EgyóóEgy ember, aki elhatározásra jutott, és egy ember aki nem. Mondanom sem kell melyikük az erős és melyikük a gyenge, igaz?

GYILKOSSÁG

Bármennyire is tagadnánk minden ember alapvető eleme a brutalitás. Legyilkolunk állatokat az élelemért, növényeket a bisztos otthonért, sőt néha még egymást is ha a másik túl lép egy határt. Birokra megyünk minden kis semmiség miatt, oké az alkohol sokat rátesz erre az ösztönre de tény és való, az agresszió és a brutalitás egy emberi tulajdonság. Ezért is csorgatjuk sokszor a nyálunk a brutális gyilkossági ügyeken, tanakodunk rajtuk hosszú órákon át, vagy élvezettel nézzük végig a filmet amit készítenek belőlle. Izgalmas, ezt kár tagadni. Még ha a valóságban el is borzasztanak minket ezek az esetek, esti szórakozás gyanánt mégiscsak szórakoztatóak és akár elgondolkodtatóak. Egy ilyen brutálisan szórakoztató esetet mutat be a Danganronpa.

 

TÖRTÉNET

Főszereplőnk Naegi felvételt nyer az ország legelitebb iskolájába, ahova csak olyan diákok nyerhetnek felvételt akik valamiben kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Naegi izgatottan kezdi el első napját ám mikor belép az iskola kapuján elájul. Később egy teremben ébred, innen el is indul a tornaterembe ahol az évnyitót tartják, ám észreveszi, hogy az iskola ablakai mind bevannak deszkázva. A tornateremben találkozik 14 további tanulóval, az osztálytársakkal. Ekkor a pódiumon megjelenik kiss robot/plüss maci, Monobear. Monobear ugyanis az iskola igazgatója, csakhogy ez nem átlagos iskola. A 15 tanuló nem hagyhatja el a gimnáziumot egészen addig míg valaki meg nem nyeri a játékot. Mi a játék? Elkövetni a tökéletes gyilkosságot. Ha a gyilkosság megtörtént tárgyalást tartanak, ha kiderítik a bűnöst arra azonnali halál vár és a játék folytatódik. Azonban ha rosszul tippelnek a gyilkos szabdon távozhat és a többiekre vár az azonnali kivégzés. Izgalmas játék nem de? Így kezdődik el a "tanulás" a kétségbeesés iskolájában.

GRAFIKA

Szokványos anime karaktereket hoz, de abból jó sokat. Megszokhattuk már, hogy sok animében csak a főszereplőnek van egyedi külseje, nos itt neki van a legátlagosabb. Igényesen szépen vannak rajzolva. Viszont, ami szerintem egy hatalmas ötlet: a kivégzések képregényszerű rajzolásban vannak megcsinálva, ettől az egész helyzet annyira groteszk lesz, hogy az valami hihetetlen. Nincsenek túlzó mimikák, minden kordában van tartva. Tudom ez nem a grafika hibája de nagyon sokat elvesz az élményből. Az anime csak hibás verzióban van fönt a neten, sokszor befagy, pixeles lesz, és a végén rendszeresen befagy. Nem élvezhetetlen de tény, hogy elvesz egy kicsit a feszültségből.

 

KARAKTEREK

Van egy 13 részes animéd. Ebbe a 13 részbe bele kell szuszakolni kb 16-17 szereplőt úgy, hogy azokra az ember emlékezzen mikor föláll a géptől, hiszen egyik karakter sem elhagyható. Ráadásul tény, hogy az európai emberek nagy része nem memorizálja túl könnyen a japán neveket. Mi a megoldás? Adjunk nekik egyszerű vagy angol neveket mint pl: Lucy, Tom, James? Hát, hogy néznének akkor ránk a japán fiatalok? Vagy esetleg a japán nevekért rajongó fiatalok? Hanyagoljuk ez a kérdést? Hiszen aki szimpatikus azt úgyis megjegyzed. Vagy esetleg valami jó kis beszólást kössünk mindenkihez? Vagy legyenek számokkal megjelölve nevek helyett?? Nos a Danganronpa készítői ennél sokkal leleményesebbek voltak. Csináljunk karaktereket. Bizony, van itt nyomozó, énekes, modell, jós, sportoló, úszó, gyilkos és kocka is. Lehet, hogy az anime végére nem fogod tudni, hogy Sakura éppen melyik, de biztosan megjegyzed az alapjaikat. Beválik? Tökéletesen!! Igaz, emiatt nem tudsz majd annyira kötődni egy-egy karakterhez. Lehet nem is lesz kedvenced. Viszont ez a színkavalkád mindenképpen szórakoztató, nagyon is. 

NEGATÍVUMOK

Aránylag kevés van de azok viszont szarvashibák. Lineális történetvezetés: mi nem látjuk a gyilkosságokat ezért nekünk rendesen el kell magyarázni. Művészetek terén az első lecke, hogy a közönséged hülye. Úgy kell kezelni mintha öt éves lenne. Szépen le kell ülni és elmondani: igen Karcsika ezt a lányt azért ölték meg mert .... szépen lassan. Ők csak kontráznak rá egymásra, te meg csak kapkodod a fejed. Naegi az Isten. Nem, ő nem lehet az. Kapuk egy szerencsétlenül kinéző kis tesze-tosza srácot. Később neki is meg tudjuk a jelzőjét, de nem Naegi a nyomozó. Mit értek ez alatt? Ő maga mondja: nem is tudom miért vagyok itt mikor én semmiben sem vagyok kiemelkedő. Mégis minden gyilkossági ügyet ő old meg. Nem. Azt elhiszem, hogy belejön idővel, de azt ne akarja nekem senki mondani, hogy egy 16 éves srác észrevesz ilyen összefüggéskete. A vég. Hülyeség és kész erre nem tudok mást mondani. Végetelenül gyermeteg. Most komolyan egy ilyen sztorinak az a tanulsága, hogy mindig reménykedj?? Ha megnézed megérted.

 

POZITÍVUMOK

A sztori kifogásolhatatlan. Nagyon szépen föl van építve. A grafika szép, nekem ez a képregényes elem is nagyon tetszett. A karakterek nagyon sokszínűek és szórakoztatóak. A sztori kiszámíthatatlan. Sose tudod ki fog meghalni a következő részben, vagy, hogy hogyan. Nincsenek benne nagy fordulatok de az pont jó. Emiatt bele tudsz kerülni teljesen ebbe a világba. Mivel végig Naegit követjük akinek nincsenek határozott tettei vagy érzelmei ezért könnyen bele tudunk kerülni ebbe a világba. Nekem komolyan gyomorgörcsöm volt mikor valaki egyedül sétált a folyosón, vagy mikor esetleg egy általad szimpatikus szereplőt kivégeztek. A gyilkosságokról eléggé sok infót közölnek emiatt te is részt tudsz benne venni, nyilván van olyan ami megoldhatatlan ha csak nem tippelgetsz de a legtöbbet te magad is ki tudod velük lépésről lépésre nyomozni, nem hiába készült videójáték alapján (amivel btw muszáj lesz játszanom) Jó karakterek, izgis, sztori, mi kell még? Ez nem a nagy fordulatok animéje az tény, de jól áll neki. Persze teljesen abszurd az egész, de nagyon realista módon vezetik ezt föl neked.

 

 

AJÁNLÁS

Ha játszottál a játékkal. Fiúk is lányok is. Ha szereted ezeket a jó kis logikai nyomozásokat akkor mindenképpen. Ne várj tőlle olyan nagy életbölcsességeket mint a Death Note-tól mert az sajnos nincs, de teljesen jó kikapcsolódás.

10/8.5 Jó szórakozást hozzá! :)

Következő: Deadman Wonderland

 

 

Megosztás a facebookon

UTAZÁS

Az utazás szerintem nagyon emberfüggő. Én például imádok robogni a metrón ha van jó társaságom, vagy csak egy jó könyvem. A hosszú távú utazásokat viszont nagyon unom. Sokan a célért szeretnek utazni, ez a gyakoribb. Az animék és a filmek világában is ez egy nagyon jó téma választás. Ugyanis sok karaktert és tájat mutathatsz be. Szerintem egy utazást szemlélő anime akkor lehet jó ha: van benne egy szerethető főhős, esetleg egy vicces társ, szép tájak, izgalmas kiegészítő történetek amikre a szerepló reagálhat. A Kino no Tabi sajnos nem mindegyik elvárásomnak felelt meg.

TÖRTÉNET 

A világban az emberek elszigetelve egymástól kis városokban laknak. Mindegyik városnak más a történelme és a hagyománya, máshol tart a technikai fejlődésben. Ebben a világban élnek olyan emberek akik életüket nem akarják hermetikusan elzárva tölteni így a városokat járják. Ezek az emberek az úgynevezett utazók. Egy ilyen utazó Kino (a szerintem csak tizenéves) lány, aki motorjával Hermessel járja a városokat és fedezi föl a világot.

GRAFIKA 

Az emberek szépen ki vannak dolgozv de a legtöbbnek nem foglalkoznak a mimikájával vagy a mozgásával, emiatt néha olyan mintha robotok lennének. Vagy például mozog a szája de közben az egész arca rezzenéstelen marad. Ami nekem zavaró volt néha, hogy Kino egészen més technikával van megrajzolva. Néha azzal próbáltam magyarázni, hogy talán azért mert gyerek és emiatt próbálták úgy összenyomorgatni a testét meg kerekdeddé tenni az arcát. Mikor beszélget valakivel annyira nem is zavaró de ha egyszerre mutatják őket akkor olyan mintha Kino átszökött volna egy másik animéből. Nem feltétlenül zavaró inkább csak nagyon furcsa. A városok és a tájak megrajzolása viszont komolyan mondom, hogy nyalogatni való. Nagyon egyedi és különleges, minden város más és más. Ami igen nagy felüdülés a sablonos kinézetű emberek után. Ugye az egész anime elég sötét. Nem nagyon van benne meleg szín, minden zöld barna meg fekete. Az egész pedig párosul a zenével ami miatt elég nyomasztó lesz az összhatás. Na de ez még nem minden, ugyanis a képen apró csíkok vannak mitől kicsit olyan hatást kapunk mintha egy régi tv-t néznénk, viszont egyáltalán nem zavaró, sőt zseniális. 

NEGATÍVUMOK 

A karakterek. Kino egy semmi. Ott van, utazgat, nagyon profin harcol és hatalmas bölcs tizenéves létére de nem tudunk róla semmit. Komolyan mondjatok nekem öt tulajdonságot ami igaz rá. Kino csak szemléli a történeteket nagy ritkán bele is folyik az eseményekbe de ekkor sem tudjuk meg, hogy mi arról a véleménye, hogy éppen most mészároltak itt le több tucat embert, csak megy tovább. Ez nem is lenne baj ha a városokban ennél konkrétabb személyiségek lennének. Viszont nem, ott se találunk magunknak egy igazán szerethető karaktert sem. Engem Kino beszélő motorja Hermes borzasztóan idegesített, értem én kell mellé egy társ akivel le tudja vonni a következtetéseket de muszáj pont egy motorhoz beszélnie...egy idegesítő motorhoz? Még csak nem is igazán idegesítő mert neki sincs semmilyen tulajdonsága. Ez tipikusan az az anime amiről nem hiszed el, hogy csak ennyi. Példa: nem hiszem el, hogy abban a nagy menekülésben csak úgy elkezdett beszélni az a motor..biztos csak Kino találta ki, vagy kino nem is él és azért csíkos a kép mert az ő emlékeit nézzük vissza vagy az álmait stb. stb. Pedig valószínűleg emögött semmi sincsen és fölöslegesen fárasztod magad.

POZITÍVUMOK 

A hangulatot abszolút adja. Élni bizony nyomasztó de még is csak szép. A filozófiai gondolatok elképesztőek. Minden városban más és más értékrendek vannak ami a miénktől vagy Kinoétól teljesen eltér. Emberek akik kivégezték egymást, falu ahol kiírtják az emberek öntudatát, emberek akik meghalnak sem mint, hogy inkább a városuk nélkül éljenek. Majdnem mindegyik részben fölvetnek valami érdekes kérdést, amit magadban tökéletesen eltudsz helyezni az értékrendedben. A városok történetei nagyon ötletesek és sokszínűek, van ami kifejezetten megborzongat. Valamint a zenék nagyon el vannak találva. 

AJÁNLÁS 

Ha szeretsz elmélkedni azon, hogy miért is szép élni akkor ezt feltétlenül néz meg mert biztosan kapsz rá egy alternatívát. Viszont ennél többet ne várj ettől az animétől. Nem túl pörgös és szerethető vagy éppen érdekes karakterekben sem bővelkedik. Én nem bántam meg, hogy megnéztem de mondjuk elég lassan haladtam és neki nem ugranék mégegyszer. 

10/6.5 Jó szórakozást hozzá! :)

Következő: Danganronpa

Megosztás a facebookon

FOLYTATÁSOK

Egy sorozat, könyv vagy film folytatásának több oka is lehet. A leggyakoribb, hogy az első próbálkozás sikeres volt és le akarnak róla húzni még egy bőrt. No de ha nincs semmi hátsó szándék akkor is vannak buktatók. Mivel ha az előzmény sikeres volt akkor általában megpróbálunk valami hasonlót alkotni. Ebből lesz, hogy néha teljesen átértelmezik az előző művet. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy melyek azok az animék amiknek a folytatásuk méltó volt az első évadához. A Clannad azért nagyon furcsa ebből a szempontból, mert ha körül nézünk azt látjuk, hogy az After Story sokkal sikeresebb mint elődje. Mivel az első évad azért nem aratott nálam felhőtlen sikert , ezért izgatottan kezdtem bele a Clannad After Storyba.

TÖRTÉNET

A sztori ott folytatódott ahol az első évadban abba maradt. Okazaki és Nagisa együtt vannak, utolsó évüket tapossák a gimnáziumban. Hamarosan el kell dönteniük, hogy merre haladjanak tovább. A második évad már egy sokkal nagyobb idősíkot ural. Végig követjük, ahogy Okazakiék szembe találják magukat az élet nagy pillanataival: éretségi, házasság és családalapítás. 

EGY KIS SZEMÉLYESKEDÉS (spoiler)

Háromszor is meggondoltam, hogy neki ugorjak ennek az ismertetőnek. Az első évad nem tett rám nagyon nagy benyomsást, de ez a második olyannyira meggyötörte a lelkemet, hogy még mindig görcsbe rándul a gyomrom ha csak rágondolok. Soha életemben nem láttam még ennyire nyomasztó animét. Végig belengi, főlleg a zene miatt, ez a vészjósló sötétség. Hiába házasodnak össze és lesz munkájuk, valahogy nem tudtam neki felhőtlenül örülni. Mert végig ott van benne valami. Az a valami persze el is érkezik Nagisa halálával. Innentől kezdve pedig minden részt végignéznem olyan volt mintha fizikailag kínoznának. Borzalmas amin Okazaki végigmeny. Nagyon szép meg minden de már komolyan a kegyetlenség határát súrolj. Örültem a happy endnek, szépen föloldották és így nem kellett rossz szájízel abbahagynom ezt az animét. Viszont akkor is meg fog bennem maradni az a pár szívszorító rész.

VÁLTOZÁSOK

A hangsúly teljesen elterelődik az első évad karaktereiről. A régi epizódszereplőknek adnak nagyobb szerepet, az ő életükbe nyerünk bepillantást. Nagisának néha már megcsillan a karaktere, de azért még nem az igazi. A színek néha mintha világosabbak lennének, de a dráma részeknél sokkal sötétebbek. Az első évadot sem járta be a felhőtlen vidámság, de ez már onkrétan nyomasztó, de nagyon. Megkockáztatom, hogy életem legnyomasztóbb animéje. Függetlenül a végétől, az egészet bejárja valami sötétség ami miatt nem megható lesz hanem tényleg lenyom lelkileg. Ez valakinek pozitív valakinek negatív, de az biztos, hogy mély nyomot hagy.

NEGATÍVUMOK

Nagisa szülei itt kicsit mintha háttérbe szorultak volna. Az ő szereplésük sem volt már olyan felhőtlenül vidám mint az első évadban (persze ennek megvoltak az okai) viszont így nincsen semmi föloldás. Néhány szereplő most teljesen indokolatlanul eltűnt. Persze itt már nem a barátságon van a hangsúly de akkor is. Shinoharának volt az elején pár rész szereplése aztán eltünt. Nagisának pedig még mindig nincsen karaktere. De miért? Könyörgöm!!! Aranyos kis cuki moe lány, de ennél nem kell több tulajdonság? Így számomra teljesen érthetetlen Okazaki szerelme. Egy kapcsolatban több kell annál mint, hogy ő kis aranyos meg szeretni való legyen. 

POZITÍVUMOK

Az új töténetek szerintem sokkal meghatóbbak és érdekesebbek voltak mint régebben. A sztori már nem olyan kis limonádé, és már nem ül le olyan sokszor. Végre bepillantást nyerünk Okazaki és Nagisa életébe, milyen is ez a kapcsolat, hogyan élnek egymás mellett stb. Ráadásul ha végignézzük akkor tulajdonképpen a felnőttéválást csodásan leképezi. A robot és a kisláy története végre magvasan is a főszál része lesz. Nem mondom, hogy nekem maradéktalanul tetszik az a kusza vég ami itt kialakult, de nem volt nagyon hiány érzetem sem. De asszem a legnagyobb pozitívum mégis csak Okazaki. A karaktere még mindig nagyon árnyalt és mély. Iszonyatosan kidolgozott és emberi, amit azért nem láthatun mindenhol. Már csak az ő jellemfejlődése miatt is érdemes megnézni.

AJÁNLÁS

Még mindig csajok. Asszem ez nem valami nagyon fiús anime. Nyilván csak azok nézzék akik látták az első évadot. No meg persze azok akik szeretik a nagyon nyomasztó, drámai és romantikus animéket. Ha te is a felnőtté érés küszöbén vagy akkor várj pár évet. Nekem is jobb lett volna, mert msot a jövő nagyon sötétnek és kietlennek tűnik ennek fényében :D hiába ad feloldást a vége. Szóval a Clannad After Story ténylg túlszárnyalta elődjét

Clannad After story: 10/8.5 és akkor így a Clannad széria összesítetten : 10/8

Jó szórakozást hozzá! :)

Következő: Kino no Tabi

 

Megosztás a facebookon

Ha akarod...akarod, hogy elvigyelek? Egy helyre a városban, ahol a kívánságok valóra válnak.

GIMNÁZIUM/SZÍNJÁTSZÁS

A gimnázium...életed legszebb négy éve. Aki ezt mondja hazudik. A gimnázium mint maga szívás. Témazárók, éretségi, szakaszvizsga és rentgeteg olyan tantárgy aminek a megtanulása teljesen fölösleges, viszont nagyon energia igényes. A gimnázium akkor lesz a legszebb  4 év ha mögötted áll az a retardáltakból álló társaság aki ugyanígy szenved és átkísér ezen. Helyesbítek, a gimnázium az a 4 év ahol megkötheted a legjobb barátságokat és ezáltal lehet nagyon jó. Mi lenne tökéletesebb a barátságok megkötéséhez mint a színház. A színház az ahol teljesen megnyúzzátok egymást és ezáltal megköthetitek a szoros barátságokat vagy az ellentéteket de itt a felszínesség szó nem létezik. Vagy együtt dolgoztok vagy nem. Magyarországon is egyre elterjetebb az iskolai színjátszókör vagy a drámatagozat de a Japán gimnáziumok meg tele vannak ilyen szakkörökkel amik a színház különbző irányzatait dolgozzák föl (zene tánc stb.) Ezért fogadtam kitörő örömmel a Clannadot ami tulajdonképpen megpróbálja ezt az egészet nagyon realisztikusan leképezni nekünk. Szóval most nézzük, hogy hozza át kicsit ezt a színház élményt (bár nem ez a főszál) meg a gimnáziumi lét ügyes bajos dolgait.

TÖRTÉNET

Furukawa Nagisa az elmúlt egy évebn hosszasan betegeskedett ezért utolsó évét meg kell ismételni a gimnáziumban. Ez nem is lenne baj de az ismerősei már rég elballagtak így alig ismer valakit. Ekkor szerencséjére összefut az iskola előtt Okazaki Tomoyával. Beszélgetésbe elegyednek arról, hogy a fiú miért nem szereti az iskolát, majd hamar összebarátkoznak. Nagisának az a terve, hogy beindítja az iskolai színjátsző kört. Ehez viszont tagok kellenek. Okazaki pedig ebben is a lány segítségére van. Közben persze jönnek a szereplők akiken segíteni kell, és a szakkört is be kell izzítani. 

SZEREPLŐK

Nagisa karaktere számomra nem elég árnyalt és egyedi, hogy elvigye a női főszereplő címet. Persze nagyon kis aranyos meg cuki de semmi többet nem hoz. Egyszer lép föl csak határozottan Okazakival szemben és így az sem túl meggyőző. Igazából nem tudsz beleszeretni a karakterbe, ami azért egy romantukis animénél elengedhetetlen. Okazai viszont tökéletesen elviszi a hátán az egész animét. Nagyon szellemes a karaktere, de tele van fájdalommal. Nincs semmi nagy titka, nehézségeit már kb az első részekben megtudjuk. Hihetetlenül letisztul de mégis nagyon árnyalt. Ilyennek kell lenni egy jó kis romantikus férfi főszereplőnek. Tökéletesen hozza a gyereket is, megvan benne a dac és  rosszindulatúság is, és ettől lesz az egésznek olyan életszaga. Ráadásul Nakamura Yuuichi a szinkronja aki szerintem az egyik legzseniálisabb férfi szinkron. Sunohara személyében megkapjuk a föloldást, a béna nőcsábász legjobb barátot, semmi kivetni való nincs benne. Kyou és Ryo a két testvér. Van néhány nagyon szép jelenetük és a történetet is mozgatják. Kotomi kis szótlan karaktere is igazán aranyos. Na de aki nálam a pálmát vitte az nem más mint Nagisa szülei. Ők azok akik folyton mosolyt csalnak az ember arcára. Na de ráadásul a végégn ők is vonják le a tanulságot ami nagyon megható. Igazi sírós befejezést adva az egésznek.

GRAFIKA

Bár nem túl régi az enime (2000-es évek) a grafikája már inkább. Megvannak azok a tipikus hatalmas, egész arcot kitöltő, csillogó, bágyadt anime szemek. Valamint a fejből kiálló kis baba hajak amik leginkább csápokra emlékeztetnek. A színek nagyon halványak de a háttér nagyon szép és igényes. Engem nem zavar a karakterek kicsit retrós rajzolása, pláne mert megint kezd divatba jönni...akár vissza is fog térni. A csápok nagyon zavartak, de szerencsére nem mindenkinek a fején éktelenkedtek. 

NEGATÍVUMOK

Nagisával bár nagyon nem volt bajom mert tényleg aranyos, de a karakternélkülisége nagyon zavar. Semmi inspiráló nem volt benne. Teljesen üres minden megszólalása. Fuko....van egy ilyen kicsit természetfeletti rész amikor egy kómában lévő lány szellemét Fukót segítik. Nekem már az se jött be annyira, nem lehet ennyire mélyről indítani egy animét. De miután ez a szál lezárult Fuko mint poén jött vissza. Most komolyan azon kell nevetni amin eddig sírni kellett volna...ne már. Dinamika nagyon rossz. Elkezdik egy ilyen súlyos témával aztán lazul az egész. Pont fordítva kellene. Nem lehet rögtön a méylvízbe dobni, hogy magány, elhagyatotság, szerettek elvesztése majd utána színdarabokkal foglalkozni. Tempó...nagyon lassú. Komolyan mondom emberek nincs még egy olyan karakter aki olyan drámaian gyomlál mint Okazaki. Bevallom engem ez az egész sztori a 16. rész után kezdett el foglalkoztatni. A szerelmi száll szépen föl van vezetve de három részt hagynak neki a kibontakozásra...hát az úgy kicsit nekem kevés. Az első részek pedig számomra olyan érdektelenek voltak...plán mert a karakterek utána arra nem fognak emlékezni szóval még fölöslegesek is. 

POZITÍVUMOK

Jó az üzenet, nagyon jó. Szépek a kiegészítő részek pl, hogy a végül elkészült színdarabból beraknak részeket a történetbe is. Nagyon karakter alapú az anime, viszont ez jól is áll nekik. Néhol kicsit hárem szaga van de szépen mindig kibújik alólla. Nagyon szépen és lassan rávezetnek minket nézőket erre a szerelmi szálra, ez nagyon tetszett. Sokszor csak megy a történet aztán egyszer csak elcsattan egy csók. Én meg ülök bambán a képernyő előtt, hogy ezek meg, hogy ismerkedtek meg. Itt viszont mindent levezetnek szépen Okazaki szemszögéből. Először jön a sejtés. Mikor elgondolkozunk azon, hogy miért is jár folyton egy adott valaki a fejünkben. Aztán jön a paranoia. Mikor mindes kis jóslatban vagy tettben az adott embert látod. Aztán a hitetlenkedés. Okazaki hirtelen tesz valamit ami már egy konkrét jele annak, hogy szereti és végül a beismerés. Ebben a sztoriban nem hülyék a szereplők. Csomó dolog kimondtalan marad, egyszerűen csak tudják és kész. Például van egy jelenet amikor Okazaki kimutatja törődését Nagisa iránt és akkor mindenki megérti. Senki se mondja ki, hogy úristen őt szereti nekünk már semmi esélyünk nála. Csak meglepődnek majd szép csendesen vigasztalódnak a sarokban. Senki nem mond egy szót sem. Nagisa szájából sem hangzik el soha a szeretlek. Okazaki soem mondja az apjának, hogy szereti csak a egy gesztust. Ezek a kis elhallgatások nagyon izgalmassá teszik az animét. Meg persze ott a Dango nagy család!!!!!!

AJÁNLÁS

Szerintem ez egy olyan anime amin minden lánynak át kell esni. Független attól, hogy jó-e már csak azért is mert egy alap mű. Biztos, hogy rentgetegszer fogsz találkozni a nevével. Viszont annyira már nem jó, hogy azt mondjam élvezni is fogjátok maradéktalanul. Nekem se lett a szerelmem, de állítják, hogy az after story miatt érdemes megnézni szóval annak is adok egy esélyt. Nem dobtam magam hanyatt nem mutat olyat amit eddig ne láttál volna romantikus animékben de kellemes kikapcsolódás és a végére meg is könnyeztem

10/7.5 Jó szórakozást :) !

Következő: Clannad-After story

Megosztás a facebookon

KATASZTRÓFA

Sok anime szereti fölhozni a már görögök által is igen kedvelt végkifejletet, a tragédiát. Ez most egy kitalált fogalom de nincs rá jobb szavam : nevezzük most ezeket tragédia alapú animéknek. Ugye majdnem minden drámai műben van egy karakter akiről először semmit sem tudunk majd szép lassan kialakul valami hátborzongató és szívfacsaró történet körülötte amin tudunk sírni. Ám ennek egy továbbfejlesztett verziója amikor már annyira nem is a cselekményre helyeződik a hangsúly sokkal inkább arra, hogy mi is mozgatja a szereplőket, miért is lettek olyanok amilyenek és ezáltal hova tartanak. Ezek mindig tragikus események. Pl: a szülők elvesztése, egy gyilkosság vagy egy baleset amiben elvesztettük valamelyik készségünket. Ennek a műfajnak az egyik legnagyobb alkotása az Angel Beats aminek igazából nagyon izgalmas a története is de lényegiekben azt ismerjük meg, hogy a szereplők, hogyan haltak meg és, hogyan képesek ezt földolgozni. Lehet nagyon veszélyes is ha mondjuk a történet totálisan unalmas és csak arra mennek rá a háttértörténetek, hogy elhullajtsunk néhány könnycseppet. Szerencsére nem esett bele ebbe a csapdába a most látott anime a Grisaia no Kajitsu.

TÖRTÉNET

Ez az anime 2 évadból + egy ilyen special részből áll. Grisaia no Kajitsu, Grisaia no Rakuen és Grisaia ni Meikyuu. Nem tudtam eldönteni, hogy külön értékeljem-e őket, de mivel a sztori azért eléggé egybefüggő ezért most egy kalap alá veszem. Kajitsu: Kazami Yuuji a főszereplőnk éppen beiratkozik egy gimnáziumba. Na de nem egy átlagosba. Ennek az iskolának ugyanis rajta kívül csak öt diákja van. Ecchihez híven öt gyönyörű és fiatal lány. Ugyanis ez az iskola olyan diákoknak épült akik a múltjukban történt tragikus incidensek óta nem térhetnek vissza a hétköznapokba. Yuuji aki mellesleg a Japán terrorelhárítás egyik leggyakorlottabb mesterlövésze, sanyargatott gyermekkora után úgy dönt, hogy neki is kijár a nyugalmas gimnazista lét így csatlakozik a tanulókhoz. Persze szép lassan a lányok feltárják múltjukat és közel kerülnek a fiúhoz. Rakuen: A második évadban megismerhetjük Yuuji háttértörténetét miután mesteréhez került. Hogyan szerezte meg azt a tudást és hidegvért amit az első évadban megismertünk. Meikyuu: mé hátrébb kanyarodunk a történetben. Egy 45 perces special részben bemutatják nekünk, hogy Yuuji, hogyan élt mielőtt mestere Asako kezelésbe vette, milyen sanyarú volt a gyerekkora. Ez a három évad egy olyan igazi élet áttekintő anime.

KARAKTEREK

Yuuji karaktere nem szerethető. De ez nem baj. Az első évadban ő a hideg szemlélő aki fölfogja az eseményeket, megoldja a szituációkat. Viszont nagyon szótlan, rideg és tulajdonképpen senki iránt sem mutat igazi érdeklődést vagy szeretetet. Mikor aztán a Rakuenben megismerjük a fiatalabb énjét akkor már magyarázatot kapunk erre a néma testőrszerepre és így teljesedik ki. Abszolút nem lenne hihető, hogyha ilyen hányattatások után bárki iránt is komolyabb érzelmet mutatna ki. A lányok: igazából egyiküknek sincsen valami borzasztóan árnyalt karaktere. Mindenki megtestesít valami jól ismert karaktert akiket az emeli ki ami a múltjukban történt velük. Ezek az átmenetek nagyon érdekesek. A többi mellékszereplő jobban van egy kicsit árnyalva, de tényleg mindenkit az domborít ki és azáltal lesznek igazi emberi karakterek amit később megtudunk róluk.

NEGATÍVUMOK

Az első évadról igazi hibát nem tudok elmondani. Nyilván ha nem tetszenek az ilyen tragédia alapú animék akkor ezt sem fogod szeretni. Először nagyon fura volt, hogy mikor elhangzik valami nagyon mély és szívfacsaró történet utána valaki elesik és kivillan a bugyija, de aztán később annak is lett szerepe. Ezek ilyen feloldások lettek, hogy ne csak azt nézd, ahogy az emberek halomra gyilkolják egymást, a végére abszolút lett helyük (már aki erre fogékony) az elején még nagyon indokolatlanok és értelmetlenek. A második évad. A Rakuen első öt része kifogásolhatatlan, visszakapjuk a régi élményt, szívfacsaró történetet és egy nagyon jó sztori folytatódik. Viszont ami utána jön..... a pozitívumokban majd megakartam említeni, hogy láttam életem legsokkolóbb anime pillanatát. Suo Amane története ami az első évad végére került annyira kegyetlen és fájdalmas amilyennel még nem találkoztam. Nem is az, hogy szomorú, hanem kegyetlen. Átértékelteti veled az emberséged miben létét. Kérdéseket vet föl: meddig is ember az ember? Mi van ha elvesztjük emberségünk? Meddig is nyúlhat el a barátodért való önfeláldozás? Mit is jelent az igazi kétségbeesés? Fantasztikus volt. A Rakuen viszont fogta és átírta ezt a véget egy ilyen undorítóan szar klónozós, mesterséges intelligenciájú katyvasszá aminek semmi értelme és még unalmas is. A Rakuen első öt részét bele kellett volna rakni az első évadba, a többit pedig nem kellett volna megcsinálni.

POZITÍVUMOK

A csajok történetei fantasztikusak. Én a karaktereiket is szerettem annak ellenére, hogy néhol sablonosnak éreztem és nem túl összetartónak őket. A Kajitsut látva nem is tudok rosszat mondani. A grafika kifogástalan, a zene szép. A sztorik nem olyan mindennapi dolgok amikbe könnyen bele tudnánk képzelni magunkat. Ez a mérhetetlen fájdalom meg magány ami hirtelen kiáramlik kap majd valamilyen föloldást, de tény, hogy ez egy olyan mű ami után le kell ülnöd egy kicsit és átgondolni, hogy most mit is láttál. Nincs cenzúra: köszönöm. Itt nem fogják vissza magukat. Ezek mégiscsak kamasz lányok akik nem minden percben tuják megállni, hogy valami sikamlós megjegyzést ne ejtsenek ki, vagy, hogy éppen szándékosan ne ugrassák egymást. Viszont a cenzúra itt a vérre sem vonatkozik. Ha valaki meghal, meghal. Levágott karok, széttépett emberek, ömlő vér. Ez különösen az első évad utolsó pár részére igaz, ami tényleg egy katartikus pillanat. Régen borzongtam össze ennyire animétől, ezt mindenkinek látni kell.

AJÁNLÁS

Az első évadot mindenkinek ajánlom...és akkor már a másodikot meg a harmadikot is meg kell nézni bár az nagy csalódás. Persze ha nem szereted az ilyen drámai dolgokat akkor valami vicceset nézz. Ez viszont tökéletes azoknak akik szeretnének egy kicsit borzongani mert abban nem lesz hiány. Előtte viszont készítsétek föl az agyatokat mert néha nagyon odacsap a történet...és ahhoz nyugodt lelkiállapot kell.

Ez nekem most 10/8 (és lenne egy kérdésem tisztelt 6 db olvasómhoz: jobban szeretnétek ha az évadokat külön értékelném? Vagy ha van egy 3-4 évados anime akkor egybe menjen le az egész kritika? :)

Jó szórakozást hozzá! :)

Következő: Clannad 

Megosztás a facebookon

A magasságnak csak is hátrányai vannak. Nem maradhatsz észrevétlen

EGY KAPCSOLAT AKADÁLYAI 

Hú hat órán keresztül tudnám sorolni a különböző kifogásokat, hogy bizonyos ismerőseim miért nem létesítettek egymással párkapcsolatot....és akkor azok még csak az ismerőseim. Szóval összeválogattam a kedvenceimet amikben van is néha igazság és nem csak abból áll, hogy kifogásokat keressek. 1. már van párkapcsolatod 2. a kiszemelt még nincs túl az előző kapcsolatán 3. már kapcsolatban volt egy jó barátommal 4. nagyon távolról és szedve-vetve, nem vér de rokoni kapcsolatban álltok. Számomra ez az a 4 helyzet amikor biztosan nem vágnék bele egy kapcsolatba. Az az anime vagy tulajdonképpen bármilyen művészeti ág ami a kapcsolatok AKADÁLYAIT sorolja föl, egy mindenki számára nagyon fontos kérdéssel foglalkozik...sőt még esetleg választ is kaphatsz néhány kérdésedre. (Basszus mégis csak a mostoha testvérem fia....áh kit érdekel Cullenék is együtt éltek-szar példa) A Lovely Complex NEM egy ilyen mű. Baj? Dehogy? Nagyon valóság szagú? Iszonyatosan. Életében egyszer mindenki talált már valami kifogást, hogy miért ne ugorjon bele egy kapcsolatba: túl fiatal, túl elfoglalt, nem elég szép, olyan furcsán állnak a fülei, anyámnak nem tetszene. Túl magas. A kifogások királyi párja: Otani Achusi és Koizumi Risa.

TÖRTÉNET

24 részben követjük végig Otani és Risa viharos kapcsolatát ami majdnem egész gimnáziumi éveiket átöleli. Mikor megismerjük őket akkor éppen még hatalmas ellenségek ugyanis az iskola csak úgy ismeri őket, hogy a defekt duó, akik folyton ölik egymást, mindent elrontanak és ráadásul szerepük is kicsit felcserélődik - Otani 156, Risa pedig 172 cm ( ja én se akartam elhinni, hogy ez ennyire magasnak számít Japánban). Persze, ahogy múlnak a hónapok rájönnek, hogy őket az ég is egymásnak szánta de eleinte a magasság különbség miatt később meg Otani kifogásai miatt nem lehetnek egymáséi. Az a tipikus jó kis vicces szerelmes anime.

KARAKTEREk

Ebben az animében először mindenki borzasztóan idegesítő és ennek nincs más oka minthogy tökéletesen valóságosak. Nagyon sokat sírtam, hogy Otani egy lehetetlen bunkó akinek semmi létjogosultsága nincs ebben az életben, de aztán Risával együtt szerettem bele, pontosan azért mert Otani megalakítja a valóságos gimnazista férfivá érő fiú képét. Mikor megismerjük egy szerencsétlen aki még egy vizsgáján se tud átmenni, tökéletesen tojik mindenkire és az egyetlen ami érdekli, hogy megnőjön. Három év elteltével viszont már vannak saját önálló gondolatai, és olyan küzdőszelleme van amit még én is megirigyeltem. Risa is ugyanebbe a kategóriába tartozik nálam. Iszonyatosan kínos amikor 2 éven keresztül üldöz egy srácot a szerelmével de igazából csak azért mert nem ez szoktuk meg egy sima romantikus sztoriban amikor a fiú küzd a csajért....ezt csak az életben szoktuk meg. Amúgy egy egészen új karakter volt számomra és nagyon valóságos. A mellékszereplők akik végigkísérik ezt a kapcsolatot az egyik kedvenceim. Igazából csak Nobut szeretném innen kiemelni aki egyensúlyozza Risa tétlenségét a határozottságával. Minden lány szeretne maga mellé egy Nobut aki ennyire támogatja a baromságaidat. Ami a legjobb bennük, hogy ők nem csak kísérik a történetet hanem meg van nekik is a saját történetük és tragédiájuk. Minden párnak lesz egy nehezebb időszaka mikor a barátaikra támaszkodnak. Ez nekem nagyon szépen leképezte, hogy bizony nincs tökéletes kapcsolat de valaki ott lesz akire ilyenkor támaszkodhatsz. Személyes élmény csak de mindenki átérezheti akinek van egy Nobuja (szerencsére nekem van) mikor 3évnyi támogatás után visszakapod a barátodtól azt a sok jót még ha csak egy percre is. Ez is egy nagyon valóságos de megható szituáció volt.

GRAFIKA/HUMOR

Nekem nincs bajom a régebben készült animék grafikájával és ezzel sem volt semmi gond. Nem az a modern színesség amit mondjuk egy No game No lifeban láthatunk de semmi gond vele. Na de a mimika. Zárják tömlőcbe azt aki ezt kitalálta... miért kellenek ezek az idióta mimikák, ezek nem viccesek. Mikor van valami szép rész amit Otani szokásához híven elront akkor az egy annyira valóságos és életszerű pillanat, mindenkiből heves reakciót vált ki. Na de ha erre az a válasz, hogy valaki csinál rá egy ocsmány grimaszos halpofát akkor csak így fogom a fejem, hogy ez miért lenne vicces. Nem vagyok ennek a nagy hódolója de lehet valakinek ez bejön. Ezért a 20. részig gyűlöltem a humorát. Nem vicces, hogyha ugyanaz a vicc : Valaki beszól..valaki vissza és verekednek, nem ez nekem nem vicces. 20. részben viszont ez elkezdett finomulni, na persze nem lett finom könnyed humora de elkezdett. Ráadásul az anime saját magán röhögött ez nagyon fontos egy vígjátéknál pl mikor a feminím fiúk beöltöztek lányoknak. Az utolsó 5 részen szakadtam, aztán persze kinek, hogy.

NEGATÍVUMOK

A grimaszokat feltétlenül idesorolnám. A magyar hang. Sose nézek szinkronos animét és ez nem véletlen. A Nanában a szinkron maradéktalanul igényes, a Death Note-ban már vannak kisebb gigszerek. Itt viszont megszoksz vagy megszöksz. Senkihez sem illik a hangja. Risa hangsúlyozása pedig teljesen elütött néha az aktuális helyzettől. Eljön majd az az idő is amikor az animék szinkronja nagyon igényes lesz de az még nem most. Ha nem tudsz nevetni ezeken a verekedős poénokon akkor tényleg csak a 20. rész után fogsz egy jót kacagni. Nekem azért ez egy humoros műnél eléggé nagy hátrány volt. A sztori fölépítése: nagyon kiszámíthatóak voltak a fordulatok. Mikor Otani és Risa kapcsolatában volt valami szint lépés akkor azonnal lehetett tudni, hogy a következő részbe jön valaki aki mindent lerombol, ez így is volt. Ezt kétszer be lehet dobni de többször szerintem nem ha csak nem akarjuk, hogy minden új karakter azt a célt szolgálja, hogy ezek szétmenjenek. Olyan érzés volt mintha az egész univerzum ellenük lett volna.

POZITÍVUMOK

Gimnazista lányok/fiúk nagyon jól bele tudjátok majd magatokat helyezni a sztoriba. Mindenkinek van szerintem minimum 1 pontja amiben egyezik. Ez viszont rohadtul borzalmas is. Leülsz békésen, hogy megnézel most valami kis vicces könnyed dolgot erre olyan durván betartják eléd a tükröt, hogy nem győzöd kapkodni a fejed. Általában a karakterek, a bálványozott fiú, a szép lány, mindig nagyon közhelyesen tökéletesek. Ők viszont mintha tényleg csak az idióta barátaid lennének a szomszédodból akik már 3 éve kerülgetik egymást te meg csak fogod a fejed. Nincs benne túl sok szerelmes megnyilvánulás, de amikor van az tökéletesen a helyén van. Hatalmas a feszültség mikor a kapcsolat kibontásokra 20 részeket kell várnod de tökéletesen jól játszanak ezzel. Elnyomódnak a komplexusok. Nagyon féltem, hogy most ez komolyan arról fog szólni, hogy ezek nem lesznek együtt csak azért mert magasság különbség van közöttük, ez a rész elfelejtődik. Ez a barátságuk kiindulópontja és emiatt nem indul be zökkenőmentesen a szerelmük de utána csak néha jegyzik meg ezt. Sokkal fontosabb, hogy bennük mit vált ki pl, hogy azért nem mernek közeledni mert emiatt csúnyának vagy kevésnek tartják magukat. A végén pedig mosolyogva álltam föl a gép elől, hogy na ezt is megérte megnézni. Bár van saját elméletem is arról, hogy az ő szerelmük ez a tipikus kivetítem mert nagyon akarok valamit és ez is nagyon korhű, csak a szerencsésebb esetet mutatja be, mikor a kivetítésből valóságos szerelem lesz.

AJÁNLÁS

Fiúk lányok...de inkább lányok. (Most nagyon shoujos korszakom van, kompenzálom az előző 40 shounent) Ha nagyon jókat akarsz szakadni akkor szerintem ne ezt, ez inkább csak jó humorú...néhol. De ha szeretnél elszakadni a tökéletes anime világtól akkor most azonnal nézd. Ha gimnazista vagy akkor meg nem is kérdéses, hogy mit nézel ma este. Amúgy meg nem véletlenül lett ez egy alap mű, és még egy ideig nem fog kikopni. Legalábbis addig nem amíg ennyire tehetetlenek vagyunk kapcsolatok és továbbtanulás terén.

Nekem ez 10/8 Jó szórakozást hozzá! :) <3

Következő: Grisaia no Kajitsu

 

Megosztás a facebookon