MAGÁNY

A magányos főhős az animék alatt igen gyakori. Magánya általában valamiféle kirekesztetségből fakad. Mondjuk lúzernek tartják az osztálytársak, nagyon szótlan, vagy esetleg elkövetett valamit ami miatt ráakasztották a furcsa és ijesztő táblát, és többé a közelébe sem akarnak menni. Általában ezeket nagyon hamar leküzdik egy kedves fiú vagy lány társaságában. Mi van akkor ha ezt a magányt már annyira megszokta az főhős, hogy támogató közösségben sem képes belőlle kilábalni? Esetleg éppen ebbe a furcsaságba szokik bele. Natsume is egy ilyen fiú. Aki már szinte nem is próbálkozik, csak mindennapjait szeretné békében eltölteni.

TÖRTÉNET

Natsume Takashinak születésétől kezdve van egy furcsa képessége. Látja azt amit mások nem. Natsume egész életében képes volt kommunikálni a youkai szellemekkel. Szülei halála után családtagtól családtagra vándorolt, ugyanis senki sem akarta befogadni a különös Natsumét, aki folyton ijesztő alakokat lát. Hamarosan megérti, hogy erről jobb nem beszélni, és teljesen bezárkózik. Végül egy kedves házaspárhoz kerül, ahol úgy tűnik végre elfogadják. Azonban az eddig megtűrt szellemek hirtelen agresszívak lesznek Natsuméval az új faluban. Üldözik és rendszeresen megtámadják. A fiúnak nincsen más választása ilyenkor mint egy szentélyhez menekülni, ahol a szellemek nem bánthatják. Egy ilyen menekülés során feltör egy pecsétet, és kiszabadítja Madarát a nagy erejű szellemet, aki jelenleg egy szerencsemacska képében tűnik föl. Hála neki a fiú megtudja, hogy a nagymamája Natsume Reiko is látta a szellemeket. Ám Reiko azzal szórakozott, hogy legyőzte őket és nevük elvételével a szolgájává tette őket. A neveket egy füzetbe gyűjtötte amit irónikusan Barátok könyvének nevezett el. Madara elmagyarázza, hogy mekkora erő lakozik a könyvben, így Natsume megérti, hogy a szellemek fele a könyvet akarja, a többi pedig a nevét akarja visszakapni. Madara Natsume testőre lesz azzal a feltétellel, hogyha a fiú meghal akkor megkapja a Barátok könyvét. Azonban Natsume nem vágyik szolgákra, ezért kézségesen visszaadja a neveket. Madara nagy fájdalmára a Barátok könyve egyre vékonyabb lesz. Natsume pedig hamarosan felismeri, hogy talán ezeket a lényeket mégsem kell annyira gyűlölnie mint eddig tette. Bár továbbra sem szereti őket, de segít nekik. Talán még barátokat is talál.

GRAFIKA

Kedves, vidéki hangulat lengi át a képernyőt. Néhol tompa színekkel van fokozva a hatást. Biztosan sokan ismerik már, az animék egyik kedvenc helyszíne a vidéki japán falu nyáron. Ciripelnek a tücskök, a fák árnyékán keresztül van megvilágítva az erdő, és persze a nyári fesztiválok feledhetetlen hangulata. Teljesen megfelel a történet jelenlegi állásának. Natsume az első évadban szintén kicsit tompa, kicsit ismerkedik még a helyzettel, nagyon jól passzoltak a dolgok. Mivel a történetben rentgeteg a szellem, ezért néhol már nehéz volt újat alkotni. Én viszont meg voltam elégedve a felhozatallal. Sok hang, sok szín, sok forma, változatosak voltak. Néha kicsit fájlaltam, hogy a történetben főlleg alacsony rangú youkaiok szerepelnek, ezért a külsejük is kissé mókás. Mikor néha feltűnik egy-egy erősebb lény az nekem nagy felüdülés volt. Mondjuk Madara rendes formája. Több ilyet is el tudtam volna képzelni a történetben.

SZEREPLŐK

Natsume Takashi: Bár mindig segít ha kérik, és folyamatosan azon igyekszik, hogy ne legyen az emberek terhére, Natsume mégsem egy tisztán pozitív figura, sokkal emberibb ennél. Már annyira megszokta a magányt, hogy idegen neki ha az emberek közeledni próbálna felé. A legtöbb ilyen közeledést pedig durva módszerekkel utasítja el, még ha annak nincs is tudatában. A történet kezdetén még nagyon utálja a szellemeket. Szinte úgy tekint rájuk mintha miattuk tönkrement volna az egész élete. Mikor ez elkezd oldódni, akkor látszik igazán, hogy Natsume vágyik a szeretetre, csak maga sem tudja, hogyan fejezze azt ki. Lényegében az ő nagy problémája, hogy elbeszélnek egymás mellett a többi emberrel, hiszen Natsume egy másik síkon is jelen van.

Madara: A duci macska alakban lévő Madara a jó öreg mester. Iszákos, folyton eszik, és alszik. Csak arra vár, hogy Natsumét fölfalja végre egy szörny és ő megkaparinthassa a Barátok könyvét. Persze az elejétől kezdve lehet érezni, hogy Madara megkedveli a fiút, ezért áll a szolgálatába. Igazi alakjában egy tekintélyt parancsoló magas rangú youkai. Ám mikor fölölti a szerencsemacska szerepét akkor magával hozza a jókedvet is. 

Natsume Reiko: Nagyon keveset tudunk meg Natsume nagymamájáról, viszont azt nagyon szépen. Mikor Natsume visszaad egy nevet, akkor képes meglátni Reiko emlékeit mikor elvette azt. Ezáltal ő is közelebbről megismeri a rokont, aki egyben sorstársa is. Reiko pedig ugyanolyan esendő ember mint unokája. Folyton egyedül járt, ám a youkaiokat a helyén kezelte. Könnyedén elszedte tőllük a nevüket. Ráadásul nagyon feledékeny és szétszort volt, ezzel sok kellemetlenséget is okozott. Ám sok szellemnek nagyon hiányzik Reiko, így látszik, hogy ő meg tudott békélni ezzel a szellemvilággal.

NEGATÍVUMOK

Összefüggő történet ugyan, hiszen végig Natsume életét és boldogulását követjük, viszont mindegyik részben más youkai esetével dolgozik. Így a nagy egészen belül 13 apró történetet ismerhetünk meg. Emiatt pedig hajlamosak vagyunk kicsit belekényelmesedni a nézésébe. Egy idő után nyilvánvalóvá válik, hogy nagyobb fordulat nem fog bekövetekezni, és a történetek is kissé ugyanolyan hangulatúakká válnak. Ha nem is beleun az ember, de megszokja a történeteket, és nem vár tőllük többett mint amit. Ettől pedig olyan érzésem támadt, hogy az anime sem akar több lenni mint egy kedves kis történet a szeretetről. Holott sokkal több ennnél. Csak egy kicsit kellett volna egybemosni a történeteket és máris jobban látszik, hogy ez nem csak egy kedves kis történet egy fiúról aki látja a szellemeket. Nekem hiányoztak az emberi kapcsolatok. Bár érdekes, ahogy Natsume kapcsolatot teremt a szellemekkel, de engem az is érdekelne, ahogy kialakul néhány emberi kapcsolata is. A sorozat vége felé meg is jegyzik, hogy Natsume túlságosan hivatalos a családjával is, remélem ez egy előrevetítés, hogy ez majd változni fog. Szóval elindulhatott volna valami új a családja felé, és esetleg több baráti kapcsolat is alakulhatott volna, még egy szerelmi szál sem zavart volna be a történetben, hogyha háttérben marad, és Natsume rögtön egy kicsit emberibbé válik.

POZITÍVUMOK

Natsume nem szereti a szellemeket, hiszen miattuk idegenedett el az emberektől. Mostanra pedig már Natsume is képtelen a kapcsolat teremtésre, ettől válik a karaktere végtelenül emberivé. Nagyon jó, ahogy megismeri Reiko gondolatait, így szinte Natsume is a nézővel együtt érti meg a nagyanja kapcsolatát a szellemekkel. Lassan pedig ki tudja alakítani, hogy ő, hogyan álljon ehhez a helyzethez. Nagyon sok utalás van a japán mitológia különböző elemeira, ami a legtöbb európai embernek nem mond semmit, de még mi is képesek vagyunk érzékelni a törénetek súlyát. A youkaiok ugyanazokkal a problémákkal küzdenek mint az emberek, persze Natsumének ez azért is idegen mert emberi valójában sem tapasztalta ezeket. Ők is szeretnek, szerelembe esnek, ők is meg tudják gyűlölni az embereket, el tudják vetni a súlykot, lehetnek iszákosak, gonoszak, vagy éppen jók és szerencsétlenek. Lehetne azt mondani, hogy akkor mi a különbség, de ez is gyönyörűen ki van fejtve. Az időhöz való viszonyuk. Mivel a szellemek nagy része halhatatlan ezért máshogy fogják föl az időt. Évtizedekig le vannak zárva egy pecsét alatt, de mégis csak harminc év után vannak úgy vele, hogy most már meggyűlölik az embereket. Reiko halála mindenkit meglepetésként ért, pedig már nyolcvan éve nem látták őt, de még is, számukra annyira törékeny az emberi élet, hogy föl sem tudják fogni. Még rengeteg ilyen szép apróság van elrejtve a történetben, amin mind érdemes elgondolkodni. Illetve azon is, hogy mi emberek miért nem tudunk beszélni egymással. Elbeszélünk egymás feje fölött mint Natsume, aki két világot érzékel.

AJÁNLÁS

Kicsit lassú a tempó. Nincsenek benne igazi harcok. Nincsenek nagy csavarok. Főlleg azoknak ajánlom akik kedvelik a japán mitológiát, illetve szeretik a kicsit lassabb, elgondolkodtató történeteket. Próbára tudja néha tenni a figyelmünket, de érdemes kicsit belemerülni. Sokat adhat azoknak akik képesek teljesen belemerülni a történetbe, és a magukévé tenni a tanulságokat, vagy éppen a hibákat. Ha pedig erre képes a néző akkor számára ez egy kihagyhatatlan darab.

10/8

Következő: Zoku Natsume Yuujinchou

 

Megosztás a facebookon

Mi a te kínánságod?

KOPI VAGY TISZTELGÉS

Nincs új a Nap alatt. Nincs új az animék világában sem. Sok a hasonló hangulatú mű. Vannak egymásra reflektáló szereplők. Aztán vanna olyanok is amik csak szó szerint lemásolnak egy már létező animét. Hol van utánzás és reflektálás között a határvonal? A minőségben. és a mondanivalóban. Itt van például a Fairy Tail. Hiros Mashimát sokan vádolták azzal, hogy lényegében egy eredeti ötlte sem volt, csak a One Piecet más környezetbe helyezte, és néhány elemet még a Naruttóból is ellesett. Azt azonban már kevesen tudják, hogy a két készítő igen jó kapcsolatban van, ezért kölcsönösen utalnak egymásra munkájukban. Ráadásul a Fairy Tail egy jól működő, önállóan is jól kidolgozott anime melyet millióan követnek. Viszont vannak olyan munkák is amikben egyszerűen csak kínosan és fölöslegesen van ott a koppintás. Kellemetlen nézni az egész animét. Nem hoz hangulatot, csak efektíve átvesz szereplőket és tele nyomja őket hülyeségekkel. Sajnos ilyen a mostani animénk is, a Big Order, ami a Mirai Nikki és a Guilty Crown vérfertőzött szerelemgyereke.

TÖRTÉNET

Tíz évvel ezelőtt, az akkor még gyermek Hoshimiya Eiji elpusztította a világ nagy részét. Ezt persze nem teljesen egyedül tette. Ugyanis Eiji volt az első order ezen a világon. Az orderek olyan emberek akiknek kívánságát meghallotta Daisy, aki képes közvetíteni az emberek és az istenek között. Ezek a kívánságok pedig képességeket adnak a használóknak, így az orderek kezében nagy a hatalom. Viszont bujdokolniuk kell, mivel a nagy pusztulás miatt mindenki gyűlöli őket. Szerencsére senki sem tudja, hogy Eiji volt az az order aki kívánságával megölt több millió embert. Bűntudattól szenvedve éli mindennapjait. Csak azért nem vetett még véget az életének, hogy a hugával, Senával maradhasson aki halálos beteg. Egy napon azonban Eijire rátámad egy másik order, Kurenai Rin, akinek a szülei meghaltak a nagy pusztulás során. Eiji ekkor keveredik bele az orderek háborújába, akik bábkirályukká választják őt. Ő persze csak arra használná ezt a pozíciót, hogy megtalálja Sena betegségére a gyógymódot. Azonban hamarosan rá kell eszmélnie, hogy a nagy pusztulás mégsem úgy történt, ahogy ő azt eredetileg gondolta.

GRAFIKA

2016-os anime, így a grafikára nem lehet sok panasz. Nem túl színes, nem túl tompa. Igazából sajnos nem is túl egyedi, csak úgy van. A képi világ kínosan hajaz a Guilty Crownra. A harcok, a fegyverek, a fények, de még néhány ember is olyan mintha onnan lépett volna ki. Az orderek "lényei" változatosak, viszont a legtöbbbjük mintha ismerős lenne már az Ajinból. Persze ezek lehetnek véletlen egybeesések, vagy esetleg csak apró ellesések. Nem igazán zavaróak, hiszen aki kedvelte a Guilty Crownt abban otthonos érzést kelthet ez a fajta világ. Viszont ami már egy kínos másolásnak tűnik az Eiji és Rin külseje. Konkrétan átvették őket a Mirai Nikiből csak megváltoztattak néhány színtónust. Rin különleges haja, ruhája, megjelenése és kardforgatása egy Yuno utánzat. Viszont sajnos csak egy nagyon silány utánzat. Rin messze nem olyan szerethető, olyan idegesítő, és olyan fontos, illetve kidolgozott személy mint Yuno. Eiji megjelenése pedig abszolút Yuki, mindössz csak a ruhája változott, meg a hajformája. Hiiragi pedig egy az egyben a Guilty Crown Gaia. Nem értem miért volt szükséges ennyire lemásolni a karakterek külsejét.

SZEREPLŐK

Hoshimiya Eiji: Immáron tíz éve folyamatosan szenved és tobzódik a bűntudatban. Eiji próbálja magát meghúzni, és csak a huga boldogságáért élni. Szóval ő tipikusan az a kicsit tesze tosza főhős, aki csak akkor válik szerethetővé ha kinövi a saját nyomorúságán való kesergést. Azonban sajnos Eiji nem megy át semmiféle fejlődésen, így ezt sem tudja igazán kinőni. Ráadásul minden féle módón próbálják őt unszimpatikussá tenni. Bomlanak utána a csajok pedig ő a hugába szerelmes. Képtelen normálisan kommunikálni az emberekkel. Örök mártír de végül soha nem áldozza föl magát. Valamint teljesen tehetetlen a legtöbb helyzetben, és csak a szerencsén múlik, hogy mindenből jól kijön. Na, ilyen egy igazán jó főszereplő...

Kurenai Rin: Tíz éve csak azért él, hogy végezhessen azzal az emberrel aki a szülei halálát okozta a kívánságával. Rin is egy order, ráadásul halhatatlan és gyorsan regenerálódik. A kezdeti vérszomj aztán fokozatosan csökken, mígnem barátságba, majd egyenesen szerelembe csap át. Ami teljesen érthetetlen, hogy ez a harag hova párolog, és főlleg mikor? Folyamatosan csapong, nem lehet igazán tudni, hogy kinek az oldalán áll. Egy biztos, a halhatatlanság morbidan ellenállóvá tette a testi sérülésekkel szemben.

Hoshimiya Sena: A történet elején még az ártatlan kislány szerepében lép fel. Aztán, ahogyan fokozatosan haladunk előre az ő jelenléte is teljesen logikátlan. Fikció ide vagy oda, ha egy tizenéves kislány megtudja, hogy már csak hat hónapja van hátra akkor nem az lesz a reakciója, hogy ja oké, végülis nem félek a haláltól. Nem!!! Minimum pánikba esik. Senanak egy emberi pillanata sincs a történetben. Aztán kinövi ezt a cuki szerepet és inkább lesz az egész jelenléte perverz és gusztustalan. A testvéréhez fűződő szerelme taszító, mivel rossz helyen van megfogva, a keménysége pedig csak bizarr. A végén a jelenléte pedig már csak szimplán annyira logikátlan, hogy már idegesítő.

NEGATÍVUMOK

Hol is kezdjem? A szereplők rémesek. Nincs egy olyan se akivel valami minimális szinten azonosulni tudna az ember. A legtöbbjük teljesen jelentéktelen, aztán persze ott vannak a főszereplők, akik bár ne lennének ott. Eiji egy katasztrófa, Rin idegesítő, Senat pedig megtudtam volna ölni. Senki sem fejlődik sehova, pedig sok minden történik velük. Persze lehetne azt mondani, hogy Senanak előjön a kemény énje, de ez mindig is megvolt benne, csak nem volt lehetősége megmutatni. A karakterfejlődés nulla, pedig igazán rájuk férne. Elképesztően kínos mikor egy másik animéből vesznek át dolgokat, semmi helye nincs, fölösleges, és szimpla lopás. Ha a szereplőkben nem nyerünk vígaszra akkor majd a történetben, nem igaz? Hát nem! Kínosan ostoba és semmitmondó. Az orderek rohangálnak a világban, próbálják elérni a kis céljaikat, ami senkit sem érdekel. Rémunalmas az egész. A vége csavar pedig ha nem is kiszámítható, de egy ilyen előzmény után már nem sokat dob a sztorin. Minden teljesen random történik. Aztán ott van ez a végtelenül kiszámítható szerelmi szál Eiji és Sena között. Majdnem minden részben elhangzik, hogy ők nem vértestvérek, szóval nyugodjunk meg mert ez nem gusztustalan. Attól viszont még az, és nem azért mert testvérek hanem mert egy ilyen témához nem lehet csak úgy mellékesen hozzányúlni. Ez egy hosszú lelki folyamat, millió különböző oka lehet, és ez nem egy olyan természetes dolog ami minden családban megesik. Ezekhez a témákhoz finoman és óvatosan kell nyúlni, hogy értelmet nyerjenek. A végéről pedig ne is beszéljünk. Érthetetlen és gáz az egész, ráadásul sikerült megoldani, hogy Eiji még egy kicsit csökkenjen a nézők szemében. Viszont a legnagyobb hiba ebben az egészben, hogy nincs benn egy darab emberi pillanat sem. Csak egy akció fantasy történet. A megalkotása így pedig teljesen fölösleges.

POZITÍVUMOK

Nagyon ígéretesen kezdődik. Nem csak megmutatja egy szimpla kis robbanásban, hogy mi is történt a Földel tíz évvel ezelőtt, hanem azt mutatja meg, hogy Eiji mint gyermek, hogyan éli ezt meg. Az elméjében minden el van mosódva. Főlleg hangokra, színekre és érzetekre emlékezik csak. Ez pedig egy nagyon izgalmas világot hoz be vele. Ezek a képek még az anime más részeiben is megjelennek, de ott már nincsen ekkora hatásuk. Tulajdonképpen az animének ez a három perce az ami értékelhető, a többi pedig katasztrófa.

AJÁNLÁS

Nem. Nem. Nem. Ne nézze meg senki, ne fogjon hozzá senki. Semmitmondó, unalmas, fölösleges, bugyuta az egész. Aki jót akar magának az megkíméli magát ettől a tíz részes borzalomtól. Hiszen annyi jó anime van ezen a világon, miért pont ezzel vacakolnánk? Első indulataimat félretéve se tudtam más véleményt alkotni róla. Szeretném minnél hamarabb elfelejteni ezt az egészet, és remélem, hogy senki se vetemedik rá, hogy mégiscsak adjon neki egy esélyt. 

10/4

Következő: Natsume Yuujinchou

Megosztás a facebookon

SZELLEMÍRTÓK

Valószínűleg sok embernek megfordult már a fejében, hogy milyen menő is lehet tűzoltókocsival üldözni a szellemeket a város utcáin. Persze jobban szeretnénk, hogy ártó szándékú kísértetek még csak nem is léteznének, így nem is lenne szükség erre a munkakörre. Viszont megint csak, Japánban a szellemvilág jelenléte a kultúrában sokkal intenzívebb, mint az európai országokban. Csakhogy ez nem a megszokott szellemvilág, amit sokan úgy szeretünk. Ugyanis ezek a lények nem csak kis kísértethistóriák alapjául szolgálnak, és pláne nem segítő lelkek. Ezek az amerikai horrorfilmekből jól ismert bosszúra vágyó halottak, akik rettegésben tartják környezetüket. Tehát ez az anime, az amerikai, és a japán kultúr kör szerelem gyereke. Na vajon mi sül ki belőlle?

TÖRTÉNET

Taniyama Mai még csak középiskolás, viszont már meggyűlik a baja a szellemekkel. A régi iskola épületet megszálták a szellemek. A diákok minden félét pletykálnak a helyről, így Mai el is megy, hogy megnézze magának. Mikor belép az épületbe egy szekrény megmozdul, és majdnem agyonlapítja a lányt. Szerencsére egy fiú megmenti őt, ám megsérül. Hamarosan kiderül, hogy  fiú, vagyis Lin, hivatalos ügy miatt van itt. Ő Shibuya Kazuya asszisztense. Az iskola igazgatója pedig Shibuya Kazuya szellemvadász cégét bízza meg azzal, hogy oldják meg az ügyet. Mai nagyon szégyenli magát a történtek miatt, és bocsánatot kér mind Lintől, mind pedig Narutól (Shibuya Kazuya). Hamarosan Mai rájön, hogy Naru nem más mint egy elképesztően nárcisztikus, és nagyképű, mindössze tézenhét éves fiú, aki rögtön munkába fogja a lányt, míg asszisztense föl nem épül. Mai szívesen segít az esetben, és annyira beválik, hogy Naru megkéri, csatlakozzon cégéhez, és segítsen föltárni az eseteket. Nem minden napi munka egy gimnazista számára, de Mai örömmel csatlakozik Naruhoz. A csapat hármójukon kívül még bővül egy híres látnokkal, Masakoval, egy sintó papnővel, Ayakoval, egy szerzetessel Houshouval, és egy ausztrál pappal, Johnnal. A nem minden napi csapat pedig nagyon eredményes szellemvadásznak ígérkezik.

GRAFIKA

Az anime 2006-ban lotos napvilágot, és azt hiszem ez látszik is azért rajta. Fakók a színek, a szereplők néhol egészen elmosódnak a környezetükbe. Nagyon különböik mindenkinek a kinézete, ezért néha számomra zavaró volt, hogy olyan mintha csak kikapkodták volna az embereket különböző világokból, és összeterelték volna őket. Nem azt mondom, az ember hamar megszokja ezt a grafikát, főlleg aki ebben nőtt föl. Ezek a pasztel színek, bár néha már idegesítően tompák, mégis nagyon jól hatnak az ijesztőbb részeknél. A szellemek megjelenése kifogásolhatatlan. Nem csak, hogy nagyon ijesztőek, de egyediek is. Nem is emberek, de nem is feltétlenül csak villódzó fények. Mindegyiknek megvan a maga alakja, ami tökéletese passzol a halála körülményeihez.

SZEREPLŐK

Taniyama Mai: Mai egy nagyon energikus, és belevaló lány. Hatalmas az igazság érzete, amivel néha jót tesz a csapatnak, néha viszont nagy veszélybe sodorja őket. Nagyon könnyen az érzelmek hatása alá kerül, és egy jó ideig nem is tud szabadulni tőllük. Lelkes munkaerős, és mint a történetben kiderül, van is érzéke a szellemekhez. Viszont ugyanúgy mint minden emberben, sőt minden gyerekben, Maiban is megvan a félelem.

Shibuya Kazuya: Naru egy végtelenül flegmatikus és nárcisztikus ember. Szinte soha nem ül ki semmiféle érzelem az arcára. A munka elvégzésén túl szinte semmi sem motiválja. Látszólag ügyet sem vet a körülötte lévő emberekre, csak az érdekli, hogy megoldhassa az eseteket. Persze néha Naru is levetkőzi ezt az unszimpatikus, elutasító külsőt. Olyankor pedig megvillan, hogy igenis érdekli őt az emberek biztonsága, még ha látszólag nem is mutatja.

Hara Masako: Masako képes érzékelni a szellemeket. A leghíresebb médium manapság. Viszont sajnos mivel Masako az egyetlen aki ilyen élesen tud velük kapcsolatban lenni, így a szellemek is általában az ő testét használják, és nem is egyszer megszállják őt. Masako, csak úgy mint Mai, gyengéd érzelmeket táplál Naru iránt. A két lány között így általában eléggé feszült a helyzet.

Takigawa Houshou: Ő a történet vicces, laza szereplője. A mindenki által Bou-sannak becézett szerzetes, nem elég, hogy nagyon fiatal, de van egy zenekara. Így érthető, hogy mindenki utána bomlik. Ő lényegében az egész csapatnak a szíve lelke. Komoly helyzetekben nagyon bátran megvédi a barátait, de egyébként minden hülyeségben benne van velük.

Matsuzaki Ayako: A papnő első találkozáskor senkiben sem keltett nagy szinpátiát. Ayako egy kekec, elkényeztetett, házsártos nőnek tűnt, aki nem tesz az ügyért semmit, de minden dicsőséget próbál besöpörni. Aztán persze Maival különösen megkedvelik egymást, és Ayako a csapat elengedhetetlen tagjává válik. Ekkor lesz mindenki számára világos, hogy ő valójában egy talpraesett, jó lelkű, különleges képességű lány, aki bár imád hencegni, de a helyén van a szíve.

Lin Koujo: Naru asszisztense. A kínai származású férfi utálja a japánokat. Ami eléggé bajos, hiszen majdnem minden szereplő japán. Lin nagyon sokáig csak Naruval hajlandó kommunikálni, és bár a történet elején megmenti Mait, azt sem jó kedvéből cselekszi. Így sokáig nem kerül kapcsolatba senkivel, majd az anime közepe felé végül neki is sikerül megnyílnia. Valamint kiderül, hogy milyen hatalmas ereje is van neki mikor használnia kell.

John Brown: Az ausztrál származású pap csak ritkábban segít Naruék munkájában. John egy alapvetően visszahúzódóbb, csöndesebb fiú. Kiváló szelleműző, sokszor hasznát veszik a képességeinek. Bár nem annyira nyomatékos a jelenléte, de mivel mindenki által kedvelt és elfogadott, ezért mindenki örül neki mikor a veszélyes időkben John a megmentésükre siet.

NEGATÍVUMOK

Nem igazán szerethetők a szereplők, és nem is nagyon lehet velük azonosulni. John túl keveset szerepel. Lin az anime fő részében nagyon szótlan és barátságtalan. Persze aztán Ayakoról, és Naruról is kiderülnek olyan információk amiktől közelebb kerülhetnének a nézőkhöz, de akkor már nagyon késő van. Nincsenek személyes sorsok és tragédiák a történetben. A csapat akit követünk csak dolgozik, ez számukra tényleg csak egy munka. Persze a családokban ott vannak a katartikus tragédiák, de mivl nem ők állnak a középpontban, így lényegében olyan érzés mintha a szereplőkkel nem is nagyon történne semmi. Ami így is van. A kezdetben ellenségeskedő csapat baráti társoság lesz, ami számomra érthetetlen. Az egyetlen valós kapcsolat Mai és Bou-san között alakult ki. A többiek csak hirtelen elválaszthatatlanok lettek és kész. Mai részéről ugye még eg szerelmi szál is kialakult Naruval, viszont azzal nem kezdtek semmit. Igazából nem lehet nagyon érteni hogy Mait mi fogja meg ennyire a mindig barátságtalan és bunkó Naruban. Jó formán nem tud meg róla semmit, a fiú annyira kizárja az életéből. Még mi nézők sem tudunk meg semmit Mairól. Hogy hat ez az iskolában, hogy ő szellemeket űz? Erre csak egy megemlítés van. Vagy mondjuk a szülei mit szólnak hozzá? Egyáltalán ki ő, és miért van ott ahol? Ez pedig minden főbb karakterre igaz. Ezek hatására pedig nagyon hamar bele lehet unni a történetbe, hiszen számunkra teljesen érdektelen szereplőket nézünk. Ami pedig a legrosszab, hogy semmi féle lezárása nincsen, de még valami kis ideiglenes lezárás sem. A történetet elvágják egy munka végén, és senkivel sem történt semmi. Elkezdik fölvetni a különböző képességeket, meg múltakat, de azokról semmi sem derül ki hiszen nincsen folytatás. Attól függetlenül, hogy a manga továbbviszi a történetet, attól még ez egy különálló mű, és igenis be kell fejezni az évadokat. 

POZITÍVUMOK

Ezek apró kisértet történetek, és jók. Nem mindegyik táplálkozik a hagyományos japán szellemvilágból és ez jó. Ezek nem ismert történetek, de éha fölvillanak a megszokott elemek. Mint például a két szikla összekötése, vagy a szentélyek. Meg van teremtve az alap hangulat, megvan a feszültség. Jó az is, hogy színesek. Persze a legtöbbje feszült és ijesztő, de vannak amik meghatóak, és olyan is akad ami vicces. Így aztán nem kényelmesedünk bele a sztoriba, nem szokjuk  meg a félelmetes hangulatot, mindig újra meg újra meg tudunk rettenni. Jól vannak megszabva a határok. Mindegyik sztori éppen olyan hosszó mint amennyit el tud vinni a hátán. Különösen tetszett, hogy a szellemek mindig más testben jelentek meg. Volt akinek hagyományos, kissé átlátszó teste volt, voltak akik állatok formájában jelentek meg, és persze ott voltak a kihagyhatatlan lebegő fények, vagyis a lelkek. A csapat nem levadássza a szellemeket, nem az elpusztításuk a cél. Igazából mindenki máshogy áll a küldetéshez. Alapvetően Narut csak az érdekli, hogy megoldhassa az ügyet, hogy magyarázatot adjon a megbízóinak. Ha pedig a megoldás nehezen kivitelezhető akkor hajlandó arról megfeledkezni. Mai ennek ellenére nem sok szerepet vállal az ügyek felgöngyölítésében, ő inkább a lelki támaszt adja a családtagoknak. Viszont nem hajlandó elengedni Narut amíg valahogy nem segtenek az embereken. Így tökéletes az ő párosuk. Nem is csoda, hogy ez az egyik leghíresebb horror anime, hiszen a maga nemében kiemelkedő.

AJÁNLÁS

A horror kedvelők kihagyhatatlan darabja. Gondolom mondani se kell, hogy aki nincs oda a szellem történetekért az bele se kezdjen. Szerintem fiúk lányok egyaránt jól tudnak rajta szórakozni. Néhány ijesztőbb jelenet miatt én kiraknám rá a tizennyolcas karikát, de persze ez inkább idegrendszer mint kor kérdése, az is lehet, hogy valaki nevetgélve nézi végig az egészet. Nem mondom, hogy a kedvenceim egyike lett, de érdekes történetet nyújtott, és elszórakoztatott. Ennél mélyebb éretelme azonban szerintem nincs, és a szereplők is elég silányak. Aki viszont túl tud ezen gördülni, annak úgy gondolom remek szórakozást nyújthat

10/7.5

Következő: Big Order

Megosztás a facebookon

SZELLEM TÖRTÉNET

A Japán szellemvilág tökéletes táptalajat biztosít a horror animéknek. Majdnem minden iskola rendelkezik kísértet históriákkal. Minden természeti dolognak van valamilyen szelleme, és elev az egész kultúrát áthatja valami természetfölötti energia. Sokszor fölbukkannak, a gimnáziumok hét nagy relytéjei. Legtöbbször ugyanazok. A zongora este, a halott diák szelleme, a megátkozott cseresznyefa, stb. Bár unalomig ismételtek, de ettől függetlenül nem veszítenek sokat az értékükből, hiszen az iskolai feszültség alapjai. Na de mi van akkor, hogyha a diákok nem csak nyomoznak a történetek után, hanem a részeseivé válnak?

 TÖRTÉNET

A Seikyou gimnázium fala között egy legende kering. Egy legenda, miszerint a régi iskola épületben meghalt egy lány, akinek szelleme azóta is ott bolyong a falak között. Niiya Teiichit érdekli a szóbeszéd, és elindul a régi épületbe. Ahol valóban talál egy lányt, ám az a legkevésbé sem tűnik szellemnek. Yuuko azonban azt állítja, hogy ő már több éve meghalt, de mivel nincsenek emlékei, nem igazán tudja, hogy hova is kéne mennie. Mind kapásból őrültnek hinnénk a lányt, azonban Teiichi talál egy titkos szobát, a szobában pedig Yuuko holtestét. Az első sokk után, világos lesz számukra, hogy a fiatal lány halálát gyanús körülmények övezik. Teiichi elhatározza, hogy kideríti mi is történt Yuukoval. Klubbot alapítanak ennek céljául. Hamarosan viszont többen is csatlakoznak a klubbhoz, akik sajnos vagy nem látják, vagy egészen máshogy látják a lányt.

GRAFIKA

A grafika teljesen kiszolgálja az anime hangulatát. A visszajátszások kellően ijesztőek, az iskola maga vészjósló. Mind a színek, mind a nézőpontok nagyon erős hangulatot hordoznak. Ezek legtöbbször a feszültség vagy a félelem elemei. Grafika terén mindenképpen működik. Könnyedén tudnak váltani, így a romantikusabb, vidámabb, vagy meghatóbb részekben már teljesen més szemszögből láthatjuk az egész helyet. A háttérben lévő emberek igazi hátteret képeznek. Beszélgetnek, mozognak, és eleve léteznek a térben, nem pedig csak bábuk. Van egy rész mikor visszatekintünk a múltban. Ott a grafika miatt is, tökéletesen megjelenítették a régi és a mostani falu közötti kontrasztokat. 

SZEREPLŐK

Kanoe Yuuko: Mivel Yuukonak nincsenek meg az emlékei az életéről, ezért nincs igazán mi után bánkódnia. Lényegében egészen kedélyes teremtés, aki elszórakozik az iskola kísértetének szerepében. Ennek megfelelően néhol ijesztő is tud lenni. Nem érez sem dühöt sem szomorúságot, és egy jó ideig ez is az anime problémaköre. Yuuko lényegében egy teljesen átlagos szerelmes diáklány...aki néhol igencsak perverz. Közben pedig iszonyatos magány tombol a szívében.

Niiya Teiichi: Az imádat tárgya Teiichi-kun. Elég keveset tudunk meg arról, hogy Teiichi, hogyan működött az iskolában addig amíg nem lett egy láthatatlan szerelme, akivel minden idejét együtt tölti. Viszont nem igazán látjuk őt soha mással beszélgetni, ezért joggal gondolhatjuk, hogy Teiichi pontosan olyan magányosan és láthatatlanul éli minden napjait mint Yuuko. Ezért is értik meg egymást olyan könnyen.

Okonogi Momoe: Egy igazi szellem fanatikus, aki akkor sem venne észre egy kísértetet ha az az ágyán ugrálna. Meg is kedveli Teiichit, aki látja a szellemeket. Nagyon vidám, és kicsit talán túl sok energiával rendelkező személyiség. Elég hamar elfogadja Yuuko létezését és Teiichivel való kapcsolatát, onnantól pedig nincs igazán nagy szerepe a történetben.

Kanoe Kirie: Általá jelennek meg a kísértetek gonosz énjei is. Kirie szintén látja, érzékeli Yuuko jelenlétét, és nem túl nagy bizalommal viseltet eleinte iránta. Nem is csoda. Az anime elején ő jelenti a horror motívumot, illetva az, hogy ő, hogyan látja, és láttatja Yuukot. 

NEGATÍVUMOK

A kezdeti horror elemek nem tartanak ki túl sokáig. Ezt nagyon nehezményeztem, mert egy ideig nagyon jól működtek, annak ellenére is, hogy tisztában voltunk a helyzettel. Az utolsó két részre, mikor már megtudjuk az igazságot, minden feszültség eltűnik. Egy egyszerű romantikus anime marad, aminek nem is feltétlenül szimpatikusak a szereplői. Nekem itt nem fért bele az ecchi. Ne legyen zavarba ejtő egy halott lány csontvázának a megpillantása. Nem volt se vicces, se szexi, csak szimplán rontott a hangulaton. Majdnem minden szereplő unszimpatikus. Teiichi annyira feminim, hogy szinte már egy kislány. Érthetetlen, hogy Yuuko miért szeret bele ennyire hevesen. Yuuko alapból egy szimpatikus lány...lett volna ha nem hisztizik folyamatosan. Valami gond mindig volt közte és Teiichi között amit egy szimpla beszélgetéssel meg lehetett volna oldani. Momoe szimplán csak idegesítő. Kirie pedig egy idő után jelentéktelen lesz. Nagyon jó szívvel hagytam volna ott ezt az animét...ha nincs az az utolsó 5 perc. Úgy rontották el az egészet, ahogy csak van. Ezzel egy teljesen rossz üzenetet közvetítve. Spoiler: Mikor Yuuko elment akkor azt mondta, hogy na ez igen. Ez egy szép üzenet arról, hogy nem lehet örökké ebbe a földi életbe kapaszkodni, valamint, hogy a szeretteinket is el kell engedni hiszen ők akkor már nem idevalók. Magamra is vettem ezt az üzenetet, meg is hatott. Így, hogy Yuuko visszajött ez lett az üzenet: mindenhez ragaszkodj görcsösen amit el kéne engedni, sose zárj le semmit az életedbe, és ha elsőre nem ment akkor többé ne próbálj meg beilleszkedni ebbe a társadalomba. Hát gratulálok. Most a srác egész életében egy szellemel fog élni???? Ezt a baromságot.

POZITÍVUMOK

Nagyon feszült és izgalmas a történet. Egyszerre próbálnak rájönni Yuuko halálának az okára, és közben nyomoznak a gonosz lélek után is az iskolában. Bár néha leülnek a nyomozások, de alapvetően nagyon izgalmas elemeket tartalmaznak. Például szerintem nagyon megható volt mikor kiderült, hogy mi is történt Yuukoval, miért van ott a teste. Egyrészt jó volt, hogy csináltak egy flsahback részt, és így a tanúi lehettünk az eseményeknek elejétől a végéig. Valamint megjelent egy nagyon árnyalt személyiség is abban az egy részben. Jó volt látni Yuuko és a huga kapcsolatát, hogy milyen szerető, ám de kemény testvér volt, és mennyire nyugodt tudott maradni a legtöbb helyzetben. Jó volt látni a halál előtti elgyengülést, látni azt, hogy ő igenis egy kislány, és nem akar meghalni. Fél a haláltól és haragszik azokra akik miatt itt kell most lennie. Végül pedig gyönyörű volt a megbékélése és a távozása. Az iskola különböző szellem történetei is izgalmasak voltak. Különösen úgy, hogy maga egy szellem nyomozott utánuk. Valamint a vége is tökéletes lett volna a történetnek ha nem jön be az az apró, ám de fatális hiba amit elkövettek a készítők.

10/8

Következő: Ghost Hunt

Megosztás a facebookon

HÁBORÚ

A háborús animék általában ott csúsznak el, hogy még csak a közelében sem vannak egy valóságos háborúnak. Persze az alapvető szépítésekkel, és izgalmas képeségekkel való megspékeléssel senkinek sincs baja, ha az nem lép át egy bizonyos szintet. Például nem hal meg egy fontos szereplő sem a csatában, így annak nem lesz igazán súllya. Ez eléggé elképzelhetetlen. Vagy a főhős intéz el mindent, ő öl meg mindenkit, és teljes a happy end. Nos, egy ember nem tud legyőzni egy hadsereget, és egy haború sosem végződhet teljesen happy enddel. Kellenek veszteségek, fájdalmak, elvesztett területek. A hadban álló feleknél van jó meg rossz. Itt már eleve meg tud bukni a történet. Nem állíthatjuk be az ellenséges hadsereget teljesen rossznak, hiszen akkor élvezhetetlen lesz minden stratégiai megmozdulás. Ezzel pedig elérkeztünk a legfontosabb ponthoz. Ha nincs benne logikai játék, unalmassá válik a történet. Míg egy igazán éleseszű stratéga játszmáit érdekes elnézni, hozzá pedig kapunk rentgeteg drámai elemet és fordulatot. Számomra eddig csak a Code Geass volt az ami eleget tett a legtöbb kritériumnak. Azonban a nyári szezonban érkezett egy igen érdekes vállalkozás. Az Alderamin on the Sky

 TÖRTÉNET

A Katvarna Birodalom már évek óta hadban áll a szomszédos Kioka köztársasággal. A birodalom lakójának tudhat egy fiút, Ikta Solorkot. Ikta szeret lazítani, utálja a háborút, és imádja a nőket. Soha életében nem szeretne az országa szolgálatában állni. Ám egy nap mégis fölszáll egy hajóra, amely egy katonai vizsgára szállítja őket. Ennek nem más az oka mint Yathorisino Igsem, a kiváló kardforgató Igsemek leánya. Yatori és Ikta régi barátok, így a lány könnyedén meg tudta őt győzni, hogy ne vesztegesse remek adottságait, inkább tartson vele. A hajón aztán megismerkednek Haroma Beckerrel, Matthew Tetridchel, és Torway Remionnal. Rajtuk kívül pedig még egy fiatal lány is utazik a hajón. Hirtelen hatalmas vihar kerekedik. Iktáéknak az utolsó pillanatban sikerül elmenekülniük a süllyedő hajóról. Ám ekkor fölfigyelnek a kislányra, aki a tajtékzó tengerbe esik. Ikta a lány után veti magát, és kihúzza a vízből. Ekkor válik mindenki számára nyilvánvalóvá, hogy ő Chamille, a birodalom utolsó hercegnője. A csapat partra vetődik, azonban nincs szerencséjük. Az ellenséges köztársaság területére érkeztek. Két lehetőségük van. Vagy megadják magukat és túszok lesznek, vagy megpróbálnak áttörni a határon. Bár nem sokon múlik, de végül épségben átérnek, hála Ikta zsenialitásának. Mindannyian rangos katonákká vállnak egy szempillantás alatt, ráadásul mindenki fölfigyel Iktára, aki kétségtelenül a birodalom legkiválóbb stratégája. Ám ez mégis egy gyásznap számára. Három olyan dolog lett belőlle, ami sosem akart lenni. Katona, nemes, és hős.

GRAFIKA

Szépek, és meglepően újak a tájak. Nagyon hatásosak a fény árnyék játékok, és a csata közben való közelítések. Mind a ruhák, mind az ország animálása, megalapoz egy bizonyos kultúrát, és annak hangulatát. Így ismeretlenben is van valamiféle érzése az embernek arról, hogy miféle emberek élhetnek itt, és hogyan telken a napjaik. Ezek fényében szinte hihetetlen, hogy a szereplőket milyen igénytelenül formálták meg. Mindenkinek olyan színű a szem mint a haja, ettől kicsit egybeolvad az egész testük, valamint nagyon domináns lesz az az egy szín, ami erős jelentéstartammal bír. Az alakok elmosódnak, a mimikákban eltorzulnak a vonalak. Folyamatosan változik az arcuk. Távolról mutatva pedig apró pacáknak tűnnek. Nagyon erősen van kiemelve a szájuknak a vonala. Ez még a lányoknál talán nem is zavaró, de a fiúknál abszolút. Nagyon feminim lesz az egész megjelenésük, valamint olyan mintha föl lenne töltve a szájuk

SZEREPLŐK

Ikta Solork: A lustaság katonája. Ikta különleges logikája mesterének köszönhető. Ám ő sosem akart katona lenni, egész életében a tudományok vonzották. Érettebb korában pedig már a nők is. Sokszor nem találja el a megfelőle hangot a feletteseivel, ám minden csatát megnyer nekik. Bár tűri a sorsát a hadseregben, kétségtelenül untatja már őt a birodalom nyílt romlottsága.

Yatorishino Igsem: Az Igsem család különleges két kardos harci technikájáról ismert, amit még anno a császár adományozott nekik. Yatori a tökéletes katona. Mindig követi a parancsokat, mivel egy Igsem sosem szegül ellen. Gyors és ügyes harcos, fegyelmezett és éleseszű.

Haroma Becker: Kedves és szerény lány. Nem származik nemesi családból, és már sokadszorra igyekszik letenni a vizsgáját. A sebesülteket látja el a háborúban. Neki és osztagának köszönhető, hogy a birodalom sok katonájának élete megmenekült. Derekasan ellenáll Ikta csábításának, de mindig ott van neki ha a fiú megsérül.

Matthew Tetridch: Nem túl hires nemesis családból származik, ám büszke erre a rangra. Hamar elveszti a türelmét, ha úgy érzi valaki jobban teljesít nála. Viszont kiváló szakaszvezető válik belőlle, aki odafigyel a beosztottjaira. Sokszor kéri ki Ikta tanácsát, mikor úgy érzi teljesen elveszett a háború zűrzavarában.

Torway Remion: Szintén nemesi családból származik. Nagyon félén, és visszahúzódó. Viszont remek lövész válik belőlle. Nem is csoda, hogy visszahúzófó, ilyen testvér mellett. A bátyja élete örök elnyomója, aki szánalmasnak tartja öccsét, és úgy gondolja azért állt lövésznek, mert fél az igazi harctól. Torway viszont bebizonyítja, hogy nem csak nem fél az ütközetektől, de még jobb katona is válik belőlle mint bátyjából.

NEGATÍVUMOK

Mindössze 12 rész az egész történet. Na de miért? Ez a mennyiség néhol még egy olyan animében is kevés, ahol a való világban vagyunk, és mondjuk a sztori két ember kapcsolatát akarja bemutatni, akiknél nem olyan fontos a múltjuk. Itt viszont fantasy világ van. Teljesen ismeretlen országok, kultúrák, vallások törzsek. Megannyi történelem rejlik ebben a világban. Persze nem probléma ha ezek nincsenek mind kijátszva, ráadásul a készítők ügyesen csepegtették az információt, valami mégis kevés volt. Talán a szereplőket nem ismerhettük meg igazán. Ikta és Yatori között már az első pillanattól kezdve vibrál a levegő. Ám ez a nyilvánvaló szerelmi szál, meg se csillan a történetben. Sőt mi több, az ő kapcsolatuk fejlődik a legkevesebbet. Igazából nem tudok sok rosszat mondani, mivel még annyira az elején vagyunk a törénetnek. Ahogy azt ők is kimondják az utolsó részben, ez a történet még csak most kezdődik. Ugyanis ez a kis szösszenet, nem állja meg a helyét egy ütős évadként. Maximum egy ütős bevezető évadként. Ikta valóban lenyűgöző. Azonban még egy ilyen rövid évadban is meg lehet unni a harcokat, és a taktikákat, ha közben érzelmileg nem sok dolog történik a szereplőkkel. Lehet jobb lett volna ha nem két ennyira megabiztos és erős jellemű főszereplőt kapunk.Bár kétségtelenül ellenpontozzák a mellékszereplők, mégis izgalmasabb ha a főhős gyengül el egy pillanatra.

POZITÍVUMOK

Ténylegesen foglaloztak a háború problémáival. Mondjuk a fürdés, vagy az élelem kérdéseivel. Nincs jó meg rossz oldal. Évek óta megy egy háború, már senki sem tudja, hogy miért. A gyerekek beleszületnek, ebben nőnek föl, nincs más út mint a hadsereg. Megvédeni egy olyan országot, aminek nem hiszel az elveiben. Talán ez benne a legcsodásabb. Végre megjelentek a zsoldosok. A katonák akik vagy a pénzért harcoltak, vagy azért mert muszáj volt. Semmi ideológia nem fűzte őket az országukhoz. Ikta ezt a katonát képviseli. Csinálja, mert csinálni kell, de úgy csinálja ahogy neki tetszik. Viszont neki is vannak veszteségei. Tetszett, hogy itt nem feltétlenül a halál szörnyűségeire volt kihegyezve a dolog. Inkább megmutatták, hogy azoknak az embereknek, akik ebben élnek a halál már nem ugyanazt jelenti mint a közembernek. Nem is jelentheti. A fájdalom teljesen más értelemben jelenik meg. Nagyon ügyesen megoldották, hogy ne mondjanak el semmi konkrétat a világról, éppen csak annyit, hogy úgy érezd eleget tudsz. Holott nem is. Viszont annyira belementek a dolgokba, hogy igazán tudja várni az ember a folytatást. Megjelent a szexualitás, nem ecchi formában. Lehetséges ez? Létezik ilyesmi? Igen, bizony létezik. Ikta nőcsábász léte szerencsére nem merül ki abban, hogy folyton női melleket fogdos és közben elpirul. Teljesen külön kezeli szerelmi életét a munkájától. Megtudjuk, hogy jó pár kalandja volt életében, és még egy beszélgetésnek is a szemtanúi lehetünk, ahol a katonák megtárgyalják, hogy ki, hogy bírja a nők nélküli életete. Izgalmas jelenet mindenképp. Persze, hogy a lezárás is kerek legyen, Ikta megtalálja méltó ellenfelét. Így kerek egy csorba anime.

AJÁNLÁS

Ezt látni kell, nincs mese. Ha azt hiszed tudod milyen egy igazán bátor anime, akkor tévedsz. Fiúknak, lányoknak egyaránt szórakoztató lesz a történet. Ha tetszett a Code Geass akkor ne hagyd ki! Furcsa mód, nem lett olyan nagy vízhangja egyenlőre. Hiszen ez tényleg egy nagyon bevezető évad, és ki tudja lesz-e folytatás. Mindenesetre szerencsére nem vetettek föl olyan titkokat, hogy megőrülsz ha nem tudod meg. Itt inkább a hangulat miatt vágyódik vissza az ember.

10/9

Következő: Tasogare Otome x Amnesia

Megosztás a facebookon

HÍRNÉV

Általában a szezonnak mindig van egy nagyon fölkapott animéje. Vannak aztán olyan sikeres sorozatok, amik hírneve kitart több éven kersztül, és hosszú éveken át műfajában kiemelkedőnek tekintik. Ilyen ez a mostani anime is. Ha shoujo animéről, vagy mangáról beszélgetnek az emberek, akkor biztos valaki szóba fogja hozni a Kaichou wa maid-samát. Annak ellenére, hogy ez már egy lassan hét éve befejezett anime, még mindig nagy sikernek örvend. Ha egy anime hét éven keresztül töretlen ekkora hírnévnek örvend, annak biztosan van valami oka. Szóval kerestem, kutattam az okokat. Találtam is, meg nem is. Mindenesetre eltelt hét év, és még mindig rentgetegen nézik.

TÖRTÉNET

Ayuzawa Misaki iskolájának diákelnöke. Nincs könnyű dolga, hiszen ez a gimnázium csak pár éve lett koedukált, így nagyon kevés a női tanulója. A lányok pedig szenvednek a barbár férfiak között. Misaki célja, hogy rendbetegye az iskolát, és sok lány diákot is idecsábítson. Ennek hála a lányok rajongva szeretik őt, védelmezőnek tekintik. A fiúknak viszont ő maga az ördög. Misaki temérdek teendője között kénytelen dolgozni is, mivel családjának nincs túl biztos anyagi helyzete. Legnagyobb csalódására azonban egy cselédlány kávézóban kap munkát. A maga nemében még kedveli is a kis csapatot, és szívén viseli a kávézó sorsát, viszont egyik nagy rémálma, hogy egy napon az iskolában megtudják, és elveszti a tekintélyét. Egy nap azonban véletlen meglátja őt valaki. Ez a valaki pedig nem más mint Usui Takumi, az iskola férfi bálványa. Usui megigéri, hogy megvédi az elnök titkát, viszont ezután levakarhatatlan lesz, és minden napját Misakival tölti, aki egyre érdekesebb lesz a számára.

GRAFIKA

Meglepően hegyes minden ember álla. Viszont nem áll rosszul nekik. Kölcsönöz valami sajátos hangulatot az egésznek. A közelikkel nincs semmi probléma, viszont a távolikkal...már többször kifejtettem, hogy az a halálom ha a háttér nem mozog. Itt nem csak nem mozognak, nics arcuk...sőt, igazából csak körvinaluk van, mivel fehér papírfigurák és ennyi. Ez különösen a sztori elején elképesztően zavaró volt. A végére végülis egészen meg tudja szokni az ember, de ez is csak annak köszönhető, hogy majdnem minden részben van egy ilyen háttér. A másik amiből még kicsit sok volt azok a virágok és a szivecskék. Tényleg csak azzal lehet érzékeltetni, hogy valakik szerelmesek ha közben rózsaszín lesz a levegő és fújja a szél a hajukat? Szerintem enélkül is működhetett volna egy romantikus tér megteremtése. Illetve nem is az volt a probléma, hogy ezt használtál, majdnem minden shoujo él ezzel az eszközzel. Viszont szerintem nagyon fontos lett volna, hogy mértékkel kezeljék ezt az eszközt.

SZEREPLŐK

Ayuzawa Misaki: Ügyesen csinálták meg a két pólusú női karaktert. Egyszerre megvan benne a határozott vezető, és a gyámoltalan lány. Így környezete is két módon reagál rá. Ott vannak azok, akik magát az ördögöt látják benne, és azok akik azonnal szerelembe esnek a bájos énjétől. A kettő között pedig ott van Usui, aki az igazi Misakit szereti, minden oldalával együtt. Alapvetően viszont sikerült egy határozott, szimpatikus, és néhol még komikus női szereplőt csinálniuk. Mintha egy kicsit a Kamisama Kiss Nanamijt látnám benne, ami határozottan egy jó irány. Ez a tipusú főhős szerintem mind a férfi, mind a női nézőket kielégíti.

Usui Takumi: Mindenki imádja Usuit. Ő az idol az iskolában. Mind a férfiak mind a nők szemében. Valamint még a nézőkben is szimpátiát kellt. Ennek egyik oka az ügyes animáció, mivel nagyon jó kiállású szereplőt csináltak benne. Annak ellenére, hogy mennyire határozott és komoly jellem, legtöbbször mégis Usui a humorforrás. Szándékosan gyerekesen, és hülyén tud néha viselkedni, ami környezetét is megnevetteti. Szóval valóban Usui a tökéletes idol. Vicces, határozott, romantikus, férfias, és mindenben kiválóan teljesít. 

NEGATÍVUMOK

Sajnos nem igazán tudom elmondani, hogy többet nyújtott a tobbi iskolai shoujo animénél. Persze, azok közül kiemelkedik valamilyen szinten, de nem hoz eredendően semmi újat. Ugyanazokat a szereplőket látom, ugyanazokban a helyzetekben, ugyanúgy reagálva. Már fejből tudom ezeket a végtelenül egyszerű sémákat. Biztosan van nyaralás, szellem história, valamint iskolai fesztivál, álltalában még a valentín napot is be szokták játszani, meg persze a karácsonyt. Pedig látszik rajta, hogy néhol tényleg próbál valami mást is behozni...de erről majd a pozitív részben. A szerelmi szál Ayuzawa részéről szépen ki van bontva, de Takumi az első perctől az utolsóig, ugyanazzal a hévvel rajong választotta iránt. Az endingből látszik, hogy Takumi életében sem minden százas. Meg van az oka, hogy miért lett ilyen és miért viselkedik így. Viszont az animéből semmi sem derül ki. Ne mondja nekem senki, hogy mert majd a mangában, mert nem érdekel. Kínosan lassan indul be a történet. Persze a 20. rész körül már érezhető, hogy Ayuzawa sem utálja Takumit, de addig szinte elviselhetetlen ez a semmit mondó macska-egér harc. Vannak nagyon súlyos témák is a történetben. Mint például Ayuzawa húga, aki megszállottan spórol, és kb. az egész élete arról szól, hogy, hogyan tudna megtakarítani egy kis pénzt. Takumi és a másik iskola igazgató harca. A legfelháborítóbb azonban még is csak az, hogy poént csináltak Aoi történetéből. Egy nagyon fiatal transzvesztita fiú, akit az apja megvet azért, ahogyan viselkedik. Ez képezi az anime humorforrását. Legalább ezt a szálat nem lehetett volna komolyan venni? A végén persze megjelenik Takumi riválisa, de olyannyira a végén, hogy akkor már semmiféle veszélyforrást nem jelent. Senki nem tud izgulni egy olyan ember miatt aki a 24. részben tűnik föl. Ez az anime minden férfit erőszakos vadállatnak, és minden nőt hisztis idegbetegnek állít be. Nem tudom, hogy ezzel kiket akartak megnyerni, de nem gondolnám, hogy minden 17 éves fiú erőszaktevő.

POZITÍVUMOK

Humor, iskola, szerelem kategóriában elég nehéz új dolgot találni a Nap alatt. Bár ennek az animének sem sikerül, de kétségtelenül megpróbálja. A két főszereplő nagyon szórakoztató, mind Takumi viccei, mind Ayuzawa kirohanásai meg tudják nevettetni a nézőket. Egy ilyen animében ez már fél siker. Szépen végig van vezetve, bár ez főlleg a lányoknak lehet érdekes, a Takumiba való beleszeretés. A néző Ayuzawával együtt szereti meg a fiút, és a végén már mindenki szurkol a boldogságuknak. Szóval a románc terén siker koronázta az erőfeszitéseket, elégedett lehet minden lány. A fiúknál lehet egy kis hiányosság. Bár nem mertek igazán nagyot dobbantani, de tényleg vannak itt szép próbálkozások. A cosplay kávézó már önmagában, Ayuzawa majdnem elcsábulása egy jobb iskolába, Takumi randija egy kislánnyal, vagy például a betörők a kávézóban. Vannak jó ötletek, sajnos maximum két részig tartanak, aztán elfelejtődnek. Viszont nincs igazán hiányérzetem. Sok minden egyéb is kisülhetett volna, de nem voltak rosszak a megoldások így sem. Maga a helyzet is ad egy kis izgalmat, hiszen főszereplőnk kettős életet él, akár kém sorozat is lehett volna. Bár a manga sokkal tovább vitte az eseményeket, de úgy gondolom, hogy ez is egy kerek szép lezárás volt. Lett benne csalódás, boldogság, elfogadás, kitaszítottság, vereség, győzelem...és hát persze szerelem.

AJÁNLÁS

Ha szereted az ilyen típusú animéket, akkor tényleg ne hagyd ki, mert tényleg kiemelkedő a műfajában. Újat viszont nem tud hozni, ugyanazt a sémát követi mint társai. Viszont vannak jó szereplők, és bár kissé lassan indul be, de a végére pörögnek az események. Nyilván első sorban a lányoknak fog nagy élményt nyújtani, a fiúknak már csak azért sem ajánlom mert szinte tényleg végig rossz színben vannak feltűntetve. Ezt még most sem értem. Valaki magyarázza meg, hogy miért?

10/8

Következő: Alderamin on the Sky

 

 

Megosztás a facebookon