Remélem, hogy egy nap együtt leszel majd azzal, aki neked a legkedvesebb.

MESTERSÉGES INTELLIGENCIA

Az ember egész életében azzal kísérletezik, hogy képes legyen imitálni az isteni teremtő gesztust. Létrehozni, megalkotni valamit a semmiből. Életet teremteni földből és vízből, önálló tudatot alakítani fémből. A robotok és az okos gépek korszakában vajon az ember tényleg képes lesz egy teljesen önálló lényt teremteni. Egy olyan robotot aki valóban érez, emlékeket szerez, és nem csak egyszerűen egy mesterségesen létrehozott intelligencia, hanem valóban egy érző lélegző lény. Ha pedig ez lehetséges akkor milyen jogok illetik meg ezeket az embereket? Emberek ők vagy gépek? Meg lehet őket vásárolni, vagy csak szabad életet kellene nekik biztosítani. Ebben az egyre inkább elmagányosodó társadalomban egyre nagyobb az inger arra, hogy lehessen valaki mellettünk, aki biztosan a miénk.

TÖRTÉNET

Mizugaki Tsukasának nincs szerencséje. Betegség miatt lekési a felvételi vizsgáit, így kénytelen elmennie dolgozni. Szerencsére kapcsolatai segítségével munkát kap egy hatalmas vállalat legkisebb részlegén. Azonban a munka eléggé embert próbáló. Ugyanis ez a cég gyártja a Giftiákat, az első önálló tudattal rendelkező gépeket. Giftiát bárki vehet magának. Van, hogy kifejezetten valamilyen munkára vásárolják, és van, hogy családtagként kezelik. A társadalom megszokott és elfogadott lakóivá válnak. Azonban ezek a Giftiák nem tökéletesek. A memóriájuk csak kilenc éven keresztül képes üzemelni, utána elvesztik emlékeiket és dühöngő vadállatokká válnak, akik céltalanul lézengenek az utcán és mindenkit megtámadnak. A Terminal Service feladata, hogy mielőtt ez bekövetkezne begyűjtsék ezeket a Giftiákat. Tsukasa szerencséjére ez a munka inkább csak lelkileg megterhelő. A begyűjtők párban dolgoznak. Egy Giftia és egy ember alkotnak egy csapatot a begyűjtésnél. Tsukasa meg is kapja társát, Islat.

GRAFIKA

Érdekesek a fény-árnyék hatások, a csillogás. A grafika segítségével nyomatékot kap néhány fontosabb helyszín vagy esemény. Vuszont sokszor túl színes. Vegyük csak példának az egyenruhát. A Terminal Service egyenruhái már már nevetséges jelmezeknek hatnak. Furcsa a szabásuk, a legképtelenebb színekben pompáznak. Nem csoda ha néhányan nem tudják komolyan venni őket mikor begördülnek apró zöld kocsikon. Ezek a kicsit pasztal, de mégis csillogó színek az én részemről nem adtak hozzá a dolgokhoz. Kedvelt mostanában ez a képhatás, de igazán jó látványt mégsem nyújt. Ami viszont nagyon jó, hogy nem félnek változtatni a szereplőkön. Sokszor kapnak új mimikát, vagy éppen a külsejükben lesz apró változás. Ez pedig nagyon üditő tudott lenni.

SZEREPLŐK

Tsukasa: Történetünk főhősére tényleg rájár a rúd. Ennek ellenére mindig vidáman és lelkesen próbál közeledni az események felé. Nem adja föl, elképesztően makacs. Tsukasa elfolytja az érzelmeit, hogyha úgy érzi, hogy az másnak fájdalmat okozhat. Néha kicsit ügyetlen és szerencsétlen. Könnyen zavarba jön, és sokszor nagyon gyermetegen képes viselkedni. Mégis mindenki szereti, és annak ellenére, hogy Tsukasa tényleg egy amatőr, mindenki a szívébe zárja.

Isla: A Terminal Service egyik Giftiája. Isla nem beszél sokat. Szeret magában elmerengeni. Naplót vezet, amiben viszont eléggé bőbeszédű. Azonban ez a megszeppent, kislányos külső csak a felszín, Isla egy vérbeli nő. Ha valakivel közeli kapcsolatba kerül akkor az megláthatja, hogy mennyire kedves és laza. Tsukasához hasonlóan neki is idegen a szerelem érzése, így ő is könnyen zavarba hozható ha valakinek ez a célja. Isla merengő szemei azonban ellentétesek Tsukasa belső világával, ugyanis Isla tele van fájdalommal.

Michiru: A Terminal Service egyik profi embere. Utálja a kezdőket, ezért néha Tsukasát is leüvölti. Határozott és ideges felszíne alatt azonban egy nagyon kedves és zavarodott lány lapul. Michiru titokban vágyik a szerelemre és a romantikus kapcsolatra... akár még Tsukasával is. Ennek ellenére mindenben támogatja Islát és Tusakasát. Igazán szívén viseli a Giftiák és az emberek kapcsolatát, ugyanis neki is megvan a múltja velük.

NEGATÍVUMOK

Számomra érthetelen volt a Giftiák alkalmazása. Nyilván ha valaki vásárolt magának egyet, mondjuk, hogy az testőri feladatokat töltsön be, és kilenc év alatt barátságot kötnek, az elvesztése fájdalmas az ember számára, ez teljesen megérthető. Még az is rendben van talán, hogy a nagyon magányos emberek vásárolnak maguknak egy Giftiát végső elkeseredésükben. Az viszont teljesen értelmetlen, hogy egy boldog család miért vásárolna magának egy ilyet. Hiszen kilenc év múlva el fogják veszíteni. Teljesen logikátlan, hogy kik és miért vásárolják meg őket. Továbbá az is zavaró volt, hogy a cég egyáltalán nem keresett megoldást az élettartamuk meghosszabbítására. Elfogadták, hogy csak kilenc évig élhetnek és kész. Miért Giftiákat alkalmaznak a Giftiák begyűjtésére. Valamilyen szinten ez kínzás lehet számokra, ahogyan minden nap szembesülniük kell azzal, hogy milyen sors fog rájuk várni pár év múlva. Magában a rendszerben is volt sok hibás motívum. Tsukasa és Isla mikor szerettek egymásba? Az egyik részben még alig beszélgettek, a másikban pedig Tsukasa már félmeztelenül igyekezett elcsábítani Islát, hamarosan pedig ebből egy párkapcsolat született. A történeti és a logikai buktatókon túl az a legfájdalmasabb, hogy az anime egy nagyon jó kérdés felvetéssel indít. Vajon mit tennék ha pontosan tudnám, hogy még meddig élek? Erre azonban a közhelyes, minden pillanatot meg kell élni válaszon túl nem kapunk magyarázatot. Nem esik szó a fájdalomról, hogy milyen így élni napra nap, neked és a környezetednek, vagy, hogy milyen egy olyan lénnyel élni az életed aki lemerül ha nem rakod aksira, és könnyen dühöngő őrülté is válhat ha nem figyelsz arra, hogy még időben megsemmisítsd az emlékeit. Lényegében ezek a drámai elemek csak arra kellettek, hogy akik erre fogékonyak elpityeredjenek rajta, erre viszont nem lehet ráépíteni egy egész animét. 

POZITÍVUMOK

A Terminal Service munkája nagyon érdekes. Maga a begyűjtés folyamata, a kuncsaftokkal kialakított kapcsolat. Sőt ez az egész világ amelyben ez a cég létezik. A nem túl távoli jövőbe kalandoznak el bennünket. Bár jelenleg szinte elképzelhetetlen nekünk egy ilyen Giftia megvásárlás, mégis megvan a hangulat, hogy ez bizony nem egy elképzelhetetlen vállalkozás. Tsukasa és Isla valódi pár. Általában a romantikus animékben, főleg amik rövidebbek, a főszereplők hosszasan kerülgetik egymást, és nagyon maximum a történet végén csattan egy csók. Ők viszont tényleegesen együtt vannak, mégha ez számukra nem is úgy nyilvánul meg mint egy felnőtt kapcsolatban. Sajnáltam, hogy a többi szereplőn nem volt nagyobb hangsúly, mivel az ő történeteik is izgalmasak voltak. Persze bőven kaptunk mindenkiről információt, illetve annyit amennyit kellett. Ezzel pedig pont mindenkit meg tudtak kedveltetni, nem pedig egy idegen környezetbe zárták bele a szerelmeseket. Alapvetően az egész hangulat, a világ, a grafika, az ötlet nagyon jól indult el. Az első pár részben tényleg semmi kivetnivalót nem találtam. A hiányosságok csak a nagy egész szemlélve tűnnek föl.

AJÁNLÁS

Természetesen ha szereted ezt a műfajt, és jókat hallottál róla akkor úgyis meg fogod nézni. Ennek ellenére sajnos műfajában semmi újat nem tud mutatni ez az alkotás. Nem marad meg rossz emlékként, örülök, hogy láttam, de nem sokat vesztettem volna ha kihagyom. Egy kedves kis történet, jól megvalósítva. Ez egy jó anime...de a jó animékkel Dunát lehetne fakasztani. Kellet volna bele még valami ami igazán jóvá és emlékezetessé teszi a nézők számára. Kis megjegyzés, hogy szerintem messz nem olyan sírós és szomorú ez a történet mint azt egyesek állítják.

10/7

Következő: Gantz

 

Megosztás a facebookon