavaró vagy feltűnő. A harcok megmaradtak a maguk közepes szintjén, viszont az ellenfelek képességeivel így is eléggé izgalmas. A semmis mágusok összejövetelével, új mágiák, és fortélyok jönnek létre. Noha mindegyik lényege a kántálás, majd nagy fehér fény, még így is javult valamivel a harci technika.

SZEREPLŐK

Őszentsége: A Pápa külseje pont úgy van megtervezve, ahogy azt egy ilyen animétől elvárja az ember. Hosszú szőke haj, baba arc. Persze nem maradhat el a lágy szinkron, és a fontoskodó nézés sem. Bár ez a szereplő csöppen bele a történet közepébe, mégsem sikerült eléggé meghatározó karakterré tenni őt. Így a körülötte történő események sem válnak annyira tragikussá vagy érdekessé. Ami nagy kár, mertha elrugaszkodtak volna a sablonoktól, akkor egy igazán izgalmas, központi figura is megalakulhatott volna.

Julio: Bár ő nem ebben az évadban tűnik föl először, mégis most erül rá nagyobb hangsúly. Sajnos Julio képességei nem nagyon bontakoznak ki, de néhány beszélgetésén keresztül, sokkal érzékletesebb képet kaphatunk róla. A Pápától tudjuk meg, hogy mennyire zárkozott gyermek is volt ő, és, hogy milyen nagy dolognak számít, hogy félti a barátait. Mestere iránt való szeretet nagyon megható is tud lenni. Talán egy kicsivel nagyobb tér nem ártott volna neki, és jobban ki lehetett volna bontani a múltját.

NEGATÍVUMOK

Saitoba mindenki szerelmes. Persze tudtuk, hogy ez a pillanat el fog jönni, de azt nem, hogy az ellenfelek ilyen gusztustalanul fognak viselkedni. Siesta pofátlansága határtalan. A kedves, aranyos, kissé visszahúzódó lányból egy nyomulós trampli lett. A csöndes de jószívű Tabitha, kegyetlenül és könyörtelenül tör előre Saitoért. Henriette királynő pedig még attól sem riad vissza, hogy legjobb barátnője szívét összetörve, megpróbálja szeretőjévé tenni a fiút. Elvileg ő tölri be a legjobb barátnő szerepét. Ez egyetlen aki normális riválisként működik az Tifania. Szóval a lányok nagyon leszerepeltek az utolsó évadban, Saito néhány cselekedetével visszakapaszkodott a szimpátiánkhoz, de azért van még ott mit csiszolni. Ezektől az afféroktól pedig nagyon nyomasztó lesz a hangulat. Mintha a School Daysbe csöppene bele az ember. Szóval az anime nagyrésze olyannyira nyomasztó, hogy szinte már rossz nézni. Közben pedig megmaradnak ezek a végtelenül gyermeteg gonoszok, akik csak úgy vannak. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy az ecchik a félreérhető helyzeteikkel leetnek viccesek, de a megcsalás, és a barátaink elárulása semmilyen szinten sem az. Ezek nyomasztó dolgok, amiket akkor használ egy anime ha nyomasztó hangulatot akar kreálni, és használni is tudni kell.

POZITÍVUMOK

Louise kezdeti nehézségei ellenére egész szimpatikus lett az anime végére. Mondhatjuk úgy is, hogy felnőtt a monitorunkon. Megtalálta a helyét a világban. Képes közölni az érzelmeit, és végre előtűnt a lányosabb énje is. Valamint már Saitohoz sem csak úgy áll mint a buta, de vonzó kutyájához. Képes volt több felnőtt döntést is hozni, nem mindegyik jó, de érett nőre vallanak mind. Bár Saito úgy rontott az imidzsén mintha nagy tétben fogadott volna arra, hogy megutáljuk az anime végére, mégis volt pár megnyerő pillanata. Igen, itt beszélek a végéről. Mert az első rész óta ezt a lezárást várjuk ennek az animének. Persze tudtuk, hogy el fog jönni, de hát nem jobb, hogy el is jött? Erre a lezárásra igenis büszke lehetnek az alkotók. Semmi maszlag, semmi elvarratlan szál. Ez a két bolond gyerek végül eléri azt amiért harcolnak, és tulajdonképpen egészen aranyosan van megcsinálva.

VÉGSŐ AJÁNLÁS

Ha ez a széri kimaradt volna az életemből...hát önygilkos nem lettem volna az biztos. Nem lehet rajta se igazán önfeledten sírni, se nevetni, de élvvezni lehet.Az ecchi részek folymatosan nőnek és nem is igénytelenek. Ha másért nem ezért a végért azért érdemes volt megnézni, kevés ilyen animét látni. Ha három évadot lenyomtál, akkor itt a megérdemelt jutalom befejezés.

10/7.5

Következő: Ajin

Megosztás a facebookon

JAVULÓ TENDENCIA

Az előző évad óta mindössze egy év telt el. Hát bizony ez nagyon is dicséretes teljesítmény. A rajongók ebben az esetben igazán szerencsések, nem úgy mint általában. A folytatás ebben az esetben is elegáns, kis bejátszás, hogy ne veszítsük el teljesen a fonalat és már máris csatlakozunk az eseményekhez. Nagyon sok anime folytatáshoz fűzök jó reményeket. Higy ezt meg azt a hibát a második évad kiküszöböli. Ám általában csalódnom kell, és a második évad csak egy még mélyebb gödörbe taszítja az animét. Viszont a Zero no Tsukaimában minden megvan ahhoz, hogy egy igazán ütős harmadik évadot adjon nekünk, és bizony élt is a lehetőségével.

TÖRTÉNET

Akkor pedig egy elf megmentette. Bizony Saito hazatért a háborúból Lousehoz. Élnék is boldogan tovább életüket, ám egyik nap Saito kezéről eltűnik a jel, ezzel pedig megtörik köztük a szolga mester kapcsolat. Saitot ez nem igazán érdekli, ám Louise úgy érzi így már nincs joga maga mellett tartani a fiút. Mikor a királynő megtudja, hogy Saitot egy elf visszahozta a halálból nagyon izgatott lesz, és megkéri a párost, kutassák föl neki a lányt. Persze a gonosz erők már elkezdenek mocorogni a háttérben.

GRAFIKA

Alapjáraton nem történt semmi változás, nincs is vele probléma, mostanra igazán hozzászoktunk. Viszont jóval több a harc jelenet mind mágiával, mind pedig kardal, és azt kell mondanom egészen izgalmassá váltak. Persze még így is akadnak bőven klisés elemek, de, ahogy Louise mágiája, és Saito kardforgatása is fejlődik, úgy egyre több helyen veszik föl a harcot. Az ellenfelek is egyre keményebbek lesznek, és már nem lehet mindegyiket csak egy kardcsapással térdrekényszeríteni. Láthatunk izgalmas mágia kombókat is , valamint új mágiákat. Például az elfek természet mágiája is elkezd kibontakozni.

SZEREPLŐK

Kicsit az elfekről ha már van belőllük kettő.

Tifania: Egy új főbb női karakter. így persze az aktuálisan legnagyobb mell birtokosa. Nagyon kedvesnek és gyámoltalannak próbálták feltűntetni, ami részben sikerült is. Részben viszont a vége felé nagyon háttérbeszorult. Ami eléggé szomorú ha azt vesszük milyen kulcsfigura a történetben. Ráadásul nem tartották meg végig a nagymellű buta elf lány szerepében. Vannak határozott megnyilvánulásai, ötletei, és bár a mágikus tehetsége itt még annyira nem bontakozott ki, de nagyon izgatott vagyok, hogy mikre lesz még képes.

Vitartial: Igaz csak a történet vége felé bukkant föl, de feltételezem, hogy Tifania végett most egy kicsit megismerkedünk az elfekkel, és hátha őt is viszontlátjuk még. Tulajdonképpen rajta keresztül ismerjük meg, hogy milyen erős is az elf mágia, és mennyire más a kultúrájuk. Sajnos ő is csak védekező, illetve visszaverő mágiát használ, de remélem előbb utóbb ez is kicsit kibővül. Illetve, hogy a következő évadban megtudunk egy kicsit többet az elf kultúráról.

NEGATÍVUMOK

Saito perverzsége eddig számomra teljesen rendben volt. Hiszen attól, hogy Louiset szereti, attól még teljesen normális, hogy vet egy két pillantást más nők melleire is. Na de az, hogy megcsalja. Bocsánat végülis nem ő kezdeményez, de hagyja magát. Még Louise közeli barátainak is. Nemcsoda ha a végére már teljesen össze van törve a lány. Így viszont Saito karaktere sokat süllyedt a szememben. Ráaádásul a kapcsolatukban továbbra sincs változás. Mindig mikor történne valami előrelépés, Saito belekerül valami lehetetlen szituációba és az egész harc kezdődik előről. Ez pedig hosszútávon már tényleg nagyon unalmas. Ráadásul a lányok is elszemtelenednek. Siesta eddig kedves szemérmes karaktere erőszakos szerelem vadásszá vált. Tabitha pedig annak ellenére, hogy Louise mennyit segített neki, megpróbálja elvenni tőlle Saitot. Louise helyzete lassan tényleg nagyon kényessé válik.

POZITÍVUMOK

Végre megismerjük, úgymond a főgonoszt. A szálak mozgatóját. Általa pedig harcokra is kerül sor. Na jó, senki se várjon el egy shounen szintet, de tény, hogy sokkal szebbek és izgalmasabbak a mozdulatok mint voltak. Bár Saito távolodik, Louise talán közelebb tud kerülni a nézőkhöz. Agresszív viselkedését néha már megpróbálja korigálni. Valamint főltűnnek nőies és kedves vonások is. Utat enged félelmeinek, szerelmének, érzelmeinek, és Saito képtelen helyzeteit is sokkal könnyebben bocsájtja meg, mondván, ő megígérte, hogy bízni fog a fiúban. Mégis, a legszebb talán az volt, hogy végre tudtam egyet őszintén nevetni a történeten. Az az érzés mikor minden a régi kerékvágásba kerül, és a biztonságos területen a szereplők kicsit évődnek egymással. Már kiváltott reakciót is.

AJÁNLÁS

Kitartásunknak itt a gyümölcse, egy jó harmadik évad, ami egy mégjobb negyedikkel kecsegtet minket. Most már igazán kár lenne föladni, hiszen a vég olyan közel. Ki tudja? Talán kellemesen fog zárulni számomra is ez a négy évad.

10/7.5

Következő: Zero no Tsukaima: F

Megosztás a facebookon

Egy érzelem nélküli csók sokakat megbánthat.

TÖKÉLETES KAPCSOLATOK

Nyilván nem léteznek. Aki azt állítja, az hazudik. Viszont egy történetben könnyedén alkothat egy ember tökéletes kapcsolatot, mivel az egy ember nézőpontját tükrözi. Ez viszont végtelenül amatőr lenne, nem? Hiszen ha valaki a művében ugyanolyan tudatokat alkot akkor az azt tükrözné, hogy képtelen olyat csinálni ami nem ő. Leülsz filmet nézni, a fiú és a lány elmennek egy randira, remekül érzik magukat, házasság, gyerek, angol buldog, és vége. Lehet szép, de rémunalmas nem? Mitől szerettek egymásba? Mi tartja össze őket? Mi építi a kapcsolatukat? Ha nincs probléma amit közösen gyűrtek le? Persze kicsit elkalandoztam, hiszen a mostani animénk nem ennyire végletekbemenően tökéletes. 

TÖRTÉNET

Tachibana Mei visszahúzódó és undok. Nincsenek barátai. Mivel gyermekkorában minden barátja elhagyta, így szent meggyőződése, hogy nem szükséges barátkoznia, hiszen a végén úgyis csak csalódni fog. Ekkor találkozik Kurosawa Yamatoval, aki a lány tökéletes ellentéte. A fiúk bálványozzák, a lányok szerelmesek belé. Egy ilyen fiú sosem ostromolná az undok Meit. Egészen addig amig a lány le nem rugja őt a lépcsőn. Yamatot nem érdekli a lány hűvös stílusa, vele marad és próbálja megtörni. Így pedig Meihez is csapódnak barátok és ellenségek. Végül pedig belemegy, hogy Yamato barátnője legyen. Ezzel pedig egy hosszú küzdelem kezdődik el, hogy megtudjanak egymásnak nyílni.

GRAFIKA

Főlleg a történet elején bedobtak sok nagyon szép és nagyon ötletes képbevágást, hogy csorogjon a nyálunk. Nos, ez az én részemről meg is történt, teljesen le voltam nyűgözve. Egy anime, ami ilyen képivilággal egyensúlyoz rossz nem lehet. Csakhogy a történet előrehaladtával vesztünk az érdekes ötletekből, és inkább csak a szép képek maradnak, amik végül teljesen eltűnnek. Nagy kár, pedig az elején még ezek a megoldások nagyon lekötötték a figyelmemet. Így a végére már, inkább csak egy szép grafikájú anime lett.

 

SZEREPLŐK

Tachibana Mei: Az első benyomás a legfntosobb, és Meiről az első benyomás szörnyű. Tipikusan annak a főszereplőnek tűnik, aki elutasít maga körül mindent és mindenkit, a barátai mégis odaadóan kitartanak mellette, és övé a legszeretőbb fiú. Szerencsére ez a kép bár részben igaz mégsem zavaró. Ugyanis a történet előrehaladtával kiderül, hogy Meinek van humora, és nagyonis reális ember. Minden problémát tisztán és világosan lát és old meg. A fájdalmai és az érzelmei sokmindenkinek ismerősek lehetnek, Mei pedig nagyon jól kezeli a fájdalmát. Nem túloz el semmilyen érzelmet. Viszont számomra kissé zavaró az alaptörténete. Mivel nem tudunk meg semmit sanyargatott kiskoráról, így kissé tulzónak tűnhet a zárkózottsága. Hiszen egy olyan problémával küzd amin majdnem minden ember átmegy. Viszont így szép kontrasztot alkot Yamatoval. Mert bár társasági életük teljesen egymás ellentéte, mégsem lehetnek benne boldogak, vagy önmaguk.

Kurosawa Yamato: Ő a fiú, akin mindenkin segít, így mindenki a barátja. Ám mégsincs senki akinek őszintén meg tudna nyílni. Szép a kontraszt, de néhol úgytűnik, hogy Yamato bárgyú, és kedvessége hosszútávon gonoszság. A lányokhoz való viszonya az animében is problémát okoz, de szerint ennek nagyobb bukkanónak kellett volna lennie a kapcsolatukban. Számomra az egész történet alatt semleges maradt, mert csak pillanatokra vetkőzte le a cukormázas modorát.

NEGATÍVUMOK

Ez az anime nagyon unalmas. Ennek pedig egy prózai oka van, hogy semmi feszültség nincs benne. A két főszereplő az első részben már egy pár, a történet pedig az ő kapcsolatukat muataja be, teljesen lineálisan. Persze érkeznek emberek, akik véget akarnak vetni ennek a kapcsolatnak, de ők sem jelentenek benne potenciális veszélyt. A két szereplő teljesen random szeretnek egymásba. Nem ismerik egymást és mi sem ismerjük őket, így a szerelmük egy külső szemlélő szempontjából teljesen érdektelen és érthetetlen. Ráadásul tényleg alig történik valami, és így nem is futnak ki sehova. A kapcsolatukban alig fejlődnek valamit. Yamato is megmondja, Meiel nagyon kis lépésekben haladhatnak csak egymás felé. Akkor viszont vagy pörgessék az eseményeket vagy legyen hosszabb a törtténet, hogy a végén kifuthassunk valahova, és ne úgy érezzük, hogy ezt a történetet menstruáló lányok készítették.

POZITÍVUMOK

Mint már említettem a kezdő képek valami zseniálisak. A képivilág és a hangulat is kissé a Nanát idézi föl. Ami egy nagyon jó irány a shoujoknak. Tulajdonképpen a történet kezdetei is még egészen érdekes. Hogyan talál egymásra, két társaságilag ennyire kölömböző ember. Hogyan ismerik meg egymást, hogyan bintják le a falakat egymás körül, és szeretnek bele a másikba. Annak ellenére, hogy iksolában játszódó anime, elég nagy a világa. Folymatosan bővül. Jönnek az új és új szereplők, mind hordozzák magukba a saját tragédiájukat. Annak ellenére, hogy mennyire bugyuta az üzenete, mégis nagyon tiszta. Barátok nélkül nem élet az élet. Nagyon tetszett a vége, szép keretes szerkezete van. Bármelyik költő megirigyelné.

AJÁNLÁS

Fiúk, ha jót akartok távol maradtök ettől. Lányok...ti is. Sajnos ez a sztori nem ad semmit. Végignézel egy szinte tökéletes, és tökéletesen valótlan kapcsolatot, amiben szinte nem is történik feszültség vagy konfliktus. Valamint sosem jutnak el benne egyről a kettőre. Mindezek ellenére nem akarok túl szigorú lenni, hiszen vannak benne jó dolgok. Ha éppen megnézted életed animéjét, és nem szeretnél igazán másra fókuszálni, de azért néznél valamit, akkor ezzel nyugodtan elszöszölhetsz pár napot. Viszont sajnos ennél többet szerintem képtelen nyújtani.

10/6

Következő: Zero no Tsukaima: Princess no Rondo

 

Megosztás a facebookon

Chibi Louise

FOLYTATÁS

 A történet pár nappal az első évad lezárása után folytatódik. A két évad között alig van egy évnyi külömbség, amit nem tudok hangsúlyozni, hogy mennyire jófej és rendes dolog a készítőktől. Így bár abban a reményben, hogy nem nagyon feledkezünk meg erről a világról, mégs kapunk egy kis bejátszást, ami emlékeztet minket az előző évad befejezésére. Ez nagyon elegáns és nem túl feltűnő megoldás. Nincs benne semmi az "előző részek tartalmából" hangulat, viszont nem is kell kapkodnunk a fejünket, hogy hol is tartunk. A történet egy nagyon ígéretes fejlődés előtt maradt abba. Így, bár az első évad nem nyűgözött le maradéktalanul, de boldogan fogtam neki a folytatásnak, nagy reményekkel. Lássuk, hogy teljesített.

TÖRTÉNET

Saito kihagyta a lehetőséget, hogy hazajusson szeretett Japánjába. Ám itt sem olyan rossz az élet. Hősünknek bár küzdenie kell Louise szerelméért, de úgy tűnik sikerrel is járna, ha le tudna mondani a nagy mellek kényszerű vizslatásáról. Ám egy napon megérkezik Louise nővére, aki közli vele, mivel a mágiája nem túl meggyőző ezért ideje hazatérnie és férjhez mennie. Ez nem csak a kialakuló szerelmi kapcsolatnak tesz rosszat, mivel Louise semmis mágiájával a királynőt akarja támogatni a háborúban.

SZEREPLŐK

Egy kicsit most a La Valliére nővérekről, hiszen végre megsmertük Louise híres családját.

Eléonore: Ő a határozott, tehetséges, ám kissé diktatórikus hatalommal rendelkező nővér, aki Louise életét teljes mértékben irányítani próbálja. Viszont beleestek itt is abba a nagy hibába, hogy már megint túl markáns lett a szereplő. Nem tudom elhinni, hogy valakinek szimpatikus egy folyton ideges és főnökösködő nővér, aki tulajdonképpen a főszereplő nő megalázásán kívül nem tesz hozzá túl sokat a történethez. Bár néha varázsol is, mégsem látom azt a hatalmas külömbséget, ami miatt Louisenak szégyenkednie kéne nővérei mellett.

Cattleya: Nyilván mindenki számára ő volt a szimpatikusabb nővér. Annak ellenére, hogy szereti az állatokat, kedves, és beteges természete miatt bájos, mégis el van túlozva. Ha őt és eléonorát összetenéék, akkor megalakíthattak volna egy reális testvért Louise számára, ám ez sajnos nem sikerült. Így a történethez ő sem tesz túl sokat hozzá. Így azt kell mondanom, hogy a belépő karakterek kissé leszerepeltek, ugyanis az anime nélkülükis ugyanabban a ederben tudott volna folyni.

GRAFIKA

Egy év alatt ne várjunk hatalmas lendülést. Nem is lenne jó. Hiszen ha ezt a grafikát szoktuk meg, akkor hiába fog fejlődni a technika, és lehete már sokkal igényesebb rajzokat is készíteni, mi nézők ahoz fogunk ragaszkodni amit megismertünk, hiszen az is hozzájárul az anime világához. Viszont jóval több a harc, ami érthető is hiszen a második évad már magába foglalja a háború viszontagságait. Nos ez a harc már nem olyan álmatlanságot gyógyítóan unalmas, néhol egész érdekes mozdultok is kerülnek bele. Viszont megmarad ugyanaz a tézis, nem elég már csak a varázspálcáikkal megoldani mindent, mivel az számunkra nem lesz izgalmas.

NEGATÍVUMOK

Még mindig rémesen komolytalan. A szerelmi szálnak itt lett volna az ideje, hogy szépen elkezdjen bontakozni, ezek meg olyan mintha ugróiskoláznának. Van egy hatalmas lépés a kapcsolatban, majd a következő részben ismét a nulláról kezdik. Louise büntetései kegyetlenek és meg nem érdemeltek. Saito perverzség meg teljesen fölösleges, mivel ez nem szokványos hárem és Saitonak végig Louise mellett kéne állnia, és saját bevallása szerint ezt is teszi, ám ha egy nagyobb kebel is érdeklődést mutat az nem zavarja. Fölöslegesek az ecchi részek, semmivel sem viszik a történetet, nem oldják a feszültséget, és még csak izgatónak sem lehetne nevezni őket. A háborús szál egyszerűen nevetséges. A harcok rosszak, a stratégia mesterkélt. A háborút kis pikniknek mutatják be. Amit pedig képtelen vagyok megbocsájtani az a vég. Már majdnem megható lett volna, aztán az utolsó percekben minden tönkrement

spoiler: Mikor egy egész ország menekül, (egyáltalán miért telepítik be a hátországot az ellneséges területre) és föl kell tartani az ellenséges sereget. Akkor azt mégis miért egy embernek kell megtennie. Tíz perc alatt megölik és mennek tovább. Az elfes túlélés pedig borzalmas éa tönkreteszi a már majdnem megható véget ezzel a baromkodással.

Szóval ez van. Újfent nem tudtam se szívből nevetni, se sírni.

POZITÍVUMOK

Mindenfajta aberáltságuk ellenére, Saito és Louise néhány részben egy szerethető szerelmespár. Néha már el is hiszem, hogy szerelmesek. A várt fejlődés végülis egy sajátos módon de megtörtént. Vannak vicces és megható pillanataik is. Szép, ahogy egy szintel feljebb lépett a kapcsolatuk. Legalábbis néha úgy tűnik. Szintén jelen vannak a mellék ágak. Noha sokkal kevesebben vannak mint voltak, és sokkal kiszámíthatóbbak de voltak, és ennek nagyon örülök. A hangulat továbbra sem változott. Van valami benne ami minden hibája ellenére de nézeti magát. Hiszen szép a megszokott varázsvilág, a sablonos szerepek azért lettek azzá mert anno beváltak. Olyan alapokkal operál a történet ami azért vált alappá mert szerettük.Így persze nem tud igazán nagy hatást kiváltani a történet, de bennem végig ott a fejlődés reménye. Én látok arra potenciát, hogy amint Saito fejlődik, úgy a kardforgatása és a párbajai egyre izgalmasabbak lesznek. Remélem bekövetkezik azzal egyetemben, hogy amint több közös kalandjuk lesz úgy szerelmük is fejlődni fog.

AJÁNLÁS

Még mindig a kisebb korosztálynak....minusz az ecchi jelenetek. Nem fogsz zserintem tőlle dobni egy hátast, de szerintem ha ezen a két évadon átrágtad magadat akkor kár a célnál megálni, mivel hatalmas időintervallumot dolgoznak föl így a fejlődés kötelező.

10/7

következő: Suki-tte Ii na Yo

Megosztás a facebookon

Nulla Louise

MÁGIA

Kedvelt téma igaz? Naná, hogy az. Hiszen elkerülhetetlen egy izgalmas fantsy világban a mágia jelenléte. Viszont Harry Potter óta, lássuk be már kicsit többet várnak a fogyasztók annál mint, hogy valaki egy varázspálcával hadonászva megoldja a helyzeteket. Sok újjítás van. Ne legyen pálca, harcoljanak az elméjükkel, vagy a kezükkel. Esetleg legyenek varázskardok....sárkányok? Vagy maradjunk a ókor óta kedvelt négy elemnél, varázspálcánál, varázs iskolánál, és egy különleges főszereplőnél aki először bénának tűnik? Miért is ne?

TÖRTÉNET

Louise egy nemes, azaz varázsló. Egy nagy család harmadik leányaként látta meg a napvilágot. Ez bármennyire is hangzik jól, sajnos Louise iskolájában igencsak ügyetlennek számít. Még egy varázslata sem sikerült, és nem tudni vajon melyik elemhez tartozik, ha egyáltalán tartozik valamelyikhez. El is nevezik Nulla Louisenek. A másodéves vizsga egy jó lehetőség arra, hogy a lány bebizonyítsa, igenis van olyan jó varázsló mint a többiek. Meg kell idéznie segítőjét, aki egész életében szolgálója marad és segíti őt. Társai szokás szerint remekelnek, sárkányokat, szalamandrákat idéznek meg. Ő is imádkozik, hogy hasonló hatalmas társa legyen, aki lemossa róla gúnynevét. Ám nem mást idéz meg mint egy közembert. Név szerint Hiraga Saitot. Csakhogy, bár elsőre senki sem hisz neki, Saito nem ebből a világból származik. Talán Louise varázslata nem is volt olyan gyenge mint azt elsőre gondolták?

GRAFIKA

Egy 2006-os animéről beszélünk. Nyilván senkit sem a grafikája fogott meg. Viszont sajnos a harcok unalmasak, és vontatottak. A képivilág gyermeteg. A színek nagyon haloványak. Az egésznek ad egy rossz fajta hangulatot. Persze sokan szeretik ezt a fajta, kicsit a régebbi animékre hajazó grafikát. A 2006-os szériákbn azonban már föltűntek sokkal szebb darabok is, amiknek a színvilága nem adott ilyen gagyi jelentést az egésznek. Mintha egy régiség kereskedés polcán állnának a szereplők. Az arcmimikák is emiatt nagyon kötöttek. Tudod, hogy ki mikor melyik arcelváltozást fogja fölvenni, ami ki is őli magából a poént. Nem mintha a macskafejes arc humor forrás lenne. 

SZEREPLŐK

Louise: Akik ismerik már a Toradorából a zsebtigrist, Taigát, azoknak könnyebb lesz a megértés. Mivel ez a karakter ugyanaz, csak rózsaszín hajjal. Louise tipikus tsundere karakter, semmivel sincsen föloldva a szerepe. Ha csak a fogalomra rákeresel, példának máris őt hozzák. Ezzel alapjáraton még nem lenne gond, hoszen egy tipus figura is hozhat új fordulatokat és érdekességeket egy történetben, mint például az egyik leghíresebb yandere, Yuno. Viszont Louise nem hoz újat. Az első perctől tudod, hogy mire megy ki az anime, hogy be akarnak hozni általa egy varázslatot és egy szerelmi szálat. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ő, hogyan fog rá reagálni. Nem szépítem, nem egy izgalmas karakter, és ezáltal igazán nem is lesz szerethető.

Saito: A hős szerelmesünk. Persze ő is úgy van megalkotva, hogy minden lánynak lecsússzon a bugyija mikor megjelenik a képernyőn. Így megkapta a legkedveltebb vonásokat. A lázan hátra erősített kard, amit természetesen remekül használ, hogy megvédhesse hölgyét. A bármit teszek végül úgyis két láb között lyukadok ki hajviselet. Valamint persze mindenki odavan a fiúért. Megvan az egész pakk. Persze csatlakznal hozzá vices elemek, mint például a perverzitása, vagy, hogy könnyen el tud kalandozni érzelmei ellenére. Személyesen nem lett a kedvencem, de sokkal határozottab karakter mint párja.

NEGATÍVUMOK

Igazából rentgeteg kis, apró hibára térhetnék ki. Hogy a szereplők nem eredetiek, hogy a történet iszonyatosan kiszámítható, vagy, hogy nem túl humoros. Végsősoron viszont ezek ugyanabba a zsákutcába juttatnak, hogy ez az anime gyermeteg. Biztos vagyok benne, hogy tíz ávvel ezelőtt vizsítozó ujjongással fogadtam volna a megjelenését, de az ember egyre több animét lát, egyre nagyobb tartalommal, és már nem elészik meg egy közepes grafikájú, olcsó humorral kacérkodó történettel. Ebből is következik az, hogy nincs igazán mondanivlója. Louise és Saito kapcsolata nagyon hirtelen veszi be azt a fordulatot amit a cím elolvasása óta várunk, így nem is igazán elfogadható Saito döntése, és Louise mellett maradása. A szerelmükben is fellépnek azok a gondok, hogy én mint néző nem ismeretem meg őket, és nem szerettem beléjük, így nem tudom nekik sem elhinni. Ők szeretik egymást mert csak. Mert nekik ez lett megrendelve. Így pedig igazán nem is szurkolok nekik, inkább csal tudomásul veszem, hogy ez van, és ez ebben a világban így helyes. Továbbá a gyermetegségéből fakad, hogy nem elég már ez a fajta varázslat, kell valami több, valami extra, hogy ne csak a századik varázsló történet legyen.

POZITÍVUMOK

Saito karaktere végsősoron szórakoztató. Valamint rajta túl is lehet találni szereplőket, akikhez húzhat a szívünk. Nem tökéletesen de elkezdi megteremteni a végtelen tér felé irányuló perspektívát. Szinte már elhiszsi az ember, hogy ez igenis egy nagy világ, sok országgal. Ezt persze kicsit gátolja az, hogy nem teremtik meg a kultúrális különbségeet. Ha nem mondják meg, hogy ki melyik országból származik akkor akár azt is elhinném, hogy testvérek. Habár ezen a téren még van mit tökéletesíteniük de szereplők terén behozták a lemaradást. A történet tele van a mellékszereplők személyes tragédiáival, ami kiszínezi ezt az amúgy leszűkített játékteret. Szépen le van zárva, az embernek nincsen igazán hiányérzete, emellett meghagyják a lehetőséget a folytatásra is, ami be is következett. Az anime még három évadot ért meg. A sok hibája ellenére kellemesen elszórakoztathat ez a töténet száll, hiszen meg van benne minden ami kell, csak kissé lebutítva.

AJÁNLÁS

Ehhez az animéhez elő kell venned a gyermeki énedet mert ő biztos, hogy pompásan fog szórakozni. Komoly mondanivalóra, csavarokra, vagy igazán izgalmas pillanatokra nem számíthatsz. Viszont egy kellemes történet, ami nem húzza le az ember kedvét. Ha még gyermekkorodban láttad akkor nyilvánvaló, hogy szeretni fogod felnőtként is, és nem látod meg benne azokat a hibákat amik gyermeki szemmel nem tűntek föl. Viszont a kisebb korosztálynak garantált a szórakozás.

10/7

Következő: Zero no Tsukaima : Futatsuki ni Kishi

Megosztás a facebookon

Én vagyok Makoto-kun barátnője

ECCHI

Alapjáraton nem vetem meg ezt a műfajt. Tény, hogy általában maga mögött hordoz egy nem túl kielégítő minőséget, és egy igen béna sztorit. Viszont vannak történetek ahol ennek a műfajnak igenis helye van. Viszont általában az ecchik maguk mögé vonzák a háre animéket, amiknek viszont már tényleg nincsen létjogosultságok a mvészi világban. A háremek életszerűtlen, sokszor kellemetlen történetek, amik nem tudnak sehova kifutni, hiszen az imádott fél nem fog magának egy párt választani. A School Daysben viszont ezt a hárem ecchit egy egészen új, kissé nyomasztó légkörbe helyezték... van-e helye itt a bugyivillantásnak? Meglátjuk.

TÖRTÉNET

Itou Makoto egy nap fölfigyel egy gyönyörű lányra a vonaton. Nemsokára megtudja, hogy ez a lány az évfolyamtársa. Makoto lefotózza a lányt és beállítja háttérképének. Ez egyfajta szerelmi talizmán, ha nem veszi észre senki, a fotózott alany viszonozni fogja szerelmünket. Ám észreveszik. Makoto padtársa Sekai fölfigyel a talizmánra. A lány vállalja, hogy segíti összehozni a szerelmeseket, ami nem is megy túl nehezen. Ám Sekai a segítségért nem kér semmi egyebet, csak egy csókot. Persze elkezdődnek a bonyodalmak. Makoto iránt egyre több nő érdeklődik, ő pedig lassan elveszti a fejét, saját vágyai között.

GRAFIKA

Na ez megér egy külön misét. Vannak pozitív oldalai is. Nagyon szépek az árnyékolások, külön felfigyel rá az ember. Ezenkívül nagyon jó a színhasználat. A sötét, fekete és szürke használatával megteremtik az alap, kissé komor hangulatot. Szóval sok kis apróság van ami megmelengeti az ember szívát. Na, de milyen ezt leszámítva a grafika? Borzalmas, vicceltek? A szreplők feje össze-vissza áll. Ha nem lenne különböző hosszúságú hajuk akkoor meg sem lehetne őket távolról különböztetni. A háttér nem mozozg, arcuk nincs, de néha még ruhájuk sem. Ennek is van jelzés értéke, de akkor legyen konkrétabb. A ruhák teljesen elmosódnak. Mivel a tipikus, nagy anime szemekkel operálnak, ezért fontos lenne az arcvonalak állandó megtartása, hogy ne úgy nézzenek ki minth kis földönkívüliek rohangálnának egy iskolában. Nem voltam lenyűgözve, szerintem ez sokat veszt a hatásából, mivel az elején kissé gagyinak tűnik ettől.

SZEREPLŐK

Makoto: Ő a leggyűlöletesebb, legundorítóbb, legocsmányabb karakter az anime univerzumban. Olyan műgondi pontossággal dolgozták ki a karakterét, hogy az már szenzációs. Makoto tipikus ecchi főhősként kezdi meg pályafutását. Kissé félénk, visszahúzódó, és zavarban van a nők társoságában. Majd, ahogy halad előrre, és egyre több lesz a sikere, valamint vágyai is hatalmába kerítik, egyre elkerülhetetlenebb lesz a bukás. Annak ellenére, hogy milyen tenyérbemászó és megátalkodott a karakter, mégis le a kalapom a készítők előtt. Mert lássuk be, Makoto mindenkiből mély érzéseket fog kiváltani, és ez is a dolga.

Katsura: Az ő fájdalma lengi körül az egész animét. A kihasznált és magára hagyott lány megtörése olyannyira valós és fájdalmas, hogy az embernek szinte megszakad a szíve mikor nézi. Katsura túl visszahúzódó és félénk ahoz, hogy Makoto számár elég legyen. Rá is az jellemző mint a legtöbb szereplőre ebben az animében. Nincsen túl mély jellemrajzuk, mégis iszonyatos hatást gyakorolnak a nézőkre.

Sekai: Nyilvánvalóan még ő a legszimpatikusabb szereplő. Életvidámsága néhol ellenpontozza az animének a komor és baljós hangulatát, néhol pedig még fokozza is. Sekai vívódása nagyon is átérezhető. Mit tehet az ember? A szerelmet válassza vagy a becsületét? Sekai lelke túl tiszta ahhoz, hogy elbírja a Makoto által ráruházott bűnt. Így az ő hármasuk teszi tönkre az ember lelkét a végkifejletre.

NEGATÍVUMOK

Mint már említettem a grafika nem teljesített túl jól. Néhol a hatást hihetetlenül lefokozta az, hogy kis földönkívüliek rohangáltak a képernyőn. Valamint maga az anime sem indult be túl zökkenőmentesen. Az első két rész nagyon lapos volt, sőt Makoto pálfordulásáig az egész történet nagyon sablonos volt. Márpedig szerintem ilyenkor is éreztetni kell a nézővel, hogy nyugodj meg ez nem egy egyszerű szerelmi történet, a dolgok megfognak változni. Így a laikus szemlélődő lehet le is teszi két rész után, mondván, ezenem majd jól fognak szórakozni a fiatalabb gyerekek. Az ecchi miatt pedig, különösen a végén, született néhány nagyon valótlan pillanat, ami kissé kizökkentő volt.

POZITÍVUMOK

A szereplők fantasztikus műgondal vannak megszerkeztve. Nem biztos, hogy bármelyiket is a szívedbe fogod zárni. Nincsenek nagyon mély karakter átgondolások. A három főszereplő mind a hangulat megteremtését szolgálja, és remekül csinálják. Hatással vannak a nézőkre. Együtt őrülünk meg Katsurával, mardos minket a bűntudat Sekaial, és belemerülünk az élvezetekbe Makotoval. A mellékszereplők pedig mind magukkal hordozzák törtéeteiket, és megalázotságukat. Az ecchinek helye van. Nem feloldást szolgál, sokkal inkább fokozza a feszültségeket. Olyan jól, és életszerűen vannak megkoreografálva a jelenetek, hogy a néző is teljesen beletudjon merülni. Holott a történet igen rövid, ám mégis remekül van felépítve. Makoto változás nem egyről a kettőre történik meg, az ember maga is azt érzi, hogy ez egy folyamat. Ahogy minden egyéb egy folymat alakulása. Ám mégis ami ebben az animében a legzseniálisabb, az a vége. Megkoronázza az egész történetet. Semmi feszültség nem marad az emberben a befejezés után. Minden szál el lett varva, minden történet be lett fejezve. A harmónia, bár görög dráma szerűen, de visszaállt a világba. Az emberek kívánságai, és vágyai beteljesülnek a végkifejletben. Kiadhatod magadból a feszültséget. Ennek a történetnek hatalmas nagy hatása van az emberi érzelmekre, és a kapcsolatokhoz való viszonyuláshoz.

AJÁNLÁS

Nem érdemes kihagyni az animés listádból. Bár az ecchi tartalom első körben a fiúkat célozza meg, de ez nem az a fajta elvadult szexuálitás, amit egy női néző ne tudna élvezni. Ha éppen mélyponton vagy a magánéletedben, akkor ezt egy kicsit rakd félre, megvár míg harmónikus kapcsolatod nem lesz. Fontos szerintem ehez a történethez a jó lélekállapot, minden szempontból, hiszen nagyon nyomasztó.

10/8.5

Következő: Zero no Tsukaima

 

Megosztás a facebookon