Egy érzelem nélküli csók sokakat megbánthat.

TÖKÉLETES KAPCSOLATOK

Nyilván nem léteznek. Aki azt állítja, az hazudik. Viszont egy történetben könnyedén alkothat egy ember tökéletes kapcsolatot, mivel az egy ember nézőpontját tükrözi. Ez viszont végtelenül amatőr lenne, nem? Hiszen ha valaki a művében ugyanolyan tudatokat alkot akkor az azt tükrözné, hogy képtelen olyat csinálni ami nem ő. Leülsz filmet nézni, a fiú és a lány elmennek egy randira, remekül érzik magukat, házasság, gyerek, angol buldog, és vége. Lehet szép, de rémunalmas nem? Mitől szerettek egymásba? Mi tartja össze őket? Mi építi a kapcsolatukat? Ha nincs probléma amit közösen gyűrtek le? Persze kicsit elkalandoztam, hiszen a mostani animénk nem ennyire végletekbemenően tökéletes. 

TÖRTÉNET

Tachibana Mei visszahúzódó és undok. Nincsenek barátai. Mivel gyermekkorában minden barátja elhagyta, így szent meggyőződése, hogy nem szükséges barátkoznia, hiszen a végén úgyis csak csalódni fog. Ekkor találkozik Kurosawa Yamatoval, aki a lány tökéletes ellentéte. A fiúk bálványozzák, a lányok szerelmesek belé. Egy ilyen fiú sosem ostromolná az undok Meit. Egészen addig amig a lány le nem rugja őt a lépcsőn. Yamatot nem érdekli a lány hűvös stílusa, vele marad és próbálja megtörni. Így pedig Meihez is csapódnak barátok és ellenségek. Végül pedig belemegy, hogy Yamato barátnője legyen. Ezzel pedig egy hosszú küzdelem kezdődik el, hogy megtudjanak egymásnak nyílni.

GRAFIKA

Főlleg a történet elején bedobtak sok nagyon szép és nagyon ötletes képbevágást, hogy csorogjon a nyálunk. Nos, ez az én részemről meg is történt, teljesen le voltam nyűgözve. Egy anime, ami ilyen képivilággal egyensúlyoz rossz nem lehet. Csakhogy a történet előrehaladtával vesztünk az érdekes ötletekből, és inkább csak a szép képek maradnak, amik végül teljesen eltűnnek. Nagy kár, pedig az elején még ezek a megoldások nagyon lekötötték a figyelmemet. Így a végére már, inkább csak egy szép grafikájú anime lett.

 

SZEREPLŐK

Tachibana Mei: Az első benyomás a legfntosobb, és Meiről az első benyomás szörnyű. Tipikusan annak a főszereplőnek tűnik, aki elutasít maga körül mindent és mindenkit, a barátai mégis odaadóan kitartanak mellette, és övé a legszeretőbb fiú. Szerencsére ez a kép bár részben igaz mégsem zavaró. Ugyanis a történet előrehaladtával kiderül, hogy Meinek van humora, és nagyonis reális ember. Minden problémát tisztán és világosan lát és old meg. A fájdalmai és az érzelmei sokmindenkinek ismerősek lehetnek, Mei pedig nagyon jól kezeli a fájdalmát. Nem túloz el semmilyen érzelmet. Viszont számomra kissé zavaró az alaptörténete. Mivel nem tudunk meg semmit sanyargatott kiskoráról, így kissé tulzónak tűnhet a zárkózottsága. Hiszen egy olyan problémával küzd amin majdnem minden ember átmegy. Viszont így szép kontrasztot alkot Yamatoval. Mert bár társasági életük teljesen egymás ellentéte, mégsem lehetnek benne boldogak, vagy önmaguk.

Kurosawa Yamato: Ő a fiú, akin mindenkin segít, így mindenki a barátja. Ám mégsincs senki akinek őszintén meg tudna nyílni. Szép a kontraszt, de néhol úgytűnik, hogy Yamato bárgyú, és kedvessége hosszútávon gonoszság. A lányokhoz való viszonya az animében is problémát okoz, de szerint ennek nagyobb bukkanónak kellett volna lennie a kapcsolatukban. Számomra az egész történet alatt semleges maradt, mert csak pillanatokra vetkőzte le a cukormázas modorát.

NEGATÍVUMOK

Ez az anime nagyon unalmas. Ennek pedig egy prózai oka van, hogy semmi feszültség nincs benne. A két főszereplő az első részben már egy pár, a történet pedig az ő kapcsolatukat muataja be, teljesen lineálisan. Persze érkeznek emberek, akik véget akarnak vetni ennek a kapcsolatnak, de ők sem jelentenek benne potenciális veszélyt. A két szereplő teljesen random szeretnek egymásba. Nem ismerik egymást és mi sem ismerjük őket, így a szerelmük egy külső szemlélő szempontjából teljesen érdektelen és érthetetlen. Ráadásul tényleg alig történik valami, és így nem is futnak ki sehova. A kapcsolatukban alig fejlődnek valamit. Yamato is megmondja, Meiel nagyon kis lépésekben haladhatnak csak egymás felé. Akkor viszont vagy pörgessék az eseményeket vagy legyen hosszabb a törtténet, hogy a végén kifuthassunk valahova, és ne úgy érezzük, hogy ezt a történetet menstruáló lányok készítették.

POZITÍVUMOK

Mint már említettem a kezdő képek valami zseniálisak. A képivilág és a hangulat is kissé a Nanát idézi föl. Ami egy nagyon jó irány a shoujoknak. Tulajdonképpen a történet kezdetei is még egészen érdekes. Hogyan talál egymásra, két társaságilag ennyire kölömböző ember. Hogyan ismerik meg egymást, hogyan bintják le a falakat egymás körül, és szeretnek bele a másikba. Annak ellenére, hogy iksolában játszódó anime, elég nagy a világa. Folymatosan bővül. Jönnek az új és új szereplők, mind hordozzák magukba a saját tragédiájukat. Annak ellenére, hogy mennyire bugyuta az üzenete, mégis nagyon tiszta. Barátok nélkül nem élet az élet. Nagyon tetszett a vége, szép keretes szerkezete van. Bármelyik költő megirigyelné.

AJÁNLÁS

Fiúk, ha jót akartok távol maradtök ettől. Lányok...ti is. Sajnos ez a sztori nem ad semmit. Végignézel egy szinte tökéletes, és tökéletesen valótlan kapcsolatot, amiben szinte nem is történik feszültség vagy konfliktus. Valamint sosem jutnak el benne egyről a kettőre. Mindezek ellenére nem akarok túl szigorú lenni, hiszen vannak benne jó dolgok. Ha éppen megnézted életed animéjét, és nem szeretnél igazán másra fókuszálni, de azért néznél valamit, akkor ezzel nyugodtan elszöszölhetsz pár napot. Viszont sajnos ennél többet szerintem képtelen nyújtani.

10/6

Következő: Zero no Tsukaima: Princess no Rondo

 

Megosztás a facebookon