Szeretek valakit, aki sosem fog viszontszeretni.

A TENGER

Nem csak egy meghatározó irodalmi természettoposz. Maga a tenger, sokféle érzelmet hordoz magában. Szabadság, nyugalom, vagy éppen kiszámíthatatlan tombolás. Mindenesetre a tenger kiszámíthatatlan, izgalmas és gyönyörű. Ebben az animében így, ha valakire azt mondják, hogy olyan mint a tenger, az már majdnem egy tíz oldlas jellemzést foglal magába. A földi ember vágyakozik a tenger után. Meg akarja hódítani azt. Kutatjuk a sellőket, a cápákat, a megmagyarázhatatlan tengeri katasztrófák okait, és sokszor nem lelünk választ. Így ha a történet központja a tenger, és a tengerrel való kapcsolat lesz, az sok újdonsággal, izgalommal, és egy rakat régi érzés újfajta megfogalmazásával jár.

TÖRTÉNET

A történet színhelye egy tengerpartján fekvő falu....és egy, a tengerben elterülő falu. Ugyanis ebben a világban, a vízben is élnek emberek. Semmiben sem különböznek a földiektől, azt leszámítva, hogy enával rendelkeznek. Ennek segítségével képesek lélegezni, és beszélni a víz alatt, sőt még a szárazföldre is kimehetnek. Viszont ha túl sokat vannak víz nélkül, akkor az enájuk kiszárad, és többé nem mehetnek vissza a tengerbe. Bár a két falu békében él egymással, az ellentétek nem elhanyagolhatók. Főlleg akkor nem, mikor a vizi falu iskoláját bezárják, és a gyerkek kénytelenek a szárazföldi iskolába járni. A történet főhősei ilyen gyerekekből állnak. Hikari, Manaka, Chisaki és Kaname fölmennek a felszínre. A kezdeti nehézségek ellenére, végül sikerül beilleszkedniük. Megismerik Tsumugut, a kissé hallgatag, ám eszes és jószívű fiút, aki imádja a tengert. Így a kezdetben öt, majd később hát fős baráti társoság lesz a híd, mely összekapcsolja a vizi világot és a felszínt. Ám ez a híd instanilabb mint azt elsőre gondolták.

GRAFIKA

Nagyon jól ki lett használva a két világ közötti kontraszt. Mind öltözködésben, mind stílusban. Sokszor játszanak a környezettel. Milyen színek vannak a tengerfenekén, és milyenek a földön? Az emberek között is megvan ez a kontraszt. A vízben élők enája és szeme is nagyon különleges. A vizi falu pedig lenyűgöző. Bár sokszor hajlamosak megfeledkezni a gravitációs tényezőkről, és az áramlatok mozgásáról. Valószínűleg azért, hogy ne legyen túlzsúfolt a kép. Viszont a víz alatti falu szépsége lélegzetelállító, és nem csak az anime szereplői szerint. Külső szemmel nézve is mondhatom, hogy bizony én is szívesen élnék ott. Ennek az animének a grafikája tényleg majdhogynem tökéletes. Jók a fények, a beállítások, a képes, stb. stb. Viszont csak majdhogynem. Van a grafikának egy őrületes hibája. Majdnem minden fiatal fiú lánynak tűnik. A víz alatti világból származok mindenképpen. Nem szerencsés szerintem ennyire feminim főhősöket gyártani, mert ez a szerelmi szál kárára megy, és az egész nagyon egy pólusúnak fog tűnni.

SZEREPLŐK

Hikari: Mint azt már neve is előrevetíti, tényleg ő a fény ebben a kis társoságban. Hikari folyamatosan vergődik a félénk kisfiú, és a bátor férfi között. Sokszor ingerülten, és haragosan tud reagálni a helyzetekre. Ilyenkor hajlamos elmenekülni, mindenkit félrelökni, vagy éppen verekedésbe keveredni. Viszont sokszor muszáj túllendülni saját bátortalanságán, és bizony kár lenne tagadni, meg van a képessége ahhoz, hogy vezethesse ezt a kis társoságot. Nem véletlenül lett Hikari a történet központja. Lényegében ő viszi végig a folyamatot, hogy mi is kell egy fiú életében ahhoz, hogy férfivá váljon...vagy legalábbis elkezdjen azzá válni.

Manaka: Kicsit félénk, bátortalan természet. Manaka mindenkivel nagyon kedves...talán túlságosan is. Ő képezi a folyamatos elvágyódást a tenger mellől. Mindenkit meg akar ismerni, és mindent föl akar fedezni, ám ez sokszor a saját rovására megy. Bár első ránézésre Hikari teljes ellentéte, de bizony Manaka kirohanásai sem meglepők. Talán nála figyelhetők meg a legjobban a baráti kapcsolatok, viszont személyszerint úgy gondolom, hogy néhol Manaka kedvessége, és barátságossága már már a természet ellensebe csap át. Aztán valahol mindig visszatért.

Chisaki: Egy nagyon jó ellanpúlusa Manakának. Bár a grafikából nem látszik annyira, de az elmondások szerint Chisaki nem olyan vékony, és nem is olyan alacsony mint Manaka. Szóval nem egy loli. Amit bár ő negatív tényezőként él meg, de a külső szemlélő tudja, hogy Chisaki pont ettől lesz sokkal nőiesebb és vonzóbb mint barátnője. Ettől pedig Chisaki lényegében folyamatos szorongásban éli az életét. Nem mer szerelmes, vagy boldog lenni. Sőt, inkább háttérbe húzódik. Ám mégis, egy idő után Chisaki története sokkal fontosabb lesz, mint azt elsőre gondolhatnánk.

Kaname: Az örök mártír szerelmes. Majdnem minden romantikus animében megjelenik egy szereplő, aki saját maga boldog ságát folyamatosan föláldozza mások érdekében. Így viszont azon túl, hogy mennyire kedves, nem sok mindent lehet elmondani Kanaméről. A csapat elhanyagolhatatlan tagja, az arányok miatt. Viszont szinte senkivel sem kerül kapcsolatban az anime alatt. Ezért lesz majd jó Sayu megjelenése, aki Kanamét üldözi szerelmével, és így tulajdonképpen végül lesz szerepe a történetben. Valaki vágyának a tárgyává válik, és így nem úszhatja meg, hogy legalább egy kis konfliktusba ne keveredjen bele. Ezt leszámítva viszont tényleg nem sokat tudunk meg róla.

Tsumugu: A csapat földi tagja. Lényegében az első ember aki nyit a kis csapat felé, mivel imádja a tengert. A tenger imádata többek között azért is olyan szép, mivel sosem mehet le oda úgy mint a többiek, így vagy egy folyamatos akadály, és van egy vágyakozás is. Ő a racionális figura a szereplők között. Lényegében ő és Hikari egyengetik a szálakat. Csak míg Hikari forrófejű, addig Tsumugu a végtelen nyugodtság megtestesítője. Ezért is olyan jó az ő jelenléte a vásznon. Ráadásul ő az egyetlen aki kitudott erőszakolni magából egy épkézláb szerelmi szálat, tele jó hasonlatokkal és jelentésekkel.

NEGATÍVUMOK

Az első tíz rész után volt egy nagyon erős benyomásom erről az animéről, mégpedig az, hogy célközönségea kisebb korosztály. Ez persze magában nem lenne negatív. Csakhogy! A történet haladt előrre, egyre komorabb lett a hangulat, egyre komolyabb témákat dobbtak be, és lényegében az egész egy kicsit nyomasztó lett. Tehát a második része a felnőtt korosztályt célozta meg. Na de akkor most kik nézzék ezt az animét? A tizenkét-három évesek, akik a fele után arra a következtetésre jutnak, hogy ez a világ rémisztő és borzalmas, vagy jobb esetben csak unatkoznak és nem értik, mégis mitől szenvednek a szereplők? Vagy kapjon egy tizenhatos karikát? Akkor meg a nézők az elején a falba verik a fejüket, hogy hihetetlen, hogy ilyen triviálisan gondolkodnak a szereplők a kapcsolatokról. Mivel én az idősebb tábort képviselem, az elején igencsak beleuntam, ez már csak az én hibám. Na de az animének is vannak hibái. Például a kezdeti témák. Egy baráti társoság folyamatosan a változásokon görcsöl. Egy olyan társoság ami még a változások küszöbén sincsen. Mégis mi változna meg közöttük? Együtt vannak, egy iskolába járnak, egy helyen élnek, a szerelmek pedig még nem annyira dominánsak. Ami még nevetséges volt az a vizi falu lehibernálása. Volt bárki is ezen a földön aki értette, hogy ott mi miért történt? Elképesztően túlzásba vitték a tenger istenének történetét. Egy ideig még spirituális tartalma volt, ráadásul egy szépspirituális tartaéma. Viszont azzal, hogy ennek az Istennek testet adtak, és emberi érzelmekkel ruházták föl, így eltűnt a transzcendens lét, és egy szappanopera maradt helyette. Sokszor indokolatlanul szomorúak és túl komolyak a szereplők, ami néhol már elviselhetetlen. Ám mégis a legnagyobb hiba az a vég... (Igyekszem spoiler mentesen írni.) Hova futott végül ki ez az anime? Fölvetődött benne nagyon sok probléma, helyzet, és kapcsolat, ám ezek mind ott maradtak a levegőben. Lényegében csak lezajlódott egy biológia folyamat a tengerben. Annak ellenére pedig, hogy végül nem történt semmi, mégis rémesen nyálas véget tudtak neki kanyarintani. Pedig nekik tényleg megvolt az a lehetőségük, hogy egy nagyon ütős befejezést produkáljanak. Szívfájdalmakkal, családi targédiákkal, beteljesült szerelmekkel, rég elvesztett barátokkal, és etnikai hovatartozásokkal. Izgalmas mi? Hát nem! Ehelyett lett egy kis limonádé befejezés, mindenfajta csavar, vagy bátor ötlet nélkül. Pedig a lehetőség itt tényleg megvolt.

POZITÍVUMOK

 Régen láttam ennyire kifejező grafikájú animét. Itt a tenger szépségének, viharosságának, vagy éppen zordságának tényleg jelentéstartalma van. Nem aprózzák el. Maga a tenger mint helyszín, szerintem egy nagyon eltalált dolog. Sokmindenre ki lehetett élezni, megteremtette társadalmi viszonyokat, szerelmeket szült, stb. stb. Igencsak jó szereplőkkel dolgozik. Az alap kis csapaton kívül, igazából még van három vagy négy nagyon fontos szereplő, akik bár nem kaptak jellemzést, de igencsak jó helyen vannak a történetben. Mintha csak egy csehovi drámában lennénk. Mindenki szerelmes, és persze senkit sem szeretnek viszont. Pont mikor már kezdene kissé kínossá válni ez a helyzet, nagyobb hangsúlyt kapnak a szerelmi szálak. Ráadásul a szerelemnek nagyon különböző fajtáit ismerhetjük meg. A gyermekkorit, a rajongást, azt a szerelmet ami a bűntudat miatt nem teljesülhet be, vagy éppen azt amiben a korkülönbség az akadály, és persze ott van az is, amit a mérhetetlen hála és tisztelet indít el. Mind nagyon különböző, mind nagyon érvényes, és meglepő módon mindegyik mozdul valamerre a történet ideje alatt. A kezdeti gyengeségek ellenére is úgy gondolom, hogy jó témákat feszeget ez az anime. Rögtön ott van az az alapszituáció, mikor Hikariék kikerülnek a szárazföldre. Az iskolában mindenki úgy tekint rájuk, mint egzotikus halakra. Szépek, jó őket nézni, de nem tartoznak hozzájuk. Tehát hatalmas a választék a két csoport között. Kicsit feszengenek abban a helyzetben is, hogy mi van akkor, ha egy baráti társaságon belül fölüti a fejét a szerelem. Ráadásul a viszonzatlan szerelem. Jó nagy erő kell ahhoz, hogy minden a régiben maradhasson. Nagyon tetszett a kislányok vágyakozása. Ebben a korban öt év még hatalmas különbségnek számít, szinte elérhetetlenek a vágyott férfiak. Nagyon kevés anime foglalkozik ezzel a témával. Aztán ott van a magány, az elhagyatottság, és a kirekesztetség érzése. Komorodik a történet, és a témák is egyre komolyabbá válnak. Valamire érkezik válasz, valamire pedig nem.

AJÁNLÁS

Mégis csak megpróbálok belőni egy életkort, és én a tizennégy éveseket vélasztom. Tekintve, hogy a főszereplők is ennyi idősek, így lehet számukra az anime mindkét része izgalmat tud okozni. Persze a kissebb nagyobb korosztályok is jól el tudnak szórakozni, és biztos mindenki talál benne izgalmas témát. Ajánlom főként a tenger szerelmeseinek, vagy akiket érdekel ez a világ, mert tényleg lenyűgöző. Fiúk, lányok számára egyaránt érdekes lehet a sztori. Bár lehet, hogy a sok szerelmi szál között a lányok otthonosabban fognak mozogni. 

10/8

Következő: Kaichou wa Maid-sama!

Megosztás a facebookon

BARÁTI TÁRSASÁGOK

Mi történik, hogyha egy nagyon összetartó társaságban, valamilyen gikszer következtében, már elképzelhetetlenné válik a megszokott élet? A legalapvetőbb példák: a tagok között párkapcsolat alakul ki, rosszabb esetben szerelmi háromszög. Valakinek el kell hagynia a társaságot egy vita miatt, de a tagok kivel tartsanak. Stb. stb. Viszont elképzelhető ennél sokkal rosszabb eset is. Mondjuk a tagok többé már nem önmaguk. Testüket folyamatosan megcserélik, érzelmeik elszabadulnak, vagy gyermekkl változnak 5 órára. Már nem mi, hanem barátunk lakik a testünkben. Fölmerül a kérdés, meg tudom-e őrizni magamat, ha a testem már nem az enyém. Felszínre kerülnek olyan érzelmek amiket megpróbáltunk elrejteni. Valamint kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk, és még emlékeink is összekuszálódnak. Ezen felül pedig még az általános problémák is megmaradnak. Túl éli-e ezt egy társoság?

TÖRTÉNET

Inaba Himeko, Nagase Iori, Yaegashi Taichi, Aoki Yoshifumi és Kiriyama Yui, ugyanabba a diákklubba járnak. Nagyon jó barátok, akik együtt töltik minden napjaikat. Egy éjjel azonban Yui és Aoki a másik testében ébrednek. Reggel elmondják a többieknek, akik kinevetik őket. Hiszen valószínűleg csak álom volt az egész. Ezt ők is elfogadják. Azonban, ahogy telnek a napok a többiek is elkezdenek testet cserélni. Az először vicces szituáció, egyre rémisztőbb lesz, mikor kiderül, hogy egy Szívmag nevű illető játszadozik az életükkel, ki tudja meddig? Ám egymás testében sok mindent megtudnak a másikról, és lassacskán egyre több érzelem kerül a felszínre.

GRAFIKA

Nagyon érdekes, hogy különösen a lányoknak nagyon jól állnak a közeli képek. Mindegyiküknél kidomborodik valami. A határozott és főnökösködő Inaba például, közeli képeken gyönyörű lessz és sebezhető. Szóval nagyon kifejező arcokat rajzoltak nekik, ez működik is. Az egyenruhák is nagyon jók. Különösen tetszett a gyermekkoruk megformálása. Sok animében a gyerekek felépítése csak annyiban különbözik a felnőttekétől, hogy alacsonyabb a termetük, és nagyobb a fejük. Itt viszont hangsúlyos a különböző életkorok testi alakulása is

SZEREPLŐK

Taichi: Ennek a fiúnak főszereplő szag van, de még se. Tpikusan az akit nem tudsz igazán besorolni se ide, se oda. Pont ezért érthetetlen számomra, hogy ez a srác mégis, hogy örvendhet ekkora sikernek. Egy szerelmi háromszög előkelő csúcsát foglalja el, imádja a közelében minden lány, a húga rajong érte, és minden férfi vetéjtársát látja benne, ám mégis tisztelik. Megérdemli? Nem. Mondjatok nekem 5 dolgot erről a fiúról. A történet kezdetén még van valamiféle jó irány, hogy ő a fölösleges mártír. Ez a szerep azért lenne fantasztikus, mert korunkban egyre többen lesznek ezek az önjelölt mártírok. Viszont aztán kicsúszik valahogy ebből a szerepből, és csak úgy lesz.

Inaba: Számomra az egyetlen szimpatikus szereplő ebben a történetben. Inaba a kemény főnök, aki mindig ural minden helyzetet. A barátai szeretik, megfelelő az önbecsülése, és tudja, hogy mihez kezdjen az életével. Itt is elindult egy jó irány. Inaba bekerül egy helyzetbe, ahol minden kontroll elveszik, és így lényegében egész személye megtörik. Aztán persze itt is inkább csak azt feszegették, hogyha menekülni kell, akkor a szerelembe érdemes, nem pedig az egyén fejtegetésébe.

Iori: Iori is jól indult. Eléggé szeleburdi, néhol perverz, és lényegében mindenki úgy imádja őt mintha a kis húga lenne. Nagyon tetszett az anyajegye, egyedi külsőt kölcsönzött neki. Viszont mikor az események kezdetét veszik, megtudjuk Ioritól, hogy eléggé nagy problémát jelent számára rájönni, ki is ő valójában. Nos nekünk is nehéz. Nem látom a személyiség hiányát, csupán érdektelenné tették egy ilyen információval

Aoki: A reménytelen szerelmes. Amennyire Aoik irritált az elején, annyira megkedveltem a végére. Megismertük a múltját, és gyerekként is nagyon aranyos és őszinte jellem volt. Ettől függetlenül, róla sem tudunk meg sokat azontúl, hogy iszonyatosan szerelmes. Ebből kifolyólag pedig mindenkiben csak a szerelmi rivális látja, Vagy ha éppen nem ilyesmiket keres, akkor választotját zaklatja. Igen sajnos amit Aoki csinál az néhol már kínos és nagyon nyomulós.

Yui: A szerelem tárgya, a fizikai erő mestere, és valószínűleg a legnagyobb problémával küzdő ember a csoportban. Yui ereje nagyon imponáló, végre egy kemény női karakter akit nem lehett csak úgy a földre lökni. Nos de, lehet. Nagyon is könnyen. Szerintem nem lett volna baj ha Yuit mindenféle pszichés betegség nélkül hagyják. A szerepéhez nem ad hozzá túl sokat, csak egy emberhez hozza közelebb. Végül pedig szinte teljesen elfelejtődik.

NEGATÍVUMOK

Összességében ez egy jó brigád, de egyénekre lebontva rém unalmasak. Igazából senkiről sem tudunk meg igazán mélyebben semmit, pedig karakter központú anime. A végére pedig a kezdetben szimpatikus szereplők tettei, unszimpatikussá tesz őket. Ott vannak a családok. Különösen Inabanál éreztem azt, hogy a családi háttér fontos. A család jelen van, erős személyiségjegyekkel vannak jelen. Akkor pedig fönnáll a kérdés, hogy miért nem kaptak nagyobb szerepet? Így nem csak a jelenükről, de a múltjukról sem tudunk sokat. Akkor persze ott van a történet is. Először még nagyon intenzívek az indulatok. Az emberek elsodródnak egymástól, vagy pont egymásra találnak. Ezeknek az egymásratalálásoknak azonban rossz az aránya. Minden szeretet és bizalom Taichire irányul, amiket viszont ő nem feltétlenül viszonoz. Végül pedig ez az érzelmi kavalkád nem jut el sehova. A csapat nem is bomlik föl, de nem is lép szintet. A kapcsolatok nem mennek tönkre, de nem is lesznek szorosabbak. Ráadásul a történteknek nem lesz megoldása. Szívmagról nem tudunk meg semmit. Mit miért csinál? Mi a célja ennek az egésznek? Szórakozás? Vagy csak bizonyítási alap? Ha ez nem lenne elég, a történet dúskál az értelmetlen jelenetekben. Pl. Yui és a karatés lány folyamatos vitája. Vagy mikor Aoiki elmegy a lányhoz, akivel öt éve szakított csak, hogy megmondja neki, hogy ár nem szereti. Alapvetően a jelenet célja jó volt, de a megvalósítás eszméletlenül béna. Ráadásul nem ez az egyetlen ijen jó szándékú, de félre sikerült jelenet.

POZITÍVUMOK

Az alap történet eléggé izgalmas. A testcsere sosem rossz. Ráadásul mikor már kezdenének kifogyni az érdekes szituációkból, akkor váltanak. Nagyon jól vannak ezek a részek ütemezve. Meg van az érzetünk arról, hogy ez tényleg egy baráti társoság. Különösen a lányok és a fiúk kapcsolata nagyon érdekes külön külön. A legszórakoztatóbb jelenetek akkor születtek mikor a két fiú kettesben maradt. A legszívszorítóbb pillanatokat pedig a lányok szerezték. Felüti a fejét a szerelem. Igen, ez elkerülhetetlen volt. Jó helyen van az a kis szerelmi szál, mégha nem is bontakozott ki teljesen. A család jelenléte, még ha az eléggé minimális is volt, nagyon fölpezsdítette a néhol unalmas szereplőket. Például nagyon érdekes a férfi aki Inabával él. Testvér? Vérszerinti rokon? Csak egy barát? A többiek családi háttere is eléggé szines, nagyon remélem, hogy majd fény derül minden háttérre, és indítékra.

AJÁNLÁS

Fiúk, lányok, ez egy kihagyható anime. Vannak nagyon aranyos és érdekes pillanatai, de befejezetlen, nincs mondanivalója, és még a szereplői is sablonosak. El lehet vele bíbelődni pár napot, de a végén nem lesz maradandó élmény. Ettől függetlenül a könnyed és vicces hangneme, főlleg az elején, nagyon le tudja kötni az embert, és ott még nem is zavaró a történet hiánya. Ha semmi komolyra nincs kedved, akkor ennek neki lehet ugrani.

10/6.5

Következő: Nagi no Asukara

 

Megosztás a facebookon

A halott nem lehet szomorú. Ha egyszer halott vagy, elmentél. Ezért mindegy, mit teszek egy halottért, nem lesz se vidám, se szomorú. Nem fog semmit érezni.

A NÉGY ŐSELEM

Az antikvitásból eredeztetett négy őselem, kismillió helyen megjelenik. Az animék és a mangák is előszeretettel használják, mint mágikus tulajdonságokat. Viszont érdekes tud-e lenni egy olyan mágia ami csak ezekre az elemekre épül? Hiszen annyi helyen láttuk már őket, tv-ben, könyvben, animében egyaránt. A Zero no Tsukaima után úgy gondolnám nem. Nem, sajnos ha nem tesznek bele valami plusszt, akkor már egy egyszerű tűzmágia nem tud olyan érdekes lenni. A Kaze no Stigma is erre a négy elemre építkezik, és ők sem tesznek bele különleges mozdulatokat vagy figurákat. Működik-e?

TÖRTÉNET

A történet főszereplője Kazuma, a hatalmas Kannagi család örököse. A Kannagik a legerősebb tűzmágusok a világon. Azonban Kazuma nem uralja a tüzet. Családja kitaszítja magából, Kazumának pedig egyedül kell boldogulnia. Ayano, a Kannagik leendő feje, felnőttként látja viszunt Kazumát. Ayano az első perctől kezdve utálja, az évek alatt hatalmas szélmágussá váló Kazumát, aki megölte a családjának jó néhány tagját. Ayano meg is küzd Kazumával, természetesen alul marad. Mégis ki lenne képes legyőzni a Kannagik hercegnőjét? Nem más mint egy contoractor. Ugyanis Kazuma szerződést kötött a szél szellemkirályával, így pedig a leghatalmasabb szélmágussá vált. Ám Ayano tévedett, nem Kazuma támadta meg a családját, hanem egy lázadó klán. Ayano apja jó pénz fejében fölbéli Kazumát, hogy oldja meg az ügyet és legyen Ayano testőre. Ayano őszinte sajnálatára, a kissé bunkó, kárörvendő, és perverz Kazuma elvállalja a munkát.

GRAFIKA

2007-es grafika. Személy szerint imádom. Nem túl színes, a vonalak néha elmosódnak. Viszont megvannak a kopottas anime színek, és a nagy csillogó szemek. A távolból mutatott szereplők mozgása kissé akadozó, és formáik is elmosódnak. Viszont ez is hozzájárul a hangulathoz. A harcok remekül megkoreografáltak, és izgalmasak. A köülönböző elemek is jól vannak megjelenítve. Bár Kazuma repülése eléggé viccesre sikeredett, ezt leszámítva teljesen hitelesek a harcok. Néha még a gonosz szellemek külseje nincs túl jól kitalálva.

SZEREPLŐK

Yagami Kazuma: Kazuma elviszi a hátán az egész történetet. Laza, bosszúvágyó, néhol perverz, és pont annyira bunkó, hogy mindenki oda legyen érte. Egy elképesztően emberi, ám mégis pozitív főhőst adtak ennek a történetnek. Kazuma az egész világtól csak fájdalmat kapott, ő pedig válaszul csak mindenkit meg akar védeni, ez elég pozitív nem? Viszont egy idő után már ő sem bírja a terhet, és megbukik ebben az önzetlenségben. A történet legizgalmasabb részei közé tartozik mikor Kazuma elveszti a fejét, és kaszásként járja az utcákat.

Kannagi Ayano: Egy ilyen férfi főszereplő mellé, egy kiváló női főszereplő dukál. Sikerült? Hát... fogjuk rá. Ayano nem annyira egyedi személyiség. Nincsenek meg benne az emberi kétségek és vívódások amik Kazumát érdekessé teszik. Viszont ami nekem nagyon tetszett Ayanoban az a gyermeki ártatlanság ami ellenpontozza Kazumát. Ayano elképesztően forrófejű. Iszonyatosan szereti a családját. Ébredezik benne a nőiessége. Valamint fantasztikusan érzékeny, és könnyen zavarbajön.

Kannagi Ren: Kazuma öccse. Valószínűleg Rent próbálták az aranyos közvetítőnek tenni a két főszereplő között. Ilyen szempontból meg van a szerepköre, és hasznis is. Az viszont már saját ízlés kérdése, hogy szereted-e ezeket a fiú karaktereket. Én nem szeretem ezért számomra rettentően idegesítő volt. Ha pedig a közvetítő szerepet tölti be, akkor értelmetlen volt belenyomni egy három részes szerelmi szálat.

NEGATÍVUMOK

Nagyon sokáig nincs össezfüggő történet. Ez pedig eléggé necces egy ilyen hosszúságú történetnél. Az egyetlen ami kecsegtet minket azzal, hogy itt valamire majd ki fognak futni azok Kazuma emlékképei. Talán ez még nem is lenne gond, ha a vége nem lenne nagyon gyorsan lekeverve. Persze az egésznek második évad szaga van, ami nem fog bekövetkezni, így a vég is csonka. Ezek a kis melléksztorik érdekesek....kivéve egy. Ren szerelmes lesz. Úristen mennyire gáz!!! Női szinkronnal, rózsaszín kabátban rohangál, egy olyan lányért akit nem is ismer, csak egyszer hallott énekelni. Borzasztóan erőltetett és itt Kazumáék alig szerepelnek. Kazuma és Ayano... sok jó volt a kapcsolatukba. Ayano ragaszkodása volt számomra túl hirtelen. Ami a legfurább volt, Ayano apja!!! Úristen az öreg megpróbálta őket összehozni. De miért? Kazumát kitaszították és most megpróbálja beházasítani??

POZITÍVUMOK

Az őselemek jól működnek. Igaz, nincsenek különösebb plusszok hozzáadva, de érdekes és szép aharcmodor. Még ha csak nagy többségében csak csapkodják is egymást. Igazából nincs sok tényleges csata, egy kettő fontosabb van, arra pedig kitaláltak újításokat. Szerethetőek a szereplők. Mivel a legtöbb animében a főszereplők képviselikaz erkölcsi tanulságot, ezért hajlamosak sablonossá válni. Szerencsére ez itt nem történt meg. Klisés elemekkel ugyan, de Kazuma bejárja a bukás útját, Ayano pedig szenved vele, és néhol még ő is meghátrál. Így szép az ő történetük. Kettejük humora remekül kiegészíti egymást, és jól ellensúlyozzák a komolyabb részeket. Ugyanis Kazuma múltja elég komoly, és szerencsére csak az egyik része fölőtt húnynak szemet. A másik része viszont szépen ki van domborítva, és bár nincs befejezve, de sokat megismerünk Kazuma másik oldaláról is. Számomra a szerelmi szál alakulása is nagyon pozitív volt. Kellően lassú és tartózkodó, ahogy azt két ilyen multú embertől elvárjuk. Valamint végre nem azt éreztem kettejük között, hogy na ezek már rég együtt vannak csak a rendezőmég húzza az időt. Nem, a mangában is lassan bontakozik a történet. Egyébként az sem mellékes, hogy Kazuma és Ayano vérrokonok. Ez persze a Kannagi családban nem okoz problémát, viszont szerintem egy jóféle tiltott szerelem színt is ad neki, mégha nem is ez a cél.

AJÁNLÁS

Szerintem senki sem fogja megbánni, aki belepillant ebbe az animébe. Nem a legjobb harcolós shounen amit valaha láttam, de a mágia szerethető, a történet vicces, és tényleg nagyon jók a szereplők. Főlleg azoknak tudom ajánlani akik szeretik a jó bukás történeteket, vagy éppen kiemelkedés történeteket. Az biztos, hogy a karakterfejlődés nem sablonos. Összegzés képpen ez egy nagyon jó kis szerethető anime, nincs tele mély gondolatokkal, de remek emberi problémákkal igen. Én csak ajánlani tudom.

10/8

Következő: Kokoro Connect 

 

Megosztás a facebookon

TEHETSÉG VS. SZORGALOM

No igen, a legszomorúbb harc a világon. Valószínűleg nem is egy ember futott már bele egy olyan helyzetbe, hogy valaminek teljesen odaadta magát. Minden idejét ráfordította eg általa fontos és kedves dolognak. Aztán valaki betoppant az életébe és megcsinálta, sokkal jobban, és csak úgy mellékesen. Ez bizony nagyon fájdalmas pont. Saját véleményem szerint, igen vannak született tehetségek. Bár olyanok nagyon kevesen, akik szorgalom nélkül is tudnak fejlődni. Viszont szerintem a tehetség csak egy bizonyos szintekig emel fel, onnantól magadnak kell feltörnöd. Bár sajnos az a szomorú igazság, hogy legalább egy minimális hozzáértés, és egy kis tehetség kell a feljebb jutáshoz. Ha például egyáltalán nincs hallásod, és a hangod is olyan mint a haldokló sirályok utolsó kornyikálása, akkor fejlesztheted magad minden szinten, de profi énekes nem valószínű, hogy leszel. Viszont nagyon érdekes lehet a született tehetség és a feltörekvő tehetség egymás melletti munkálkodása. Nagyon sok feszültséget és izgalmas pillanatot okozhat.

TÖRTÉNET

Kanda Sorata unatkozik. Az iskolában az emberek szürkék és unalmasak. Ám Soratának van egy célja. Megszabadulni jelenlegi kollégiumából, a Sakurasouból. Ugyanis ez gimnáziumának egy olyan gyűjtőtelepe, ahová a problémás diákok kerülnek. Itt él, a sokak által éliennek titulált, Kamiigusa Misaki. Aki bár nagyon tehetséges anime készítő, de képtelen megérteni a személyes tér fogalmát. Mitaka Jin, aki alig tartózkodik a kollégiumban, mivel férjes asszony szeretőihez járkál egész nap. Akasaka Ryuunousuke, akit jóformán sosem látnak, mivel szobájába bezárkózva él, és ott fejleszt programokat. Hozzájuk még társul Chihiro-sensei, a felvigyázójuk, akit azonban a férj keresésen kívül semmi nem érdekel. Mégis mit keres itt Sorata? Nos, első évesen befogadott egy kóbor macskát, így távoznia kellett a normális kollégiumból. Feltett szándéka azonban, hogy minden befogadott macskának gazdát talál és visszatér normális életéhez. Csakhogy Sorata élete gyökeresen megváltozik mikor új lakó érkezik a Sakurasouba. Shiina Mashiro, egy festő zseni, aki jelenleg mangakaként próbál elhelyezkedni. Csodálatos igaz? Csakhogy Mashiro bármennyire is zseniális, de képtelen az alapvető emberi dolgok elvégzésére segítség nélkül. Persze ki másra osztanák ki a Mashiro szolgálatot mint Soratára.

GRAFIKA

Pár éves az anime. Színes, szépek a fény-árnyék arányok. A szereplők kinézete is kifogástalan és ötletes. A háttér is megvan tervezve rendesen. Nincsenek elmosódott alakok. Az egyetlen ami egy kissé engem zavart az Sorata ábrázolása. A kisfiús kinézete teljesen szembehelyezkedik a valóságban elfoglalt helyével. Kedvelik a lányok, értelmes, okos, segítőkész, erős, mind a hangja mind a fizikuma. Első ránézésre viszont még zon is elgondolkodik az ember (kis túlzással), hogy melyik nembe tartozik.

SZEREPLŐK

Kanda Sorata: Már a macska befogadási mániája alapján is gondolhatjuk, hogy egy érző emberrel állunk szembe. Sorata vicces. Nagyon féltem, hogy nem lesz az, de a poénok kilencven százalékát az ő reakciói adják. Ráadásul nagyon emberi. Talál egy célt az életében, folyamatosan küzd érte. Viszont megéli a bukásait, megpróbálja földolgozni a csalódásokat. Küzd a családi életével, a nőkkel az életében. Sorata halad valamerre. Olyan tempóban amiben mi, emberek haladni akarunk, és képesek is vagyunk haladni. Valamint ugyanúgy torpan meg az akadályoknál mint azt sokan mások is megteszik.

Shiina Mashiro: Mashiro tehetsége lenyűgöző. Bár a mangájában eleinte még kicsit botladozik, de zseniálitása vitathatatlan. Nyilván a humor fő forrása Shiina kissé földönkívüli mivolta, miszerint még bugyit sem vesz ha arra nem figyelmeztetik előrre. Tehát meg van benne a született zsenik sztereotíp furcsasága. is. Ettől eltekintve egy bájos lánynak van beállítva, aki csak tartozni akar valahova. Például Soratához.

NEGATÍVUMOK

24 rész talán kicsit sok ennek a történetnek. Voltak pontok ahol nem is kicsit leült. A lyukakat kitöltve pedig ugyanazokat az igazságokat próbálta alátámasztani. Talán egy rendhagyó 17 rész jobban állt volna neki. Kevesebb szabadidővel amiben az ember hajlamos elbambulni. Egy idő után Shiina élhetetlensége már se nem bájos se nem vicces. Sokáig ismételkedni ezt a bugyis poént nem kifizetődő. Ráadásul Sorata mellett egy idő után föltűnnek a normális emberek is. Pl Aoyama. Az ember pedig akaratlanul is inkább ezt a lányt kezdi el támogatni mert több köze van a Sorata által képviselt földi léthez. Így Shiina kezdeti főszereplése nagyon hamar kisiklik, és szinte érdektelenné válik, hogy vele mi történik, hova megy előre. Kezdetben nagyon tetszett, hogy bemutatja zseni és tehetséges ember köt a víválasztót, viszont utána iszonyatosan depresszívvé válik az egész. Tulajdonképpen az az egész végtanulság, hogy fölösleges küzdeni ha nem vagy zseni. Nagyon rossz az üzenet és nem is igaz. Ráadásul bármennyire is próbálkoztak a vidám lezárással az embernek rossz szájíze maradt, és a lezárás még vicces sem lett. Elég nagy csalódás volt ilyen szempontból az utolsó pár rész.

POZITÍVUMOK

Nagyon szépen van bemutatva Shiina munkássága. A többi szereplő zseniálisan van eltalálva és megszerkesztve. Valamint a személyes tragédiájuk még egy különálló animét is el tudna vinni a hátán. Az elején még nagyon jól működik a bukás siker arány, aztán ezt elveszítjük. Sorata vicces. Egy vicces főszereplő, ugye, hogy megy ez? Emberien reagál a helyzetekre, és maga is generál vicces és érdekes helyzeteket. Az ecchi remekül van adagolva. Egy része sincs eltúlozva, és csak oda kerül be ahova értelme van. Az én részemről sokkal érdekesebb volt Ayano és Sorata kapcsolat mint a Shiinával vló viszony. Ez egy sokkal sokoldalúbb és élőbb kapcsolat volt. Az elején még tetszett, hogy nem halmozták a sikereket egymásra. Sajnos utána már egyáltalán nem is voltak. Hihetetlenül édesek a cicák, viszont nincsenek belesúlkolva az üres terekbe. Összegzés képpen nagyon jó a humora, remekül zsonglőrködik a megható és szomorú jelenetekkel. A karakterek kifogásolhatatlanok, a grafika nagyon szép. Valamint nem győzöm hangsúlyozni, hogy milyen jó, hogy Sorata nem egy átlagos férfi főhős.

AJÁNLÁS

Aki vicces animére vágyik annak kötelező darab. Nem kikapcsolódásra való. Aki éppen valamilyen szinten bizonytalan az életével kapcsolatban, merre tovább? Hogyan legyen mostantól? Az még rakja félre mert az üzenet nagyon komoly, és sajnos nem igaz. Emiatt veszt az értékéből. Művészetek edvelőit is megérinthet. Ismerősek lehetnek a művészvilág sikerei, és kudarcai. Meg hát....CICÁK!!!!

10/8

Következő: Kaze no Stigma

Megosztás a facebookon

MMORPG

Melyik gamer ne vetné magát sírva a földhöz ha eljönne a világuk? Kedvenc játékaidnak végre nem csk külsö szemlélője lehetsz, de bele is kerülhetsz. Érezhetsz szagokat, ehetsz, fegyvert forgathatsz, varázsolhatsz, repülhetsz. A SAO világa pont emiatt ilyen csodálatos. A gamerek végre nem egyszerű kockák, csak más élettérben léteznek. A játékon alapuló animék, vagy a játékba bekerülő, beszoruló történetek, nem csak izgalmakat nyújtanak. Az különbözteti meg őket a fantasy világoktól, hogy érzékeltetve van, ez nem a valóság. Az ember nem itt él, itt huzamosabb ideig tartózkodni nem lketszerű. Ez pedig remek drámai lehetőségeket nyújt, mind készítőnek, mind nézőnek.

TÖRTÉNET

2138-ban tombolnak a virtuosi játékok. Az új program lehetőséget ad, hogy az emberek ne csak szemlélői hanem tényleges megélői lehessenek a játékvilágnak, Vagyis virtuális úton, képesek bekerülni az animációba. Főhősün Momonga is egy ilyen játék megszállotja. Az említett játék az Ygdrasil, ahol Momonga már mindent elért amit csak lehetett, egy élőhalott avatár testében (csontváz). Céhe a Nazarick a leghatalmasabbnak számít mind közül. Tagjai szinte elpusztíthatatlanok. Ám a játék 12 év tündöklés után végleg bezárja kapuit. Amint éjfélt üt az óra lekapcsolják a szerverről. Momonga még utoljára összehívja társait, ám azok nem jönnek el. Így hősünk magányosan bolyong Nazarickban az NPC-k társaságában, melyeket ő, és barátai alkotta. Az óra pedig elüti az éjfélt. Ám nem történik semmi. Momon hamarosan fölfigyel rá, hogy nem tud kapcsolatba lépni az adminisztrátorokkal, és nem is tud kilépni a játéknól. Az NPC-k körülötte önálló tudatra ébrednek, és megszólítják őt. Momon higgatan végigszemléli a helyzetet. Bár Nazarick megmaradt, de már nem Ygdrasil világában vannak. Föl kell mérniük a terepet, és meg kell tudniuk, hogy vajon más is bent ragadt-e a játék világában... már ha ez a világ valóban csak egy játék.

GRAFIKA

A kezdetei hibák, amik sokszor föltűnnek. Pl a darabos mozgás, változó színek, kidolgozatlan karakterek. Ezeket mind először zseniálisnak véltem, hiszen egy játéknak a grafikája sem tökéletes. Ám a hibák átmennek a való világba is. Valószínűleg csak sokat láttam bele ebbe a képivilágba. Szóval vanak döcögős jelenetek. Egyébként eléggé szines, ahogy azt egy játékvilágtól megszoktuk. A csaták viszonylag pörgősek. Sok benne a mágia és a varázslat. Teljesen korrektül van megcsinálva. Lényegében semmi szokatlan, szép grafika.

SZEREPLŐK

Momonga: A gamerek biztos ismerik azt a személyt, aki bármi van higgadtan szemléli a problémát, a kezdőkkel ellentétben akik sík idegek lesznek ha meglátnak egy közepes erősségű szörnyet. Nos Momonga ilyen. Még segítői is a másik világ legprofibb harcosainak a szintjén felül vannak, hát még ő. Nincs igazán erős ellenfele, így végig megőrzi higgadságát, legalábbis külsőre. Ugyanis nem elfelejteni, hogy az avatár mögött egy hétköznapi ember lakozik, aki meg is szólal. Ez már egy sokkal kétségbeesettebb, és esendőbb karakter, aki szomorú a barátai elvesztése miatt, és cikinek érzi ha egy óriás hörcsögön kell lovagolnia.

Albedo: Az őrök vezetője. Ahogy Momonga első leírásaiból megismerjük, egy határozott, ámde kedves NPC-nek tűnik, aki egyszerre hatalmas és tiszteletet parancsoló, közben pedig mégis nőies, és megtalálható benne az anyai gondoskodás. Na igen, de Momonga, gondolván, hogy Albedo hamarosan megszűnik, viccből beleírja leírásába, hogy halálosan szerelmes legyen belé. Így mikor Albedo is önálló tudatra ébred, yanderéket megszégyenítő rajongással viseltet mestere iránt. Ebből születik jó pár vicces, és jó pár idegesítő pillanat is.

Shalltear: Momonga másik nagy rajongója. A kissé hepciás vámpír lány. Tulajdonképpen a csattanóban ő hozzá az izgalmi pillanatokat és helyzeteket, így ő igazán a harc miatt lesz érdekes. Meg mert vámpír. Ebben a világban sok varázslény él, de kevés az aki megszokott lenne egy fantasy világba, a vámpírokat viszont mind ismerjük. Viszont nem csak egy megszokott unalmas vámpírkát csináltak belőlle. Kapott izgalmas képességeket és formákat, egy kis tsundere stílusba csomagolva.

NEGATÍVUMOK

Ha nem egy egyszerű fantasy világot kreálsz, hanem ezt még megspékeled azzal, hogy ez egy játék, akkor nyilvánvalóan a készítők akarnak kezdeni valait ezzel a helyzettel ugye? Hát nem! Momongát kb. egy pillanatig aggasztja, hogy miközben ő bentragadt egy idegen világban, addig az ember teste a való életben tovább létezik. Nem eszik, nem iszik, nem megy ki mosdóba, valamint nem érintkezik más emberekkel. Ez bármekkora gamer is vagy, eléggé aggasztó. Az anime eleje totál érthetetlen. Mennek az események, teljesen új helyeket mutatnak be. Na de mi az ami csak nekem új nézőként, és mi az ami a szereplőknek is? Azok a dolgok amik Momongát aggasztják annyira gyermetegek, hogy nézőként föl se veszi az ember. Ettől, hogy tudjuk, hogy ő szinte egy elpusztíthatatlan varázsló, ettől nem lesz semmilyen izgalmas helyzet, hiszen az elejétől fogva tudjuk, hogy ő maga is unja a harcot, és szinte meg se kell mozdulnia. Valamint egy csontvázról beszélünk, nem sok érzelem ragyog föl az arcán. Ám mégis a legértelmetlenebb dolog az az, mikor minden harcmozdulat előtt bemondják, hogy mit fognak csinálni. Jézusom de gáz! Kínosan éreztem magam míg néztem. Ráadásul az egész borzasztóan unalmas. Ebben a 13 részben nem jutnak egyről a kettőre, nem történik semmi érdemleges dolog, és még egy darabb érdekes szereplő sincsen benne.

POZITÍVUMOK

Nagyon érdekes Momonga "dupla személyisége". Vagyis az avatár test hangja és a sajátja. Ugyanis nem mellékes, hogy a fantasy világba zárva nem biztos, hogy az ember sokáig jól érzi magát. Tök pozityv, hogy ő nem egy ilyen tipikus főhős. Van egy cél amerre megy, amit el akar érni, és akkor is eléri ha ezért meg kell ölnie mindenkit aki az útjába áll. A kemény harcosok ilyenek legyenek szerintem háborús körülmények között. Nem látjuk a többi céhtagot, nem tudjuk meg, hogy pontosan milyenek. Látunk róluk egy képet, vagy egy szobrot de ennyi. Ezzel megmarad a hatás. Az NPC-k számára ők az Istenek, Momongának pedig a tökéletes harcosok és társak. Így pedig számunkra is marad egy kis misztikum. Valamint kedves jeleneteket is előidéz. Mint mikor Albedo egy percre azt hiszi, hogy teremtőjét látjá, vagy mikor Shalltear beszél róla. Mégis a legszebbek talán azok mikor Momonga emlékezik rájuk.

 

AJÁNLÁS

Ebben a történetben semmi izgalom nem volt. Nem kezdtek semmit azzal a ténnyel, hogy a főszereplő egy játékban ragadt. Nem vonultattak föl izgalmas szereplőket. Lényegében nem voltak ellenfelek, vagy csak nevetségesen gyengék. Igazából nem tudnám megmondani, hogy ez az első évad most mi akart lenni. Aki kihagyja az nem veszít semmit. Viszont ha imádod a fantasykat és a játékos animéket, akkor különösen a vége felé, fogsz találni élvezhető és érdekes pillanatokat.

10/6

Következő: Sakurasou no Pet na Kanojo

Megosztás a facebookon

Lágy szellő simogat, ezer levelet, ha belép a szép ősz.

NEM ANIME?

Ha nem anime akkor meg mégis miért beszéle róla egy animés blogon? Mert animáció. Az animéket sokszor tévesen azért nevezik mesének mert animálva van. Persze a mesék többsége is így készül, hiszen így könnyebben ki lehet elégíteni a gyermekek fantáziáját. Viszont japánban bár az animációt meghagyták, de sokkal igényesebbre vették, és az animék története, nagy többségben, nem a gyerekeknek szól. Pár évvel ezelőtt pedig megjelent a cartoon network műsorán a Kalandra fel! című sorozat. Aki beletekintett ennek akárcsak egy részébe is, annak föltűnhetett valami. Mégpedig, hogy a célközönsége nem a gyerekek. Az egész sorozat egy hosszú füves tripnek tűnhet... mert az is. Az író maga is azt valja, hogy illuminált állaptban alkot. Ennek megfelelően vannak utalások a drogokra, dúl a pornográf tartalom. Leszbikus hercegnők, nyilvános petting. Még a családon belüli erőszak is fölbukkan. Na de akkor miért nem a Kaladra fel! - ről beszélek? Mivel ez számos újítás ellenére, továbbra is kiszolgálja gyerek nézőit. Nincs benne összefüggő történet, se mély tartalom. Azonban a Kalandra fel! rendezője új feladatot talált magának. Elkezdte rendezni az Over the Garden Wallt (Túl a kerítésen)

TÖRTÉNET

Wirt és Greg, noha testvérek, mégis egymás szöges ellentétei. Wirt, az idősebb, örök romantikus kamasz fiú, folyton komoly, és általában túlgondolja a dolgokat. Öccse Greg azonban az álmok világában él. Nyitott minden kalandra és veszélyre, valamint természete is eléggé hóbortos. Így történik, hogy a testvérek elvesznek egy erdőben. Wirt és Greg barangolása közben megismeri az erdő népét. Beatricet, a madarat aki segítségükre siet. A favágót aki lámpását életeti. Kalandjuk során rentgeteg furcsa néppel ismerkednek össze. Azonban a fiúk minnél hamarabb el akarják hagyni a rejtélyes erdőt. Ugyanis a favágó figyelmezteti őket, a Szörny már a nyomukban van.

GRAFIKA

Az erdő lélegzetelállító. Tökéletesek a fény árnyék arányok. Még ha a szereplők alapvetően minimum grafikávalis készültek, ez ebben a világban bocsánatos bűn. A hangulatot abszolút megteremti, és itt is eltér kicsit a meséktől. Ugyanis ijesztő.Az erdő lélegzetelállító. Tökéletesek a fény árnyék arányok. Még ha a szereplők alapvetően minimum grafikávalis készültek, ez ebben a világban bocsánatos bűn. A hangulatot abszolút megteremti, és itt is eltér kicsit a meséktől. Ugyanis ijesztő. Nem ültetnék le elé egy tíz éves gyereket az biztos. Viszont ettől a kellemesen kísérteties grafikától minden embernek föláll a hátán a szőr. 

SZEREPLŐK

Greg: A romlatlan gyermekkor. Mindenben van valami játék, mindenben van valami öröm. Greg jókedve letörhetetlen. Viszont karaktere mégsem egészen gyermeki. Ugyanis Greg hihetetlenül értelmes. Minden helyzetet fölfog és megért, csupán csak máshová helyezi a hangsúlyokat. Folymatosan megőrzi kedves szelíd természetét. Persze tobzódik a fantázia és a mese világában. Az ő szerepe elsőre sokakat megrémíthet. Az ember egy idegesítő kisöcsit várna aki a fején teáskannával járkál. Nos Greg minden de nem idegesítő. Mondhatni az egyik legszerethetőbb kisfiú a világon.

Wirt: Öccsének szöges ellentéte. Örök romantikus, aki a szerelem kínjaitól gyötrődik.Eléggé bizalmatlan és távolságtartó. Hamar elveszíti jókedvét. Nehezen látja meg minden szituávióbn a kalandot. Wirt emiatt sokkal racionálisabb és emberibb. Ha eltévedsz egy erdőben, és még egy szörny is a nyomodban van, akkor nem biztos, hog kellemes lesz ez a helyzet. Komolysága ellenére ugyanannyira szerethető ez a fiú is. Mondhatni tökéletes elegyet alkotnak.

NEGATÍVUMOK

Hát nem anime. Ez elég nagy hiányosság egy anime mustráló oldalnál, de talán megbocsátjátok ezt a pillanatnyi meggyengülésemet. Itt pedig beleütközünk egy égetően nagy problémába. Mégpedig, hogy az animáció mára már teljesen összeolvadt a mese fogalmával. Ami rossz. Persze a gyerek fantáziájára jobban lehet hatni az animált, kissé amorfra megszerkesztett dolgokkal. Viszont a felnőtt fantáziája ugyanúgy képes befogani. Sőt, nem csak képes de még vágyik is rá. Egy jó színészt nem pótolhat egy megrajzolt ember. Meg a nagy ... nem! Animékben láthatunk olyan művészien kidolgozott arcmimikát, amit még a vezető színészek is megirigyelnének. Ehhez pedig a japán szinkronszínészek zseniális játéka társul. Szóval ez a helyzet. Az Over the Garden Wall nagy lépést tett a műfaj fejlődésének érdekében, de egyenlőre még nem mert kilépni a komfortzónából, vagyis gondolt a gyermek nézőkre is.

POZITÍVUMOK

Nem is tudom hol kezdjem. A zenén egyszerre srsz, nevetsz, táncolsz, de még olyan is van ami miatt a takaród alá bújsz. Angolul is, magyarul is, kifogástalanok a dalok, megőrzik a lényegüket és a hangulatukat is. Csodálatosak a szereplők. A két főszereplőn kívül még rentgetegen vannak. Minden részben megismerjük az erdő lakóit, akik a világ legkülönbözőbb furcsaságaival élnek. Akadnak itt vicces és vidám létformák, mint a kis álom felhők világa. Vannak itt kleptomániás lovak, kényszerbeteg favágók, gyilkos kislányok, horgászó halak és tökjelmezben járó csontvázak. Szóval ahány rész annyi furcsa kis lakó. Ezek pedig a furcsaság határain belül maradnak. Mindenre érkezik magyarázat. Miért él így? Miért itt él, és miért teszi itt ezt? Aligha találhatunk itt feledhető karaktereket. A grafika zseniális. Csak úgy tobzódik az ember a szebbnél szebb képekben. Mégis az egik legemlékezetesebb ebben a történetben maga a Szörny. Olyan mítoszt teremtettek köré, hogy azt kifejezni alig tudom. Dramaturgiailag tökéletesen volt felépítve minden kis mozdulata. A valaha volt legjobb gonosz akit láttam. Mégis most meg kell indokolnom, hogy miért készül erről a történetről kritika. Miért volt akkora katarzis ez az animáció, hogy becsempésztem ide. Az Over the Garden Wall nem rejti el a tanulságát. Kőkeményen a gyermekek arcába vágja a jót és a rosszat is. A lezárásba persze belekerül a minden jó ha a vége jó, a testvéri szeretet a legfontosabb, a közös éneklés mindent megold. Viszont megtalálhatjuk az álmok meghalnak motívumokat. A halál hirtelenségét is megtapasztalhatjuk benne. Még Dante Isteni színjátékára is lelhetnek utalást az emberek. A halak, a tökök, a békák... mese az egész nem? NEM! Mivel magyarázatot kapunk, hogy miért kerültek bele a mesés motívumok. Jó mi?

AJÁNLÁS

Kötelező mű, ha anime ha nem. Senki sem fogja megbánni. Ráadásul egy rövid dologról beszélünk, mintha filmet néznél. Ráteszem a kis "ajánlom" cédulámat. Fiúk, lányok, tessék megnézni! Tessék elméledni! Tessék megtalálni a saját erdődet. Vagy éppen elgondolkozni azon, hogy számotokra mit jelent az erdőben a lét. Vagy Wirt és Greg kalandja számotokra mégis mi volt?

10/10

Következő: Overlord

Megosztás a facebookon