FOLYTATÁS/TOVÁBBLÉPÉS

Kedves kispszichopata szereplőinktől úgy búcsúztunk el, hogy kaptunk egy lehelletnyi reményt arra, hogy a szálak azok nem csak szálak, hanem majd össze fognak érni, és tulajdonképpen az 50 rész végére ez egy szép kerek anime lesz. Nos csekély reményem volt de megtörtént. A második évad már egy konkrét anime volt, amelynek néhol megmaradtak ezek a novella szerű elemei, amelynek így már lett értelme. Bár a második évadok sokszor képtelenek meghaladni elődeiket itt ez sikerült. Viszont a kritikai is azért csúszott annyit, mert ez az ötven rész ezzel a részleges technikával iszonyatosan tömény. Pláne ha nem vagy hozzászokva az ilyenekhez. Sóval igen csak meg kellett húznom az utolsó részeket, hogy kész legyen a kritika.

TÖRTÉNET

A végtelen június folytatódik. Ám ez Keiichiéket nem igazán zavarja, hiszen ennek senki nincs tisztában a világok folyamatos ismétlődésével csak Rika. Az immár száz éve ugyanabban a testben, ugyanabban az időben élő Rika újra és újra átéli a borzalmas júniusi két hetet, mely saját fölkoncolásával végződik. Mostanra már teljesen elvesztette a reményt, hogy valaha is folytatni tudja életét és kdevetlenül várja a világok végét. Ugyanis barátja ebben a végtelen időben csakis Hanyuu egy gyermek testben élő isten. Hanyuu és Rika érzik, hogy a világoknak hamarosan vége, Hinamizawa örökre elveszik. Rikának már el is száll minden reménye. Ám ekkor hirtelen valami változik. Az események kicsit máshogy alakulnak. Sikerül felderíteni a hinamizawai borzalmas gyilkosságok mögött lappangó titkot és Rika barátaival, Hanyuuval, Mionnal, Shionnal, Satokóval és Keiichivel fölveszik a harcot a kegyetlen gyilkos ellen. Talán eljött az idő, hogy Rika végre szembeszálljon a sorsával?

GRAFIKA

Nem sokat változott szóval csak egy mondat erejéig. Előkerült néhány csihi-puhi jelenet. Hogy milyen? Borzalmasan gagyi. A tartalom még hagyján de a megvalósítás tragikus. A mozgás szaggatott, a vér random eltűnik az emberekről, az ütésekpedig olyan lassan vannak meganimálva, hogy még egy lajhár is kivédené.

KARAKTEREK

Rika: Mostanra határozottan ő lépett elő a főszereplői státusba. Ami nem tett rosszat a cselekményeknek. Rika folyamatos hangulat ingadozásai, reményvesztetsége, majd ismételt reménykedése ad egy jól követhető csapongó hangulatot az animének. Viszont mivel Rika már szinte felnőtt így hangja is olyan, ezért imitálnia kell a gyermeki beszédet. Viszont mikor komolyan beszél, vagy csak magában a hangja felnőttre vált. Ez pedig néhol már komikusra vált. Ezt leszámítva viszont Rika egy pozitív főhős, és így mostanra kifforrott karakterrel is rendelkezik.

Takano: Az első évad első gyilkossága. Takano-san eddig mindig igen hamar eltűnt a történetekből, és bár kulcs mozgatója az animének nem sokat szereplt. Számomra Takano mindig is borzasztóan furcsa és morbid megjelenésű volt. Ott volt egy le nem tisztázott kapcsolata egy férfival. Egy megmagyaráztlan kutatás amivel az egész relytvényt később sikerül megfejteni. Viszont erről a furcsa, mindig mosolygó, tilosban járó nőről soha nem tudtunk meg semmit. Az első évad remekül megágyazta neki a második évadbeli visszatérését, mind múltja, mind jelenlegi mozgatásai nagyon érdekesek és fontosak. Egy szála sem marad elvarratlan.

Akasaka: Muszáj megemlítenem a sajátos kedvencemet. Bár Akasaka egy epizód erejéig föltűnt már az első évadban is, itt különösen a végjátékban nagyobb szerepet kap. Akasaka az egyetlen aki épp pszichéjű embert alakít. Mind családi háttere mind a Rikához fűzött kapcsolata szívmelengető. Akasak egy felüdülés ebben a gyilkos világban. Rikának is ő adja meg az első lökést arra, hogy a sorsán lehet változtatni, és érdemes is.

NEGATÍVUMOK

Ez az anime elképesztően hosszú. Ötven rész, ez még nem lenne olyan sok, de tipusából adódóan igen. Bár az első évad remekül megágyaz a másodiknak, de akkor lehetett volna az első inkább csak 12 részes. Ez pedig független az anime tartalmától is, hiszen nekem is bármennyire tetszett de borzasztóan tömör volt. A szentimentalizmus miatt átment egy kicsit logikátlanba. Persze ha mind összefogunk az nagyon szép, a barátság nagyon jó dolog, de attól még nem tud öt tizenéves legyőzni egy komplet kommandós csapatot. Borzasztóan logikátlan, ahogy képett fegyvereseket megfélemlítenek gyerekek kis csapdákkal meg üzenetekkel. A resszkessetek betörők negyedik részében éreztem tőle magam. Sok más ilyen logikátlan dolog is történt, mint pl mikor Akasaka egyedül elbánik nyolc felfegyverzett emberrel. Zs kategóriás akció filmekben vannak csak olyan jelenetek. A harcok se nem izgalmasak, se nem szépek. Szóval az autósüldözések és a verekedések helyett megmaradhattak volna a jól bevált gyilkosságoknál. Másrészt meg egy ilyen animétől nagyobb csavart vártam volna a végére. Ez olyan kis limonádé zárás volt.

POZITÍVUMOK

Az anime fejlődött. Ez nagy szó, mivel nem szoktak. Nem csak az animékre, úgy amúgy más dolgokra is igaz, hogy a második rész inkább ront mint javít. Itt nem ez történt. Elhagyták a visualnovellek biztonsági zónáját, és egy majdnem lineáris, ámde lezárt történetet mondtak el. A karaktereknek lehetőségük nyílt arra, hogy önnálló teret biztosítsanak maguknak, és ebben kialakulhassanak, fejlődhessenek. Bár az anime valamennyire megvált horrorisztikus jellegétől, és inkább az akció irányába érdeklődött tovább, ennek ellenére a horror elemek továbbra is zseniálisak maradtak. Bánom, hogy eltűntek a tájképek. A történet sokkal izgalmasabb, pörgősebb lett. Úgy anime lett a dolog. Ténylegesen megteremtette az izgalmat. Nem sarkította le a történetet rosszakra és jókra, mindössze érdekek ütköztek, volt aki jól került ki belőlle és volt aki nem. 

 

AJÁNLÁS

Bennem összeségében nem hagyott mély nyomot ez az anime, de értékelem a pozitívumait. Ha leülnél és néznél valamit sokáig akkor ő a te animéd. Tobábbra is a véres témák kedvelőinek javasolt. Bár erre a második évadra már elhagyható a korhatáros karika.

10/8

Következő: Ao no Exorcist.

Megosztás a facebookon