Mi a te kínánságod?

KOPI VAGY TISZTELGÉS

Nincs új a Nap alatt. Nincs új az animék világában sem. Sok a hasonló hangulatú mű. Vannak egymásra reflektáló szereplők. Aztán vanna olyanok is amik csak szó szerint lemásolnak egy már létező animét. Hol van utánzás és reflektálás között a határvonal? A minőségben. és a mondanivalóban. Itt van például a Fairy Tail. Hiros Mashimát sokan vádolták azzal, hogy lényegében egy eredeti ötlte sem volt, csak a One Piecet más környezetbe helyezte, és néhány elemet még a Naruttóból is ellesett. Azt azonban már kevesen tudják, hogy a két készítő igen jó kapcsolatban van, ezért kölcsönösen utalnak egymásra munkájukban. Ráadásul a Fairy Tail egy jól működő, önállóan is jól kidolgozott anime melyet millióan követnek. Viszont vannak olyan munkák is amikben egyszerűen csak kínosan és fölöslegesen van ott a koppintás. Kellemetlen nézni az egész animét. Nem hoz hangulatot, csak efektíve átvesz szereplőket és tele nyomja őket hülyeségekkel. Sajnos ilyen a mostani animénk is, a Big Order, ami a Mirai Nikki és a Guilty Crown vérfertőzött szerelemgyereke.

TÖRTÉNET

Tíz évvel ezelőtt, az akkor még gyermek Hoshimiya Eiji elpusztította a világ nagy részét. Ezt persze nem teljesen egyedül tette. Ugyanis Eiji volt az első order ezen a világon. Az orderek olyan emberek akiknek kívánságát meghallotta Daisy, aki képes közvetíteni az emberek és az istenek között. Ezek a kívánságok pedig képességeket adnak a használóknak, így az orderek kezében nagy a hatalom. Viszont bujdokolniuk kell, mivel a nagy pusztulás miatt mindenki gyűlöli őket. Szerencsére senki sem tudja, hogy Eiji volt az az order aki kívánságával megölt több millió embert. Bűntudattól szenvedve éli mindennapjait. Csak azért nem vetett még véget az életének, hogy a hugával, Senával maradhasson aki halálos beteg. Egy napon azonban Eijire rátámad egy másik order, Kurenai Rin, akinek a szülei meghaltak a nagy pusztulás során. Eiji ekkor keveredik bele az orderek háborújába, akik bábkirályukká választják őt. Ő persze csak arra használná ezt a pozíciót, hogy megtalálja Sena betegségére a gyógymódot. Azonban hamarosan rá kell eszmélnie, hogy a nagy pusztulás mégsem úgy történt, ahogy ő azt eredetileg gondolta.

GRAFIKA

2016-os anime, így a grafikára nem lehet sok panasz. Nem túl színes, nem túl tompa. Igazából sajnos nem is túl egyedi, csak úgy van. A képi világ kínosan hajaz a Guilty Crownra. A harcok, a fegyverek, a fények, de még néhány ember is olyan mintha onnan lépett volna ki. Az orderek "lényei" változatosak, viszont a legtöbbbjük mintha ismerős lenne már az Ajinból. Persze ezek lehetnek véletlen egybeesések, vagy esetleg csak apró ellesések. Nem igazán zavaróak, hiszen aki kedvelte a Guilty Crownt abban otthonos érzést kelthet ez a fajta világ. Viszont ami már egy kínos másolásnak tűnik az Eiji és Rin külseje. Konkrétan átvették őket a Mirai Nikiből csak megváltoztattak néhány színtónust. Rin különleges haja, ruhája, megjelenése és kardforgatása egy Yuno utánzat. Viszont sajnos csak egy nagyon silány utánzat. Rin messze nem olyan szerethető, olyan idegesítő, és olyan fontos, illetve kidolgozott személy mint Yuno. Eiji megjelenése pedig abszolút Yuki, mindössz csak a ruhája változott, meg a hajformája. Hiiragi pedig egy az egyben a Guilty Crown Gaia. Nem értem miért volt szükséges ennyire lemásolni a karakterek külsejét.

SZEREPLŐK

Hoshimiya Eiji: Immáron tíz éve folyamatosan szenved és tobzódik a bűntudatban. Eiji próbálja magát meghúzni, és csak a huga boldogságáért élni. Szóval ő tipikusan az a kicsit tesze tosza főhős, aki csak akkor válik szerethetővé ha kinövi a saját nyomorúságán való kesergést. Azonban sajnos Eiji nem megy át semmiféle fejlődésen, így ezt sem tudja igazán kinőni. Ráadásul minden féle módón próbálják őt unszimpatikussá tenni. Bomlanak utána a csajok pedig ő a hugába szerelmes. Képtelen normálisan kommunikálni az emberekkel. Örök mártír de végül soha nem áldozza föl magát. Valamint teljesen tehetetlen a legtöbb helyzetben, és csak a szerencsén múlik, hogy mindenből jól kijön. Na, ilyen egy igazán jó főszereplő...

Kurenai Rin: Tíz éve csak azért él, hogy végezhessen azzal az emberrel aki a szülei halálát okozta a kívánságával. Rin is egy order, ráadásul halhatatlan és gyorsan regenerálódik. A kezdeti vérszomj aztán fokozatosan csökken, mígnem barátságba, majd egyenesen szerelembe csap át. Ami teljesen érthetetlen, hogy ez a harag hova párolog, és főlleg mikor? Folyamatosan csapong, nem lehet igazán tudni, hogy kinek az oldalán áll. Egy biztos, a halhatatlanság morbidan ellenállóvá tette a testi sérülésekkel szemben.

Hoshimiya Sena: A történet elején még az ártatlan kislány szerepében lép fel. Aztán, ahogyan fokozatosan haladunk előre az ő jelenléte is teljesen logikátlan. Fikció ide vagy oda, ha egy tizenéves kislány megtudja, hogy már csak hat hónapja van hátra akkor nem az lesz a reakciója, hogy ja oké, végülis nem félek a haláltól. Nem!!! Minimum pánikba esik. Senanak egy emberi pillanata sincs a történetben. Aztán kinövi ezt a cuki szerepet és inkább lesz az egész jelenléte perverz és gusztustalan. A testvéréhez fűződő szerelme taszító, mivel rossz helyen van megfogva, a keménysége pedig csak bizarr. A végén a jelenléte pedig már csak szimplán annyira logikátlan, hogy már idegesítő.

NEGATÍVUMOK

Hol is kezdjem? A szereplők rémesek. Nincs egy olyan se akivel valami minimális szinten azonosulni tudna az ember. A legtöbbjük teljesen jelentéktelen, aztán persze ott vannak a főszereplők, akik bár ne lennének ott. Eiji egy katasztrófa, Rin idegesítő, Senat pedig megtudtam volna ölni. Senki sem fejlődik sehova, pedig sok minden történik velük. Persze lehetne azt mondani, hogy Senanak előjön a kemény énje, de ez mindig is megvolt benne, csak nem volt lehetősége megmutatni. A karakterfejlődés nulla, pedig igazán rájuk férne. Elképesztően kínos mikor egy másik animéből vesznek át dolgokat, semmi helye nincs, fölösleges, és szimpla lopás. Ha a szereplőkben nem nyerünk vígaszra akkor majd a történetben, nem igaz? Hát nem! Kínosan ostoba és semmitmondó. Az orderek rohangálnak a világban, próbálják elérni a kis céljaikat, ami senkit sem érdekel. Rémunalmas az egész. A vége csavar pedig ha nem is kiszámítható, de egy ilyen előzmény után már nem sokat dob a sztorin. Minden teljesen random történik. Aztán ott van ez a végtelenül kiszámítható szerelmi szál Eiji és Sena között. Majdnem minden részben elhangzik, hogy ők nem vértestvérek, szóval nyugodjunk meg mert ez nem gusztustalan. Attól viszont még az, és nem azért mert testvérek hanem mert egy ilyen témához nem lehet csak úgy mellékesen hozzányúlni. Ez egy hosszú lelki folyamat, millió különböző oka lehet, és ez nem egy olyan természetes dolog ami minden családban megesik. Ezekhez a témákhoz finoman és óvatosan kell nyúlni, hogy értelmet nyerjenek. A végéről pedig ne is beszéljünk. Érthetetlen és gáz az egész, ráadásul sikerült megoldani, hogy Eiji még egy kicsit csökkenjen a nézők szemében. Viszont a legnagyobb hiba ebben az egészben, hogy nincs benn egy darab emberi pillanat sem. Csak egy akció fantasy történet. A megalkotása így pedig teljesen fölösleges.

POZITÍVUMOK

Nagyon ígéretesen kezdődik. Nem csak megmutatja egy szimpla kis robbanásban, hogy mi is történt a Földel tíz évvel ezelőtt, hanem azt mutatja meg, hogy Eiji mint gyermek, hogyan éli ezt meg. Az elméjében minden el van mosódva. Főlleg hangokra, színekre és érzetekre emlékezik csak. Ez pedig egy nagyon izgalmas világot hoz be vele. Ezek a képek még az anime más részeiben is megjelennek, de ott már nincsen ekkora hatásuk. Tulajdonképpen az animének ez a három perce az ami értékelhető, a többi pedig katasztrófa.

AJÁNLÁS

Nem. Nem. Nem. Ne nézze meg senki, ne fogjon hozzá senki. Semmitmondó, unalmas, fölösleges, bugyuta az egész. Aki jót akar magának az megkíméli magát ettől a tíz részes borzalomtól. Hiszen annyi jó anime van ezen a világon, miért pont ezzel vacakolnánk? Első indulataimat félretéve se tudtam más véleményt alkotni róla. Szeretném minnél hamarabb elfelejteni ezt az egészet, és remélem, hogy senki se vetemedik rá, hogy mégiscsak adjon neki egy esélyt. 

10/4

Következő: Natsume Yuujinchou

Megosztás a facebookon