MMORPG

Melyik gamer ne vetné magát sírva a földhöz ha eljönne a világuk? Kedvenc játékaidnak végre nem csk külsö szemlélője lehetsz, de bele is kerülhetsz. Érezhetsz szagokat, ehetsz, fegyvert forgathatsz, varázsolhatsz, repülhetsz. A SAO világa pont emiatt ilyen csodálatos. A gamerek végre nem egyszerű kockák, csak más élettérben léteznek. A játékon alapuló animék, vagy a játékba bekerülő, beszoruló történetek, nem csak izgalmakat nyújtanak. Az különbözteti meg őket a fantasy világoktól, hogy érzékeltetve van, ez nem a valóság. Az ember nem itt él, itt huzamosabb ideig tartózkodni nem lketszerű. Ez pedig remek drámai lehetőségeket nyújt, mind készítőnek, mind nézőnek.

TÖRTÉNET

2138-ban tombolnak a virtuosi játékok. Az új program lehetőséget ad, hogy az emberek ne csak szemlélői hanem tényleges megélői lehessenek a játékvilágnak, Vagyis virtuális úton, képesek bekerülni az animációba. Főhősün Momonga is egy ilyen játék megszállotja. Az említett játék az Ygdrasil, ahol Momonga már mindent elért amit csak lehetett, egy élőhalott avatár testében (csontváz). Céhe a Nazarick a leghatalmasabbnak számít mind közül. Tagjai szinte elpusztíthatatlanok. Ám a játék 12 év tündöklés után végleg bezárja kapuit. Amint éjfélt üt az óra lekapcsolják a szerverről. Momonga még utoljára összehívja társait, ám azok nem jönnek el. Így hősünk magányosan bolyong Nazarickban az NPC-k társaságában, melyeket ő, és barátai alkotta. Az óra pedig elüti az éjfélt. Ám nem történik semmi. Momon hamarosan fölfigyel rá, hogy nem tud kapcsolatba lépni az adminisztrátorokkal, és nem is tud kilépni a játéknól. Az NPC-k körülötte önálló tudatra ébrednek, és megszólítják őt. Momon higgatan végigszemléli a helyzetet. Bár Nazarick megmaradt, de már nem Ygdrasil világában vannak. Föl kell mérniük a terepet, és meg kell tudniuk, hogy vajon más is bent ragadt-e a játék világában... már ha ez a világ valóban csak egy játék.

GRAFIKA

A kezdetei hibák, amik sokszor föltűnnek. Pl a darabos mozgás, változó színek, kidolgozatlan karakterek. Ezeket mind először zseniálisnak véltem, hiszen egy játéknak a grafikája sem tökéletes. Ám a hibák átmennek a való világba is. Valószínűleg csak sokat láttam bele ebbe a képivilágba. Szóval vanak döcögős jelenetek. Egyébként eléggé szines, ahogy azt egy játékvilágtól megszoktuk. A csaták viszonylag pörgősek. Sok benne a mágia és a varázslat. Teljesen korrektül van megcsinálva. Lényegében semmi szokatlan, szép grafika.

SZEREPLŐK

Momonga: A gamerek biztos ismerik azt a személyt, aki bármi van higgadtan szemléli a problémát, a kezdőkkel ellentétben akik sík idegek lesznek ha meglátnak egy közepes erősségű szörnyet. Nos Momonga ilyen. Még segítői is a másik világ legprofibb harcosainak a szintjén felül vannak, hát még ő. Nincs igazán erős ellenfele, így végig megőrzi higgadságát, legalábbis külsőre. Ugyanis nem elfelejteni, hogy az avatár mögött egy hétköznapi ember lakozik, aki meg is szólal. Ez már egy sokkal kétségbeesettebb, és esendőbb karakter, aki szomorú a barátai elvesztése miatt, és cikinek érzi ha egy óriás hörcsögön kell lovagolnia.

Albedo: Az őrök vezetője. Ahogy Momonga első leírásaiból megismerjük, egy határozott, ámde kedves NPC-nek tűnik, aki egyszerre hatalmas és tiszteletet parancsoló, közben pedig mégis nőies, és megtalálható benne az anyai gondoskodás. Na igen, de Momonga, gondolván, hogy Albedo hamarosan megszűnik, viccből beleírja leírásába, hogy halálosan szerelmes legyen belé. Így mikor Albedo is önálló tudatra ébred, yanderéket megszégyenítő rajongással viseltet mestere iránt. Ebből születik jó pár vicces, és jó pár idegesítő pillanat is.

Shalltear: Momonga másik nagy rajongója. A kissé hepciás vámpír lány. Tulajdonképpen a csattanóban ő hozzá az izgalmi pillanatokat és helyzeteket, így ő igazán a harc miatt lesz érdekes. Meg mert vámpír. Ebben a világban sok varázslény él, de kevés az aki megszokott lenne egy fantasy világba, a vámpírokat viszont mind ismerjük. Viszont nem csak egy megszokott unalmas vámpírkát csináltak belőlle. Kapott izgalmas képességeket és formákat, egy kis tsundere stílusba csomagolva.

NEGATÍVUMOK

Ha nem egy egyszerű fantasy világot kreálsz, hanem ezt még megspékeled azzal, hogy ez egy játék, akkor nyilvánvalóan a készítők akarnak kezdeni valait ezzel a helyzettel ugye? Hát nem! Momongát kb. egy pillanatig aggasztja, hogy miközben ő bentragadt egy idegen világban, addig az ember teste a való életben tovább létezik. Nem eszik, nem iszik, nem megy ki mosdóba, valamint nem érintkezik más emberekkel. Ez bármekkora gamer is vagy, eléggé aggasztó. Az anime eleje totál érthetetlen. Mennek az események, teljesen új helyeket mutatnak be. Na de mi az ami csak nekem új nézőként, és mi az ami a szereplőknek is? Azok a dolgok amik Momongát aggasztják annyira gyermetegek, hogy nézőként föl se veszi az ember. Ettől, hogy tudjuk, hogy ő szinte egy elpusztíthatatlan varázsló, ettől nem lesz semmilyen izgalmas helyzet, hiszen az elejétől fogva tudjuk, hogy ő maga is unja a harcot, és szinte meg se kell mozdulnia. Valamint egy csontvázról beszélünk, nem sok érzelem ragyog föl az arcán. Ám mégis a legértelmetlenebb dolog az az, mikor minden harcmozdulat előtt bemondják, hogy mit fognak csinálni. Jézusom de gáz! Kínosan éreztem magam míg néztem. Ráadásul az egész borzasztóan unalmas. Ebben a 13 részben nem jutnak egyről a kettőre, nem történik semmi érdemleges dolog, és még egy darabb érdekes szereplő sincsen benne.

POZITÍVUMOK

Nagyon érdekes Momonga "dupla személyisége". Vagyis az avatár test hangja és a sajátja. Ugyanis nem mellékes, hogy a fantasy világba zárva nem biztos, hogy az ember sokáig jól érzi magát. Tök pozityv, hogy ő nem egy ilyen tipikus főhős. Van egy cél amerre megy, amit el akar érni, és akkor is eléri ha ezért meg kell ölnie mindenkit aki az útjába áll. A kemény harcosok ilyenek legyenek szerintem háborús körülmények között. Nem látjuk a többi céhtagot, nem tudjuk meg, hogy pontosan milyenek. Látunk róluk egy képet, vagy egy szobrot de ennyi. Ezzel megmarad a hatás. Az NPC-k számára ők az Istenek, Momongának pedig a tökéletes harcosok és társak. Így pedig számunkra is marad egy kis misztikum. Valamint kedves jeleneteket is előidéz. Mint mikor Albedo egy percre azt hiszi, hogy teremtőjét látjá, vagy mikor Shalltear beszél róla. Mégis a legszebbek talán azok mikor Momonga emlékezik rájuk.

 

AJÁNLÁS

Ebben a történetben semmi izgalom nem volt. Nem kezdtek semmit azzal a ténnyel, hogy a főszereplő egy játékban ragadt. Nem vonultattak föl izgalmas szereplőket. Lényegében nem voltak ellenfelek, vagy csak nevetségesen gyengék. Igazából nem tudnám megmondani, hogy ez az első évad most mi akart lenni. Aki kihagyja az nem veszít semmit. Viszont ha imádod a fantasykat és a játékos animéket, akkor különösen a vége felé, fogsz találni élvezhető és érdekes pillanatokat.

10/6

Következő: Sakurasou no Pet na Kanojo

Megosztás a facebookon