Sokan mondják, hogy a harag elhalványul idővel, de ez közel sem azt jelenti, hogy el is tűnik. Ott marad továbbra is legfeljebb csak nem látni, és amint a legapróbb lehetősége adódik, újra a felszínre tör.

VÉR

Egy olyan animétől aminek az a címe, hogy Blood-C nyilván mindenki véres jelenetek vár. Nem is hiába. Bizonyos emberek körében különösen kedveltek a véres, kaszabolós jelenetek, a brutális halálok. Vannak akiknek pedig még a gyomra se bírja ha egy animált levágott fejet kell néznie hosszú perceken keresztül. Általában azok a történetek amig előnyben részesítik a brutalitást, próbálnak olyan szörnyeket vagy alakokat beemelni a történetbe amik már önmagukban is undort keltenek. Ilyen téren pedig remekül szerepelt ez az anime. A démonokat páratlan undorral és gusztustalansággal mutatta be.

TÖRTÉNET

Kisarag Saya egy apró faluban él. A falu egyetlen szentélyében lakik az apjával. Saya reggeleit mindig a szentély körüli teendőkkel kezdi, majd átmegy a szomszédba, a falu egyetlen kávézójába. Itt kávézik és reggelizik minden nap, apja gyerekkori barátjánál Fumito-sannál. Az életében minden rendben van. Énekelgetve, copfját lóbálva megy be az iskolába ahol mindenki kedveli. Sok barátja van, sőt még a fiúk is felfigyelnek rá. Azonban Saya nem egy átlagos lány. Mikor leszáll az éj a környéket járva démonok után kutat, akiket elpusztít a szent kard használatával. Ezeket a démonokat az apja régi korok gyermekeinek nevezi. Vajon ki adta nekik ezt a nevet? Miért tűnik föl egyre több démon, és miért pusztítják pont ezt a is falut? Saya nem keresi a válaszokat, de azok hamarosan megtalálják őt.

GRAFIKA

Ezek a nagyon nyúlán karakter megformálások a régebbi animéket idézek. Részemről nagyon sokszor eszembe jutottak a Code Geass szereplői. Tény és való, az anime nem fukarkodott a brutális, véres jelenetekke. Bár a cenzúra majdnem minden részben megvolt. A haláltusk végülis egészen változatosak voltak. Itt mr tényleg csak annyi a kérdés, hogy kinek mihez van ingere. A démonokkal már nagyobb volt a gondom. Persze nyilván cél is volt,hogy ezek a lények félelmetesek és taszítóak legyenek, számomra viszont néhol már túlzás volt. Volt amelyik már nem is volt felismerhető, csak gusztustalan részek egymásra dobálva, egy nagy halmaz volt az egész. Mindenestre ez szerintem ront a démoni képen. Talán jobb megoldás lett volna ha inkább félelmetesek lesznek, nem pedig taszítóak.

SZEREPLŐK

Kisaragi Saya: Egy igazán bájosnak beállított, kedves, kissé szerencsétlen lány. Saya, bár beilleszkedett a többiekhez, néha mégis kilóg közülük. Nem hiába vonza őt jobban a különös emberek társasága. Viszonylag sokat van egyedül, hiszen a szentély körül minden munkát egyedül végez. Ez a kedves, ám de tartózkodó személyiség pont azt szolgálja, hogy ne ismerhessük meg eléggé a főszereplő indíttatásait.

Fumito-san: A mosolygós kávéház tulajdonos egy üde színfolt a történet egén. Megkockáztatom, hogy Fumito az egyetlen szereplő aki nem halálosan idegesítő. Bár róla sem tudunk meg nagyjából semmit a történet alatt, de az biztos, hogy ő és Saya közel állnak egymáshoz. Talán ő az egyetlen szereplő aki igazán megérti és ismeri ezt a különös lányt.

NEGATÍVUMOK

A bőség zavarában nem is tudom, hogy hol kezdjem. Lényegében az anime utolsó részéig nem történik semmi, aztán ott derül fény mindenre. Már a néző is régen rájött, hogy valami nem stimmel, valami van itt a háttérben. Ha más miatt nem akkor azért mert nem lehet elhinni, hogy csak ennyi legyen az egész. Saya figyelmetlensége ezáltal pedig bosszantóvá válik. Ő maga is látja, hogy valami nincs rendben, de megpróbálja ezeket a dolgokat a szőnyeg alá söpörni. A démonok gusztustalanok. Persze ez nem az az anime amiben a démon egy szexi kigyúrt férfi vagy egy hatalmas mellű nő, de azért ennél lehettek volna esztétikusabbak. Így az egész történet elvesztette a misztikusságát. Tulajdonképpen az egész anime csak egy céltalan kaszabolás. Nem ismerünk meg igazán egy szereplőt sem, nem tudjuk a belső indíttatásokat, nincsen mondanivaló, és igazán történet sem. Ha feleannyi energiát tettek volna a sztoriba mint a véres halálokba, akkor még tűrhető is lehetett volna az egész. A leghihetetlenebb pedig a vége. Komolyan mondom ha ezt a csavart nem láttad jönni akkor még sosem láttál animét. Elképesztően kiszámítható volt az első perctől kezdve, hogy mire megy ki a játék. Maximum a szereplők száma lehetett volna meglepetés.

POZITÍVUMOK

Ebben az animében mindössze két jól eltalált elem volt. Az első ilyen a zene. Még a legpocsékabb harcokat is nézhetővé tudja tenni a megfelelő zenei betét. Élveter volt hallgtani. Ha megunod a monoton harcokat akkor csak figyelsz a zenére. Bár a befejezés végtelenül kiszámítható volt, de legalább az utolsó két részről nem lehet elmondani, hogy eseménytelenül teltek el, ez pedig halaád ahhoz képest ami az eddigi részekben volt. A másik jól eltalált elem pedig a főgonosz szerepe volt. Oké ha ezt valaki nem látta jönni akkor az igazán gyermeki szemmel nézte a történéseket, de akkor is illik kirakni a figyelmeztetést. SPOILER: Fumito-san egy jó főgonosz. Na persze nem úgy jó, hogy értelmesek a tettei és van neki célja, mert az nincs. Viszont maga az ember nem megvetendő. Van benne egy általános derű, ami megfagyasztja az ember vérét. Pontosan ez a nyugalom és kedvesség kellett ebbe a történetbe.

 

AJÁNLÁS

Hát ezt az animét tényleg senkinek sem tudom ajánlani. Még ha szereted is ezeket a véres elemeket, akkor sem lehet elviselni a történet monoton értelmetlenségét. Inkább kerüljétek el és nézzetek valami mást. Sokan mondják, hogy ez a Blood+ folytatása, ezért belekezdenek, de történetben nem követi azt, inkább valami alternatívabb megoldásnak tűnik. Mindenesetre szerintem még a Blood+ rajongók is nyugodtan kihagyhatják.

10/2

Következő: Plastic Memories

 

Megosztás a facebookon