Lovely Complex

A magasságnak csak is hátrányai vannak. Nem maradhatsz észrevétlen

EGY KAPCSOLAT AKADÁLYAI 

Hú hat órán keresztül tudnám sorolni a különböző kifogásokat, hogy bizonyos ismerőseim miért nem létesítettek egymással párkapcsolatot....és akkor azok még csak az ismerőseim. Szóval összeválogattam a kedvenceimet amikben van is néha igazság és nem csak abból áll, hogy kifogásokat keressek. 1. már van párkapcsolatod 2. a kiszemelt még nincs túl az előző kapcsolatán 3. már kapcsolatban volt egy jó barátommal 4. nagyon távolról és szedve-vetve, nem vér de rokoni kapcsolatban álltok. Számomra ez az a 4 helyzet amikor biztosan nem vágnék bele egy kapcsolatba. Az az anime vagy tulajdonképpen bármilyen művészeti ág ami a kapcsolatok AKADÁLYAIT sorolja föl, egy mindenki számára nagyon fontos kérdéssel foglalkozik...sőt még esetleg választ is kaphatsz néhány kérdésedre. (Basszus mégis csak a mostoha testvérem fia....áh kit érdekel Cullenék is együtt éltek-szar példa) A Lovely Complex NEM egy ilyen mű. Baj? Dehogy? Nagyon valóság szagú? Iszonyatosan. Életében egyszer mindenki talált már valami kifogást, hogy miért ne ugorjon bele egy kapcsolatba: túl fiatal, túl elfoglalt, nem elég szép, olyan furcsán állnak a fülei, anyámnak nem tetszene. Túl magas. A kifogások királyi párja: Otani Achusi és Koizumi Risa.

TÖRTÉNET

24 részben követjük végig Otani és Risa viharos kapcsolatát ami majdnem egész gimnáziumi éveiket átöleli. Mikor megismerjük őket akkor éppen még hatalmas ellenségek ugyanis az iskola csak úgy ismeri őket, hogy a defekt duó, akik folyton ölik egymást, mindent elrontanak és ráadásul szerepük is kicsit felcserélődik - Otani 156, Risa pedig 172 cm ( ja én se akartam elhinni, hogy ez ennyire magasnak számít Japánban). Persze, ahogy múlnak a hónapok rájönnek, hogy őket az ég is egymásnak szánta de eleinte a magasság különbség miatt később meg Otani kifogásai miatt nem lehetnek egymáséi. Az a tipikus jó kis vicces szerelmes anime.

KARAKTEREk

Ebben az animében először mindenki borzasztóan idegesítő és ennek nincs más oka minthogy tökéletesen valóságosak. Nagyon sokat sírtam, hogy Otani egy lehetetlen bunkó akinek semmi létjogosultsága nincs ebben az életben, de aztán Risával együtt szerettem bele, pontosan azért mert Otani megalakítja a valóságos gimnazista férfivá érő fiú képét. Mikor megismerjük egy szerencsétlen aki még egy vizsgáján se tud átmenni, tökéletesen tojik mindenkire és az egyetlen ami érdekli, hogy megnőjön. Három év elteltével viszont már vannak saját önálló gondolatai, és olyan küzdőszelleme van amit még én is megirigyeltem. Risa is ugyanebbe a kategóriába tartozik nálam. Iszonyatosan kínos amikor 2 éven keresztül üldöz egy srácot a szerelmével de igazából csak azért mert nem ez szoktuk meg egy sima romantikus sztoriban amikor a fiú küzd a csajért....ezt csak az életben szoktuk meg. Amúgy egy egészen új karakter volt számomra és nagyon valóságos. A mellékszereplők akik végigkísérik ezt a kapcsolatot az egyik kedvenceim. Igazából csak Nobut szeretném innen kiemelni aki egyensúlyozza Risa tétlenségét a határozottságával. Minden lány szeretne maga mellé egy Nobut aki ennyire támogatja a baromságaidat. Ami a legjobb bennük, hogy ők nem csak kísérik a történetet hanem meg van nekik is a saját történetük és tragédiájuk. Minden párnak lesz egy nehezebb időszaka mikor a barátaikra támaszkodnak. Ez nekem nagyon szépen leképezte, hogy bizony nincs tökéletes kapcsolat de valaki ott lesz akire ilyenkor támaszkodhatsz. Személyes élmény csak de mindenki átérezheti akinek van egy Nobuja (szerencsére nekem van) mikor 3évnyi támogatás után visszakapod a barátodtól azt a sok jót még ha csak egy percre is. Ez is egy nagyon valóságos de megható szituáció volt.

GRAFIKA/HUMOR

Nekem nincs bajom a régebben készült animék grafikájával és ezzel sem volt semmi gond. Nem az a modern színesség amit mondjuk egy No game No lifeban láthatunk de semmi gond vele. Na de a mimika. Zárják tömlőcbe azt aki ezt kitalálta... miért kellenek ezek az idióta mimikák, ezek nem viccesek. Mikor van valami szép rész amit Otani szokásához híven elront akkor az egy annyira valóságos és életszerű pillanat, mindenkiből heves reakciót vált ki. Na de ha erre az a válasz, hogy valaki csinál rá egy ocsmány grimaszos halpofát akkor csak így fogom a fejem, hogy ez miért lenne vicces. Nem vagyok ennek a nagy hódolója de lehet valakinek ez bejön. Ezért a 20. részig gyűlöltem a humorát. Nem vicces, hogyha ugyanaz a vicc : Valaki beszól..valaki vissza és verekednek, nem ez nekem nem vicces. 20. részben viszont ez elkezdett finomulni, na persze nem lett finom könnyed humora de elkezdett. Ráadásul az anime saját magán röhögött ez nagyon fontos egy vígjátéknál pl mikor a feminím fiúk beöltöztek lányoknak. Az utolsó 5 részen szakadtam, aztán persze kinek, hogy.

NEGATÍVUMOK

A grimaszokat feltétlenül idesorolnám. A magyar hang. Sose nézek szinkronos animét és ez nem véletlen. A Nanában a szinkron maradéktalanul igényes, a Death Note-ban már vannak kisebb gigszerek. Itt viszont megszoksz vagy megszöksz. Senkihez sem illik a hangja. Risa hangsúlyozása pedig teljesen elütött néha az aktuális helyzettől. Eljön majd az az idő is amikor az animék szinkronja nagyon igényes lesz de az még nem most. Ha nem tudsz nevetni ezeken a verekedős poénokon akkor tényleg csak a 20. rész után fogsz egy jót kacagni. Nekem azért ez egy humoros műnél eléggé nagy hátrány volt. A sztori fölépítése: nagyon kiszámíthatóak voltak a fordulatok. Mikor Otani és Risa kapcsolatában volt valami szint lépés akkor azonnal lehetett tudni, hogy a következő részbe jön valaki aki mindent lerombol, ez így is volt. Ezt kétszer be lehet dobni de többször szerintem nem ha csak nem akarjuk, hogy minden új karakter azt a célt szolgálja, hogy ezek szétmenjenek. Olyan érzés volt mintha az egész univerzum ellenük lett volna.

POZITÍVUMOK

Gimnazista lányok/fiúk nagyon jól bele tudjátok majd magatokat helyezni a sztoriba. Mindenkinek van szerintem minimum 1 pontja amiben egyezik. Ez viszont rohadtul borzalmas is. Leülsz békésen, hogy megnézel most valami kis vicces könnyed dolgot erre olyan durván betartják eléd a tükröt, hogy nem győzöd kapkodni a fejed. Általában a karakterek, a bálványozott fiú, a szép lány, mindig nagyon közhelyesen tökéletesek. Ők viszont mintha tényleg csak az idióta barátaid lennének a szomszédodból akik már 3 éve kerülgetik egymást te meg csak fogod a fejed. Nincs benne túl sok szerelmes megnyilvánulás, de amikor van az tökéletesen a helyén van. Hatalmas a feszültség mikor a kapcsolat kibontásokra 20 részeket kell várnod de tökéletesen jól játszanak ezzel. Elnyomódnak a komplexusok. Nagyon féltem, hogy most ez komolyan arról fog szólni, hogy ezek nem lesznek együtt csak azért mert magasság különbség van közöttük, ez a rész elfelejtődik. Ez a barátságuk kiindulópontja és emiatt nem indul be zökkenőmentesen a szerelmük de utána csak néha jegyzik meg ezt. Sokkal fontosabb, hogy bennük mit vált ki pl, hogy azért nem mernek közeledni mert emiatt csúnyának vagy kevésnek tartják magukat. A végén pedig mosolyogva álltam föl a gép elől, hogy na ezt is megérte megnézni. Bár van saját elméletem is arról, hogy az ő szerelmük ez a tipikus kivetítem mert nagyon akarok valamit és ez is nagyon korhű, csak a szerencsésebb esetet mutatja be, mikor a kivetítésből valóságos szerelem lesz.

AJÁNLÁS

Fiúk lányok...de inkább lányok. (Most nagyon shoujos korszakom van, kompenzálom az előző 40 shounent) Ha nagyon jókat akarsz szakadni akkor szerintem ne ezt, ez inkább csak jó humorú...néhol. De ha szeretnél elszakadni a tökéletes anime világtól akkor most azonnal nézd. Ha gimnazista vagy akkor meg nem is kérdéses, hogy mit nézel ma este. Amúgy meg nem véletlenül lett ez egy alap mű, és még egy ideig nem fog kikopni. Legalábbis addig nem amíg ennyire tehetetlenek vagyunk kapcsolatok és továbbtanulás terén.

Nekem ez 10/8 Jó szórakozást hozzá! :) <3

Következő: Grisaia no Kajitsu

 

Ajánló
Kommentek
  1. Én