Ha akarod...akarod, hogy elvigyelek? Egy helyre a városban, ahol a kívánságok valóra válnak.

GIMNÁZIUM/SZÍNJÁTSZÁS

A gimnázium...életed legszebb négy éve. Aki ezt mondja hazudik. A gimnázium mint maga szívás. Témazárók, éretségi, szakaszvizsga és rentgeteg olyan tantárgy aminek a megtanulása teljesen fölösleges, viszont nagyon energia igényes. A gimnázium akkor lesz a legszebb  4 év ha mögötted áll az a retardáltakból álló társaság aki ugyanígy szenved és átkísér ezen. Helyesbítek, a gimnázium az a 4 év ahol megkötheted a legjobb barátságokat és ezáltal lehet nagyon jó. Mi lenne tökéletesebb a barátságok megkötéséhez mint a színház. A színház az ahol teljesen megnyúzzátok egymást és ezáltal megköthetitek a szoros barátságokat vagy az ellentéteket de itt a felszínesség szó nem létezik. Vagy együtt dolgoztok vagy nem. Magyarországon is egyre elterjetebb az iskolai színjátszókör vagy a drámatagozat de a Japán gimnáziumok meg tele vannak ilyen szakkörökkel amik a színház különbző irányzatait dolgozzák föl (zene tánc stb.) Ezért fogadtam kitörő örömmel a Clannadot ami tulajdonképpen megpróbálja ezt az egészet nagyon realisztikusan leképezni nekünk. Szóval most nézzük, hogy hozza át kicsit ezt a színház élményt (bár nem ez a főszál) meg a gimnáziumi lét ügyes bajos dolgait.

TÖRTÉNET

Furukawa Nagisa az elmúlt egy évebn hosszasan betegeskedett ezért utolsó évét meg kell ismételni a gimnáziumban. Ez nem is lenne baj de az ismerősei már rég elballagtak így alig ismer valakit. Ekkor szerencséjére összefut az iskola előtt Okazaki Tomoyával. Beszélgetésbe elegyednek arról, hogy a fiú miért nem szereti az iskolát, majd hamar összebarátkoznak. Nagisának az a terve, hogy beindítja az iskolai színjátsző kört. Ehez viszont tagok kellenek. Okazaki pedig ebben is a lány segítségére van. Közben persze jönnek a szereplők akiken segíteni kell, és a szakkört is be kell izzítani. 

SZEREPLŐK

Nagisa karaktere számomra nem elég árnyalt és egyedi, hogy elvigye a női főszereplő címet. Persze nagyon kis aranyos meg cuki de semmi többet nem hoz. Egyszer lép föl csak határozottan Okazakival szemben és így az sem túl meggyőző. Igazából nem tudsz beleszeretni a karakterbe, ami azért egy romantukis animénél elengedhetetlen. Okazai viszont tökéletesen elviszi a hátán az egész animét. Nagyon szellemes a karaktere, de tele van fájdalommal. Nincs semmi nagy titka, nehézségeit már kb az első részekben megtudjuk. Hihetetlenül letisztul de mégis nagyon árnyalt. Ilyennek kell lenni egy jó kis romantikus férfi főszereplőnek. Tökéletesen hozza a gyereket is, megvan benne a dac és  rosszindulatúság is, és ettől lesz az egésznek olyan életszaga. Ráadásul Nakamura Yuuichi a szinkronja aki szerintem az egyik legzseniálisabb férfi szinkron. Sunohara személyében megkapjuk a föloldást, a béna nőcsábász legjobb barátot, semmi kivetni való nincs benne. Kyou és Ryo a két testvér. Van néhány nagyon szép jelenetük és a történetet is mozgatják. Kotomi kis szótlan karaktere is igazán aranyos. Na de aki nálam a pálmát vitte az nem más mint Nagisa szülei. Ők azok akik folyton mosolyt csalnak az ember arcára. Na de ráadásul a végégn ők is vonják le a tanulságot ami nagyon megható. Igazi sírós befejezést adva az egésznek.

GRAFIKA

Bár nem túl régi az enime (2000-es évek) a grafikája már inkább. Megvannak azok a tipikus hatalmas, egész arcot kitöltő, csillogó, bágyadt anime szemek. Valamint a fejből kiálló kis baba hajak amik leginkább csápokra emlékeztetnek. A színek nagyon halványak de a háttér nagyon szép és igényes. Engem nem zavar a karakterek kicsit retrós rajzolása, pláne mert megint kezd divatba jönni...akár vissza is fog térni. A csápok nagyon zavartak, de szerencsére nem mindenkinek a fején éktelenkedtek. 

NEGATÍVUMOK

Nagisával bár nagyon nem volt bajom mert tényleg aranyos, de a karakternélkülisége nagyon zavar. Semmi inspiráló nem volt benne. Teljesen üres minden megszólalása. Fuko....van egy ilyen kicsit természetfeletti rész amikor egy kómában lévő lány szellemét Fukót segítik. Nekem már az se jött be annyira, nem lehet ennyire mélyről indítani egy animét. De miután ez a szál lezárult Fuko mint poén jött vissza. Most komolyan azon kell nevetni amin eddig sírni kellett volna...ne már. Dinamika nagyon rossz. Elkezdik egy ilyen súlyos témával aztán lazul az egész. Pont fordítva kellene. Nem lehet rögtön a méylvízbe dobni, hogy magány, elhagyatotság, szerettek elvesztése majd utána színdarabokkal foglalkozni. Tempó...nagyon lassú. Komolyan mondom emberek nincs még egy olyan karakter aki olyan drámaian gyomlál mint Okazaki. Bevallom engem ez az egész sztori a 16. rész után kezdett el foglalkoztatni. A szerelmi száll szépen föl van vezetve de három részt hagynak neki a kibontakozásra...hát az úgy kicsit nekem kevés. Az első részek pedig számomra olyan érdektelenek voltak...plán mert a karakterek utána arra nem fognak emlékezni szóval még fölöslegesek is. 

POZITÍVUMOK

Jó az üzenet, nagyon jó. Szépek a kiegészítő részek pl, hogy a végül elkészült színdarabból beraknak részeket a történetbe is. Nagyon karakter alapú az anime, viszont ez jól is áll nekik. Néhol kicsit hárem szaga van de szépen mindig kibújik alólla. Nagyon szépen és lassan rávezetnek minket nézőket erre a szerelmi szálra, ez nagyon tetszett. Sokszor csak megy a történet aztán egyszer csak elcsattan egy csók. Én meg ülök bambán a képernyő előtt, hogy ezek meg, hogy ismerkedtek meg. Itt viszont mindent levezetnek szépen Okazaki szemszögéből. Először jön a sejtés. Mikor elgondolkozunk azon, hogy miért is jár folyton egy adott valaki a fejünkben. Aztán jön a paranoia. Mikor mindes kis jóslatban vagy tettben az adott embert látod. Aztán a hitetlenkedés. Okazaki hirtelen tesz valamit ami már egy konkrét jele annak, hogy szereti és végül a beismerés. Ebben a sztoriban nem hülyék a szereplők. Csomó dolog kimondtalan marad, egyszerűen csak tudják és kész. Például van egy jelenet amikor Okazaki kimutatja törődését Nagisa iránt és akkor mindenki megérti. Senki se mondja ki, hogy úristen őt szereti nekünk már semmi esélyünk nála. Csak meglepődnek majd szép csendesen vigasztalódnak a sarokban. Senki nem mond egy szót sem. Nagisa szájából sem hangzik el soha a szeretlek. Okazaki soem mondja az apjának, hogy szereti csak a egy gesztust. Ezek a kis elhallgatások nagyon izgalmassá teszik az animét. Meg persze ott a Dango nagy család!!!!!!

AJÁNLÁS

Szerintem ez egy olyan anime amin minden lánynak át kell esni. Független attól, hogy jó-e már csak azért is mert egy alap mű. Biztos, hogy rentgetegszer fogsz találkozni a nevével. Viszont annyira már nem jó, hogy azt mondjam élvezni is fogjátok maradéktalanul. Nekem se lett a szerelmem, de állítják, hogy az after story miatt érdemes megnézni szóval annak is adok egy esélyt. Nem dobtam magam hanyatt nem mutat olyat amit eddig ne láttál volna romantikus animékben de kellemes kikapcsolódás és a végére meg is könnyeztem

10/7.5 Jó szórakozást :) !

Következő: Clannad-After story

Megosztás a facebookon