Az életetek véget ért férgek. Az, hogy mi lesz az új életetekkel csak tőlem függ. Szóval figyeljetek.

RIDEG VALÓSÁG

Részemről mindig is preferáltam azokat az animéket amik úgy foglalkoztak a való világ gondjaival, hogy ténylegesen megmutatták azt. Görbe tükröt tartottak a világ elé. Ezek azok a művek amiknek valóban van művészi értékük és nem csak szórakoztatás céljából készültek. Néha jó ha egy történet olykor egészen sokkoló módon tárja elénk a környezetet amelyben élünk. Ebbe beletartozik a csúnya beszéd, az erotika, az erőszak, legyen az verbális vagy fizikai. viszont vannak animék amik elvesznek ezekben a szálakban, és elfelejtik, hogy a brutális valóság mögött kérdések és válaszok lapulnak amire ki kell térniük.

TÖRTÉNET

Kurono Keit nem sok minden érdekli ebben az életben. Látszólag gyűlöl mindent ami körülötte zajlik, az emberek pedig untatják. Örömét csak abban leli, hogyha malac magazinokat vásárolhat az állomás melletti könyvesboltban. Ám míg Kei a metróra vár egy részeges hajléktalan beborul a sínek közé. Látszólag snki sem akar rajta segíteni. Mindenki abban reménykedik, hogy majd a másik segít a férfin, vagy pont azt, hogy láthatnak egy brutális haláltusát. Végül egy fiú mégis leugrik a sínekre, ez a fiú pedig nem más mint Masaru Katou, Kei gyerekkori barátja. Katou látszólag nem boldogul egyedül míg nem, Kei őszinte sajnálatára, a várakozók között ő is ráismer a fiúra. Arca földerül és boldogan kéri őt, hogy segítsen. Bár a pokolba kívánja, Kei mégis segít a hajléktalanon. A fiúnak sikerül megmenti a férfit, ám nekik senki sem segít kijutni. Meghalnak. Haláluk pillanatában azonban hirtelen egy szobában találják magukat más emberekkel, akik maguk is azt állítják, hogy meghaltak, de most fogalmuk sincs mit keresnek itt. A lakás egyetlen tárgya egy hatalmas fekete golyó, ő Gantz. Pár perc elteltével Gantz kinyílik egy zenei kíséret közben. Belseje tele van fegyverekkel és egyéb hasznos dolgokkal. Ezek az emberek pedig esélyt kaptak egy új életre. Ha legyőzik az idegeneket akik a Földön élnek, akkor kaphatnak egy második esélyt az életre. Kezdődhet a játék...

GRAFIKA

Azt kell mondanom, hogy ehhez az animéhez tökéletesen illet a grafikája. Tökéletesen kiegészítette ezt a kicsit beteg, brutális és morbid világot. Számomra nagyon izgalmas volt, hogy hogyan jelenítették meg a földönkívülieket. Nem volt egy hagyományos séma amit követtek volna. Mindegyik máshogy volt felépítve, a viselkedésük, a harcmodoruk, a mimikájuk. A harc jelenetek izgalmasak és mozgalmasak voltak. Főleg mikor Kei igazán belelendül, és megtanulja rendesen használni a ruhát. Ez a sötét világ pedig csak még nyomasztóbbá tette ezt az egyébként is bizarr helyzetet.

SZEREPLŐK

Kurono Kei: Az egykor menő és belevaló Kei mára már inkább visszahúzódó, és az iskola perverze címét is viseli, hiszen majdnem minden nap erekciója van az órán. Passzív mindenkivel szemben. Az embereket lenézi és megveti, utálja ha idegenek megszólítják vagy segítséget kérnek tőle. Még a saját anyjával is csak rideg kapcsolatot ápol. Egyedül él egy apró lakásban amit fürdőruhás lányok képeivel díszített ki. Azonban a rideg külső mögött Kei valójában nagyon is sóvárog az emberi kapcsolatok iránt.

Masaru Katou: Látszólag Kei teljes ellentéte. Mindíg segítőkész, a másik embert mindíg maga elé helyezi. Olyannyira, hogy még az élete árán is, de segít a hajléktalannak aki bajban van. Ez az önfeláldozás pedig minden helyzetben megmutatkozik. Ez a tulajdonság viszont megnehezíti Katou helyzetét a Gantz világában, ugyanis számára a legnehezebb feladat, hogy meghúzza a ravaszt.

Kishimoto Kei: Gantz ritkán választ ki nőket, ezért is olyan meglepő Kishimoto jelenléte. Kishimoto lényegesen nehezebben boldogul ebben a világban ami tele van férfiakkal. Olyan férfiakkal akik szívesen eltöltenének vele egy éjszakát, még akkor is ha a lány azt nem akarja. A három főszereplő közül Kishimoto helyzete a legkiszolgáltatottabb. A lány önként vetett véget az életének a kádban, így hiába tér vissza a rendes világba, haza már nem mehet. Új életet kell kezdenie.

NEGATÍVUMOK

Néha a szexualitás és az erőszak már értelmetlenül jelenik meg a történetben. Például, hogy Gantz úgy teleportálja el az embereket, hogy közben látszódjanak a belső szervelk. Vagy a kénsavban nyögő emberek hosszú haláltusája. Mivel szinte végig Kishimoto az egyetlen lány ezért minden szexuális feszültség ráirányul, még akkor is ha annak éppen semmi jelentősége vagy funkciója nincsen a történet szempontjából. Minden nagyon lassú. Lassan indul be a sztori, lassan tudjuk meg, hogy kik is a mi szereplőink, hogy mi az amibe ők belekerültek vagy, hogy hogyan kéne működniük ebben a szituációban. Ami azért is lehet idegörlő mert a néző már régen kisakkozta, hogy miről van szó mikor a szereplők még csak tanakodnak róla. Ráadásul a tagolás is rossz. A küldetések hosszú részeken át kitartanak úgy, hogy a szereplők nem jutnak egyről a kettőre. Csak toporognak, nem tudnak mit kezdeni az ellenséggel, és van, hogy nem is próbálnak meg semmit sem tenni. Ezek a részek pedig kinzóan unalmasak. Hosszú részeken keresztül nem történik semmi. A karakterek vagy teljesen jellemtelenek vagy pedig elképesztően unszimpatikusak. Katou túlzottan önfeláldozó, Kishimoto olyan mint egy kis csaholó pióca, Kei pedig annyira passzív, hogy az már fáj. Mégis a legszomorúbb dolog talán az, hogy ez az anime annyira akart szólni valamiről, hogy végül nem lett se tartalma se értelme. Nem vet föl kérdéseket, így aztán nincs is mit megválaszolnia. Csak ötvözi az erotikát és az erőszakot, hogy azért elterelje arról a figyelmet, hogy igazából a semmiről szól ez a huszonhat rész.

POZITÍVUMOK

Néha pedig sikerül elfelehtetnie, hogy nem szól semmiről. A kezdés valami nagyon ígéreteset tár elénk. Kendőzetlenül megjelennek az alattomos emberi gondolatok. A megállóban a néző hallhatja, hogy az ott várakozóknak mi jut az eszébe, hogyan élik a mindennapokat és, hogy mit szólnak a helyzethez amibe belekerültek. Nem cenzúráztak semmit, a metró igenis levágja az emberek fejét és sajnos lassan már alapvető emberi ösztön, hogy ilyenkor gyorsan lövünk egy képet, hogy megmutassuk a haverunknak. Nem sok anime van amely ilyen őszintén ábrázolná az erotikus részeket. Ez talán a grafikának is köszönhető. Ráadásul a legtöbb esetben ennek szerepe is van, nem pedig csak arra szolgál, hogy legyen mit bámulni míg kialakulnak a dolgok. Részemről ez lett az egyik kedvenc openingem, valahogy nagyon eltalálták, ez pedig úgy általában a zenékre is igaz amik az alapot szolgálják.

 AJÁNLÁS

Ez az anime kiérdemelte magának a tizennyolcas karikát. Ha eltekintünk az erőszaktól és az erotikától, még akkor is ott vannak a lelkileg megterhelő jelenetek amikor végig kell nézni a hosszas és fájdalmas haláltusákat. Aki tart a vértől vagy az erőszaktól az bele se fogjon ebbe az animébe, és aki kedveli az efajta műfajokat az is csak óvatosan bánjon vele. Bár tény, hogy tele van különleges megoldásokkal és érdekes elemekkel, de rengeteg kívánni valót hagy maga után.

10/6

Következő: Gosick

Megosztás a facebookon

Remélem, hogy egy nap együtt leszel majd azzal, aki neked a legkedvesebb.

MESTERSÉGES INTELLIGENCIA

Az ember egész életében azzal kísérletezik, hogy képes legyen imitálni az isteni teremtő gesztust. Létrehozni, megalkotni valamit a semmiből. Életet teremteni földből és vízből, önálló tudatot alakítani fémből. A robotok és az okos gépek korszakában vajon az ember tényleg képes lesz egy teljesen önálló lényt teremteni. Egy olyan robotot aki valóban érez, emlékeket szerez, és nem csak egyszerűen egy mesterségesen létrehozott intelligencia, hanem valóban egy érző lélegző lény. Ha pedig ez lehetséges akkor milyen jogok illetik meg ezeket az embereket? Emberek ők vagy gépek? Meg lehet őket vásárolni, vagy csak szabad életet kellene nekik biztosítani. Ebben az egyre inkább elmagányosodó társadalomban egyre nagyobb az inger arra, hogy lehessen valaki mellettünk, aki biztosan a miénk.

TÖRTÉNET

Mizugaki Tsukasának nincs szerencséje. Betegség miatt lekési a felvételi vizsgáit, így kénytelen elmennie dolgozni. Szerencsére kapcsolatai segítségével munkát kap egy hatalmas vállalat legkisebb részlegén. Azonban a munka eléggé embert próbáló. Ugyanis ez a cég gyártja a Giftiákat, az első önálló tudattal rendelkező gépeket. Giftiát bárki vehet magának. Van, hogy kifejezetten valamilyen munkára vásárolják, és van, hogy családtagként kezelik. A társadalom megszokott és elfogadott lakóivá válnak. Azonban ezek a Giftiák nem tökéletesek. A memóriájuk csak kilenc éven keresztül képes üzemelni, utána elvesztik emlékeiket és dühöngő vadállatokká válnak, akik céltalanul lézengenek az utcán és mindenkit megtámadnak. A Terminal Service feladata, hogy mielőtt ez bekövetkezne begyűjtsék ezeket a Giftiákat. Tsukasa szerencséjére ez a munka inkább csak lelkileg megterhelő. A begyűjtők párban dolgoznak. Egy Giftia és egy ember alkotnak egy csapatot a begyűjtésnél. Tsukasa meg is kapja társát, Islat.

GRAFIKA

Érdekesek a fény-árnyék hatások, a csillogás. A grafika segítségével nyomatékot kap néhány fontosabb helyszín vagy esemény. Vuszont sokszor túl színes. Vegyük csak példának az egyenruhát. A Terminal Service egyenruhái már már nevetséges jelmezeknek hatnak. Furcsa a szabásuk, a legképtelenebb színekben pompáznak. Nem csoda ha néhányan nem tudják komolyan venni őket mikor begördülnek apró zöld kocsikon. Ezek a kicsit pasztal, de mégis csillogó színek az én részemről nem adtak hozzá a dolgokhoz. Kedvelt mostanában ez a képhatás, de igazán jó látványt mégsem nyújt. Ami viszont nagyon jó, hogy nem félnek változtatni a szereplőkön. Sokszor kapnak új mimikát, vagy éppen a külsejükben lesz apró változás. Ez pedig nagyon üditő tudott lenni.

SZEREPLŐK

Tsukasa: Történetünk főhősére tényleg rájár a rúd. Ennek ellenére mindig vidáman és lelkesen próbál közeledni az események felé. Nem adja föl, elképesztően makacs. Tsukasa elfolytja az érzelmeit, hogyha úgy érzi, hogy az másnak fájdalmat okozhat. Néha kicsit ügyetlen és szerencsétlen. Könnyen zavarba jön, és sokszor nagyon gyermetegen képes viselkedni. Mégis mindenki szereti, és annak ellenére, hogy Tsukasa tényleg egy amatőr, mindenki a szívébe zárja.

Isla: A Terminal Service egyik Giftiája. Isla nem beszél sokat. Szeret magában elmerengeni. Naplót vezet, amiben viszont eléggé bőbeszédű. Azonban ez a megszeppent, kislányos külső csak a felszín, Isla egy vérbeli nő. Ha valakivel közeli kapcsolatba kerül akkor az megláthatja, hogy mennyire kedves és laza. Tsukasához hasonlóan neki is idegen a szerelem érzése, így ő is könnyen zavarba hozható ha valakinek ez a célja. Isla merengő szemei azonban ellentétesek Tsukasa belső világával, ugyanis Isla tele van fájdalommal.

Michiru: A Terminal Service egyik profi embere. Utálja a kezdőket, ezért néha Tsukasát is leüvölti. Határozott és ideges felszíne alatt azonban egy nagyon kedves és zavarodott lány lapul. Michiru titokban vágyik a szerelemre és a romantikus kapcsolatra... akár még Tsukasával is. Ennek ellenére mindenben támogatja Islát és Tusakasát. Igazán szívén viseli a Giftiák és az emberek kapcsolatát, ugyanis neki is megvan a múltja velük.

NEGATÍVUMOK

Számomra érthetelen volt a Giftiák alkalmazása. Nyilván ha valaki vásárolt magának egyet, mondjuk, hogy az testőri feladatokat töltsön be, és kilenc év alatt barátságot kötnek, az elvesztése fájdalmas az ember számára, ez teljesen megérthető. Még az is rendben van talán, hogy a nagyon magányos emberek vásárolnak maguknak egy Giftiát végső elkeseredésükben. Az viszont teljesen értelmetlen, hogy egy boldog család miért vásárolna magának egy ilyet. Hiszen kilenc év múlva el fogják veszíteni. Teljesen logikátlan, hogy kik és miért vásárolják meg őket. Továbbá az is zavaró volt, hogy a cég egyáltalán nem keresett megoldást az élettartamuk meghosszabbítására. Elfogadták, hogy csak kilenc évig élhetnek és kész. Miért Giftiákat alkalmaznak a Giftiák begyűjtésére. Valamilyen szinten ez kínzás lehet számokra, ahogyan minden nap szembesülniük kell azzal, hogy milyen sors fog rájuk várni pár év múlva. Magában a rendszerben is volt sok hibás motívum. Tsukasa és Isla mikor szerettek egymásba? Az egyik részben még alig beszélgettek, a másikban pedig Tsukasa már félmeztelenül igyekezett elcsábítani Islát, hamarosan pedig ebből egy párkapcsolat született. A történeti és a logikai buktatókon túl az a legfájdalmasabb, hogy az anime egy nagyon jó kérdés felvetéssel indít. Vajon mit tennék ha pontosan tudnám, hogy még meddig élek? Erre azonban a közhelyes, minden pillanatot meg kell élni válaszon túl nem kapunk magyarázatot. Nem esik szó a fájdalomról, hogy milyen így élni napra nap, neked és a környezetednek, vagy, hogy milyen egy olyan lénnyel élni az életed aki lemerül ha nem rakod aksira, és könnyen dühöngő őrülté is válhat ha nem figyelsz arra, hogy még időben megsemmisítsd az emlékeit. Lényegében ezek a drámai elemek csak arra kellettek, hogy akik erre fogékonyak elpityeredjenek rajta, erre viszont nem lehet ráépíteni egy egész animét. 

POZITÍVUMOK

A Terminal Service munkája nagyon érdekes. Maga a begyűjtés folyamata, a kuncsaftokkal kialakított kapcsolat. Sőt ez az egész világ amelyben ez a cég létezik. A nem túl távoli jövőbe kalandoznak el bennünket. Bár jelenleg szinte elképzelhetetlen nekünk egy ilyen Giftia megvásárlás, mégis megvan a hangulat, hogy ez bizony nem egy elképzelhetetlen vállalkozás. Tsukasa és Isla valódi pár. Általában a romantikus animékben, főleg amik rövidebbek, a főszereplők hosszasan kerülgetik egymást, és nagyon maximum a történet végén csattan egy csók. Ők viszont tényleegesen együtt vannak, mégha ez számukra nem is úgy nyilvánul meg mint egy felnőtt kapcsolatban. Sajnáltam, hogy a többi szereplőn nem volt nagyobb hangsúly, mivel az ő történeteik is izgalmasak voltak. Persze bőven kaptunk mindenkiről információt, illetve annyit amennyit kellett. Ezzel pedig pont mindenkit meg tudtak kedveltetni, nem pedig egy idegen környezetbe zárták bele a szerelmeseket. Alapvetően az egész hangulat, a világ, a grafika, az ötlet nagyon jól indult el. Az első pár részben tényleg semmi kivetnivalót nem találtam. A hiányosságok csak a nagy egész szemlélve tűnnek föl.

AJÁNLÁS

Természetesen ha szereted ezt a műfajt, és jókat hallottál róla akkor úgyis meg fogod nézni. Ennek ellenére sajnos műfajában semmi újat nem tud mutatni ez az alkotás. Nem marad meg rossz emlékként, örülök, hogy láttam, de nem sokat vesztettem volna ha kihagyom. Egy kedves kis történet, jól megvalósítva. Ez egy jó anime...de a jó animékkel Dunát lehetne fakasztani. Kellet volna bele még valami ami igazán jóvá és emlékezetessé teszi a nézők számára. Kis megjegyzés, hogy szerintem messz nem olyan sírós és szomorú ez a történet mint azt egyesek állítják.

10/7

Következő: Gantz

 

Megosztás a facebookon

Sokan mondják, hogy a harag elhalványul idővel, de ez közel sem azt jelenti, hogy el is tűnik. Ott marad továbbra is legfeljebb csak nem látni, és amint a legapróbb lehetősége adódik, újra a felszínre tör.

VÉR

Egy olyan animétől aminek az a címe, hogy Blood-C nyilván mindenki véres jelenetek vár. Nem is hiába. Bizonyos emberek körében különösen kedveltek a véres, kaszabolós jelenetek, a brutális halálok. Vannak akiknek pedig még a gyomra se bírja ha egy animált levágott fejet kell néznie hosszú perceken keresztül. Általában azok a történetek amig előnyben részesítik a brutalitást, próbálnak olyan szörnyeket vagy alakokat beemelni a történetbe amik már önmagukban is undort keltenek. Ilyen téren pedig remekül szerepelt ez az anime. A démonokat páratlan undorral és gusztustalansággal mutatta be.

TÖRTÉNET

Kisarag Saya egy apró faluban él. A falu egyetlen szentélyében lakik az apjával. Saya reggeleit mindig a szentély körüli teendőkkel kezdi, majd átmegy a szomszédba, a falu egyetlen kávézójába. Itt kávézik és reggelizik minden nap, apja gyerekkori barátjánál Fumito-sannál. Az életében minden rendben van. Énekelgetve, copfját lóbálva megy be az iskolába ahol mindenki kedveli. Sok barátja van, sőt még a fiúk is felfigyelnek rá. Azonban Saya nem egy átlagos lány. Mikor leszáll az éj a környéket járva démonok után kutat, akiket elpusztít a szent kard használatával. Ezeket a démonokat az apja régi korok gyermekeinek nevezi. Vajon ki adta nekik ezt a nevet? Miért tűnik föl egyre több démon, és miért pusztítják pont ezt a is falut? Saya nem keresi a válaszokat, de azok hamarosan megtalálják őt.

GRAFIKA

Ezek a nagyon nyúlán karakter megformálások a régebbi animéket idézek. Részemről nagyon sokszor eszembe jutottak a Code Geass szereplői. Tény és való, az anime nem fukarkodott a brutális, véres jelenetekke. Bár a cenzúra majdnem minden részben megvolt. A haláltusk végülis egészen változatosak voltak. Itt mr tényleg csak annyi a kérdés, hogy kinek mihez van ingere. A démonokkal már nagyobb volt a gondom. Persze nyilván cél is volt,hogy ezek a lények félelmetesek és taszítóak legyenek, számomra viszont néhol már túlzás volt. Volt amelyik már nem is volt felismerhető, csak gusztustalan részek egymásra dobálva, egy nagy halmaz volt az egész. Mindenestre ez szerintem ront a démoni képen. Talán jobb megoldás lett volna ha inkább félelmetesek lesznek, nem pedig taszítóak.

SZEREPLŐK

Kisaragi Saya: Egy igazán bájosnak beállított, kedves, kissé szerencsétlen lány. Saya, bár beilleszkedett a többiekhez, néha mégis kilóg közülük. Nem hiába vonza őt jobban a különös emberek társasága. Viszonylag sokat van egyedül, hiszen a szentély körül minden munkát egyedül végez. Ez a kedves, ám de tartózkodó személyiség pont azt szolgálja, hogy ne ismerhessük meg eléggé a főszereplő indíttatásait.

Fumito-san: A mosolygós kávéház tulajdonos egy üde színfolt a történet egén. Megkockáztatom, hogy Fumito az egyetlen szereplő aki nem halálosan idegesítő. Bár róla sem tudunk meg nagyjából semmit a történet alatt, de az biztos, hogy ő és Saya közel állnak egymáshoz. Talán ő az egyetlen szereplő aki igazán megérti és ismeri ezt a különös lányt.

NEGATÍVUMOK

A bőség zavarában nem is tudom, hogy hol kezdjem. Lényegében az anime utolsó részéig nem történik semmi, aztán ott derül fény mindenre. Már a néző is régen rájött, hogy valami nem stimmel, valami van itt a háttérben. Ha más miatt nem akkor azért mert nem lehet elhinni, hogy csak ennyi legyen az egész. Saya figyelmetlensége ezáltal pedig bosszantóvá válik. Ő maga is látja, hogy valami nincs rendben, de megpróbálja ezeket a dolgokat a szőnyeg alá söpörni. A démonok gusztustalanok. Persze ez nem az az anime amiben a démon egy szexi kigyúrt férfi vagy egy hatalmas mellű nő, de azért ennél lehettek volna esztétikusabbak. Így az egész történet elvesztette a misztikusságát. Tulajdonképpen az egész anime csak egy céltalan kaszabolás. Nem ismerünk meg igazán egy szereplőt sem, nem tudjuk a belső indíttatásokat, nincsen mondanivaló, és igazán történet sem. Ha feleannyi energiát tettek volna a sztoriba mint a véres halálokba, akkor még tűrhető is lehetett volna az egész. A leghihetetlenebb pedig a vége. Komolyan mondom ha ezt a csavart nem láttad jönni akkor még sosem láttál animét. Elképesztően kiszámítható volt az első perctől kezdve, hogy mire megy ki a játék. Maximum a szereplők száma lehetett volna meglepetés.

POZITÍVUMOK

Ebben az animében mindössze két jól eltalált elem volt. Az első ilyen a zene. Még a legpocsékabb harcokat is nézhetővé tudja tenni a megfelelő zenei betét. Élveter volt hallgtani. Ha megunod a monoton harcokat akkor csak figyelsz a zenére. Bár a befejezés végtelenül kiszámítható volt, de legalább az utolsó két részről nem lehet elmondani, hogy eseménytelenül teltek el, ez pedig halaád ahhoz képest ami az eddigi részekben volt. A másik jól eltalált elem pedig a főgonosz szerepe volt. Oké ha ezt valaki nem látta jönni akkor az igazán gyermeki szemmel nézte a történéseket, de akkor is illik kirakni a figyelmeztetést. SPOILER: Fumito-san egy jó főgonosz. Na persze nem úgy jó, hogy értelmesek a tettei és van neki célja, mert az nincs. Viszont maga az ember nem megvetendő. Van benne egy általános derű, ami megfagyasztja az ember vérét. Pontosan ez a nyugalom és kedvesség kellett ebbe a történetbe.

 

AJÁNLÁS

Hát ezt az animét tényleg senkinek sem tudom ajánlani. Még ha szereted is ezeket a véres elemeket, akkor sem lehet elviselni a történet monoton értelmetlenségét. Inkább kerüljétek el és nézzetek valami mást. Sokan mondják, hogy ez a Blood+ folytatása, ezért belekezdenek, de történetben nem követi azt, inkább valami alternatívabb megoldásnak tűnik. Mindenesetre szerintem még a Blood+ rajongók is nyugodtan kihagyhatják.

10/2

Következő: Plastic Memories

 

Megosztás a facebookon

KÜLÖNLEGES KÉPESSÉG

Milyen szép is lenne ha egy napon fölébrednénk, és azt tapasztalnánk, hogy valamiféle különleges képesség birtokában vagyunk. Tudunk repülni, teleportálni, gondolatot olvasni, vagy akár gyógyítani ezzel a képességgel. Előbb utóbb pedig megtalálnánk a módját, hogy a hétköznapi életben is hasznosítani tudjuk ezeket a képességeket. Az animének már csak egy valamit kell eldöntenie. Jó, hogy van ez a képesség, a világ hasznára válik, vagy pedig jobb lenne ha nem is létezne. Láttunk már verziókat erre is, meg arra is. A Charlotte tulajdonképpen a két változat határán mozog.

TÖRTÉNET

Otosaka Yuu egy hétköznapi diák, aki egyedül viseli gondját húgánk, Ayuminak. Hétköznapi azt leszámítva, hogy öt másodpercre megtidja szállni azt a személyt akit lát. Yuu először arra használja ezt a képességet, hogy az általa gyűlölt embereket verekedésbe keverje, majd arra, hogy bekerüljön egy jó gimnáziumba tanulás nélkül. Ez pedig sikerül is neki. Csalásával évfolyam első lesz. Továbba az általa kiszemelt lányt is így próbálja meghódítani. Yuu a világ császára, legalábbis ő így érzi. Egészen addig amíg egy különös lány le nem leplezi. Ez a lány Tomori Nao, aki arra kényszeríti Yuut, hogy iratkozzon át az ő iskolájába, ahová összegyűjtik Japán összes különleges gyerekét, hogy megtudják őket védeni. Yuu végül beleeggyezik, és még a diáktanácshoz is csatlakozik. A tanács egyetlen célja fölkutatni a különlegeseket és vagy beiratni őket az iskolába, vagy rávenni őket, hogy ne használják a képességüket. Ebbe a tanácsba Yuun kívül még ott van Nao, a mókás Takajou és hozzájuk csatlakozik még a tini idol, Yusarin is. Yuu pedig hamarosan egyre többet tud meg a világról amiben él.

GRAFIKA

Ez az anime öröm a szemnek. Minden kockáján élvezet elmerengeni. Nagy hangsúlyt kap benne az éjszakai égbolt. br a történetben csak másodlagos, de így a grafikában rendesen megtolták. Komolyan, megér egy misét amit háttérnek csináltak. Az egész világ csodálatos. A szemek, az arcok, a kifejezési formák, a hátterek. Ráadásul elhagyja a saját világát. A legtöbb anime egy városban, egy országban játszódik. Ez a választott ország pedig általában Japán. A Charlotte viszont elhagyja a komfort zónáját és bemutat más világokat és más országokat is. Régen nem volt ilyen élményem a grafika terén.

SZEREPLŐK

Otosaka Yuu: Yuu még soha nem küzdött meg semmiért életében. Hála a képességének minden az ölébe hullott. Ő egy igazi csaló, akinek semmi sem számít. Élvezi ha minden az ő tervei szerint halad és könnyen pánikba esik ha elveszti az irányítást. Szóval egy ilyen számító, alamuszi emberből válik a világ egyik legkirályabb főszereplője. Yuu végig emberi marad. Sosem lesz vakmerően bátor, vagy önfeláldozó. Gyerek marad a történet végéig...de többé nem lesz csaló.

Tomori Nao: Távolságtartó és nagyon agresszív. Naonak nincs sok barátja, csendesen tűri, hogy a többiek bántsák vagy kinevessék. Van egy feladata amit mindenáron véghezvisz. Nagyon kevés emberben bízik meg... pontosan egyben. Ő a csapat vezetője. Járkál a kis kamerájával, és helyreteszi az egész világot, annak minden emberével.

Takajou Jouijrou: Nao jobb keze. Szintén egy tökéletlen képesség hordozója. Bár gyorsaságával szinte teleportálni képes, de nem tudja pontosan meghatározni a célt, így folyton megsebesül. Nao sokszor használja ki ezt a képességet, aminek következtében ő folyton korházban fekszik. Vicces, kedves és őszinte szereplő, akinek sikerül közel kerülnie Yuuhoz.

Nishimori Yusa / Misa: A két testvér egy testben él jelenleg. Misa a kemény, vagány, éles nyelvű lány, aki mindig tudja, hogy hogyan vágja ki magát egy helyzetből. Yusa az ő tökéletes ellentéte. Egy cuki kis idol akit mindenki imád. Ők ketten így a csapat tagjai. Yusa az érzelem és a kedvesség. Misa pedig a vagányság és a határozottság.

NEGATÍVUMOK

A történet elég lassan indul be. Nem is igazán lehet tudni, hogy mire akar kifutni, akar-e egy általános történetet vagy valami egészen más-e a célja? Ennek függvényében pedig az első pár rész unalmas és bionytalan. Kicsit misztikus, kicsit izgalmas, kicsit romantikus, de egyik sem igzán. Ez pedig sok részen keresztül folyik, ami egy tizenkét részes animénél sokat elvesz a hatásból. Aztán mikor beindulnak a cselekmények akkor nagyon beindulnak, néha már egészen értelmetlenül Túl hamar csöppenünk egyik helyről a másikra, pont akkor amikor már megszoknánk az előzőt. Ez a zavarosság pedog áthatja az egész történetet és úgy érzem emiatt nem tudott rendesen kibontakozni. Egyszerre akart epizódikus és összefüggő is lennei. Van az animének egy nagyon bátor mozzanata. Sőt több is. Viszont ezeket a mozzanatokat mind visszavonják a végére, hogy mégse üssön akkorát a dolog, senkibe se maradjon hiány, de pont emiatt marad egy kis hiány az emberben, még ha ügyesen is intézték a dolgokat.

POZITÍVUMOK

A lassú kezdet ellenére a történet folytatása nagyon dinamikus. Több témához és stílushoz is hozzányúl. Néhol pedig meglepően bátor. Például Yuu két megzuhanásának a bemutatása olyan kegyetlenül van ábrázolva amit az ember hirtelen el sem akar hinni. Nincs köntörfalazás, nincsen szépítés, ammi akkor és ott történik az rossz és Yuunak is rossz benne lennie. Ezzel pedig el is értünk a főszereplőhöz. Bár nekem nagyon sokszor a Code Geass-ból megismert Lelouchhoz hasonlítot. Yuu a történet elején még elképesztően unszimpatikusként tűnik fel. Egy igazi hólyag, aki szereti ha másoknak rossz. Bár nem változik meg lényegesen, megmaradnak a negatív tulajdonságai, de a nézők megismerhetik. Nagyon érdekes mert olyan mintha nem is Yuu menne át egy karakterfejlődésen, hanem azok akik nézik. Ő is és Nao is két nagyon jól eltalált szereplő. Ez pedig majdnem mindenkire igaz, egy nagyaon jó gárdát szedtek össze az alkotók. A drámai részeken túl pedig remek a humora. A kissé laposabb részeket is jól ellenpontozza a diákok közt jól megszokott kamaszos humor.

AJÁNLÁS

Számomra egy nagyon pozitív élmény volt, a szívembe is zártam ezt az animét. Jól szerkeztett, kerek egész, remek szereplők, jó történet. Szerintem kicsit nagyobb a füstje mint a lánga. Sokak szerint az évad animéje volt, ésmindenki zokogott rajta. Hát szerintem ez túlzás, de kétségtelen, hogy egy jó munka, amit nem érdemes kihagyni. Mindenki találhat benne számára kedvére való motívumokat.

10/8

Következő: Blood-C

Megosztás a facebookon

Egy ujjal sem értek hozzá Ichinose Haruhoz

MERÉNYLŐK AZ OSZTÁLYBAN

Erről valószínűleg mindenkinek rögtön az Assassination Classroom ugrik be, amely hatalmas sikert aratott merénylő osztályával. Na persze ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy máshogy nem is érdemes megközelíteni a témát, esetleg egy sokkal ellenségesebb környezet megteremtésével. Persze ezzel a műfaj el is veszti könnyedségét, és valami sokkal súlyosabbat, félelmetesebbet és persze feszültebbet teremt. Ami végső soron sokkal jobban illik egy olyan osztályhoz, aminek minden tagja bűnöző. A kérdés már csak az, mit akarnak elérni a készítők? A merénylőket szeressük és nekik szurkoljunk, tehát kívánjuk a célpont halálát? Vagy szeressük meg a célpontot, és izgoljunk a túléléséért. 

TÖRTÉNET

Azuma Tokaku egy bérgyilkos családból származik. Őt magát is úgy nevelték, hogy pénzért gyilkoljon. Profin, gyorsan, egy nyom vagy kérdés nélkül. Azuma azonban felkérést kap, hogy csatlakozzon a tézenhárom fős fekete osztályhoz. Azuma már ekkor tudja, hogy feladata az lesz, hogy el tegyen valakit láb alól, sőt már azt is sejti, hogy kicsodát. Osztálytársai mind nagyon maguknak valók. Első perctől lehet látni, hogy mindegyikük kezéhez vér tapad. Kivéve egy lányt. Ichinose Haru kedvességével azonnal elbűvöli Azumát. Az első nap a diákok megkapják a feladatukat. Az év végéig meg kell ölniük Ichinose Harut. A merénylőnek el kell küldenie figyelmeztető kártyáját Harunak, innentől kezdve negynevnyolc órája van, hogy végezzen a lánnyal. Ha nem sikerül el kell hagynia a fekete osztályt, többször nem próbálkozhat. Ha viszont sikerrel jár akkor lehet egy kívánsága amit a szervezők teljesítenek neki. Ez az ajánlat mindenkit felcsigáz kivéve Azumát, aki kijelenti, hogy ő meg fogja védeni Harut minden áron. Teljes a felállás, egy célpont, egy védelmező, és tizenegy merénylő.

GRAFIKA

Megteremti ezt a sötét, gazdag, rothadó alaphangukatot. Minden rohad ami fénylik. Bár az iskola fantasztikusan felszerelt, és elképesztően gazdag, még egy magánsulihoz képest is, mégis mikor leszáll az éj, és megindulnak a merénylők, láthatjuk, hogy milyen tökéletes is számukra ez a terep. Sokféle harcmodort mutatnak be a különböző emberek, így a harcok sem válnak monotonná és unalmassá. Szép a kontraszt Azuma és Haru között, a kék és a piros szín használata. A hatalmas vészjósló szemekkel pedig remekül kifejtik, hogy melyik lány az akitől tényleg érdemes tartani.

SZEREPLŐK

Azuma Tokaku: Ő a páros "férfiasabb" tagja. Azuma igazán szótlan, magának való, morcos, kissé fiús lány. Bár nagyon érti a merénylés természetét, de még sosem ölt igazából embert. Ő a családja nagy reménye. Mindenki félve tekint rá, hiszen ő egy igazi Azuma. Keveset beszél, nem nagyon fejezei ki az érzelmeit, és senkiben sem bízik. Nem szeret közeledni az emberekhez, és még Haruval is megtartja néha azt a bizonyos három méter távolságot. Viszont senki sem tagadhatja, hogy ő az osztály legrátermettebb tagja, nem tudja őt csak úgy akárki legyőzni.

Ichinose Haru: Kétségkívül Haru nagyon kilóg a gyilkos osztályból. Bár már sokszor találkozott a halállal, de sokkal ártatlanabb mint itt sokan mások. Még a merényletek ellenére is megpróbál jól kijönni az emberekkel. Még ha rosszul is esik neki, és félelemmel tölti el mikor megkap egy értesítőt, Haru akkor sem veti meg az őt levadászni kívánó személyt. A legjobban persze Azumához ragaszkodik, akit egy idő után pont annyira elkezd félteni, mint ahogyan Azuma félti őt.

Mizurogi-sensei: A feket osztály osztályfőnöke talán az egyik legszerethetőbb karakter. Mizurogi tanár úr még nagyon fiatal, és elképesztően optimista. Pontosan ezért választották őt egy ilyen osztály élére. Egy olyan embert aki a végsőkig kitart egy fogyatkozó osztály élén. Mizurogi folyamatosan lépéseket tesz annak érdekében, hogy jó légkört tudjon biztosítani a diákok számára. A legmeghatóbb és szomorúbb pillanatok azok, mikor a sensei értesül egy újabb diák elmeneteléről. Ő viszont kitart, és a végsőkig viszi ezt az osztályt.

NEGATÍVUMOK

Mivel minden merénylő sorban követte egymást, és tudtuk, hogy milyen hosszú az anime, ezért egyértelmű volt, hogy maximum az utolsó járhat sikerrel. Így tulajdonképpen főleg az elején lévő merényletek eléggé téttelenné váltak. Amivel igazán nem lenne gond ha a nézők nagyon megszeretnék Harut és Azumát, vagy legalábbis átéreznék a helyzetüket. Viszont az a szomorú felállás alakult ki, hogy a többi merénylő sokkal szimpatikusabb és érdekesebb mint Haru, a múltjuk és a származásuk is sokkal érdekesbb, ezért szívesebben ismertem volna meg az ő történeteiket részletesebben. Haru és Azuma két elképesztően sablonos karakter. Az utolsó pillanatig reménykedtem benne, hogy Azumával történni fog valami, és egy kicsit levetkőzik ebből a szótlan, mindig mufurc karakteréből, de sajnos ez nem sikerült. Haru pedig annyira édesnek és kedvesnek próbál tűnni, hogy már mindennek látszik csak éppen annak nem. Szóval a párost egyáltalán nem sikerült a szívembe zárnom. Ráadásul próbáltak valami furcsa yuris vonalat beletenni a történetbe. Ami persze egyáltalán nem baj, inkább csak a kivitelezése. Látszólag a két lány közt egyáltalán nincsen semmi vonzalom, vagy érdeklődés, aztán hirtelen mégis elcsattan egy "életmentő" csók. A merényletek bosszantóak. Majdnem az összes merénylet hibátlanul van kivitelezve, mindegyik lány valami olyan hülyeségen csúszik el ami miatt el sem hiszem, hogy profi bérgyilkosok. Például elkezdenek monologizálni mikor pontosan jól tudják, hogy kevés az idejük. A legtöbbjük játszadozni akar Haruval, ami eléggé furcsa ha azt nézzük, hogy egész életükbe a gyorsaságot és a percizitást tanították nekik. Ha pedig valaki mégis gyorsan és pontosan akar vele végezni akkor Azuma mindig ott terem a semmiből. Ami viszont megbocsájthatatlan az az anime befejezése. Mindenféle spoilert elhanyagolva mondhatom, hogy tudtam, hogy ez a nyálas hollywoodi befejezés fog bekövetkezni, de nem akartam elhinni.

POZITÍVUMOK

Ügyesen osztották be, hogy melyik merénylőről mennyit tudjunk. Nem voltunk túlterhelve az információkkal, de kicsit mindegyik szereplő személyesebbé vált ezektől a kis morzsáktól. Főleg az elején tartottam attól, hogy mindenki majd megpróbál rajtaütni Harun. Lesz egy kis kergetőzés, aztán jön a felmentő sereg. Szerencsére ez nem így lett. Voltak nagyon ötletes és izgalmas merényletek is. Voltak kevésbé kiterveltek, de pont így volt jó ez az összetétel. Biztos mindenkinek kialakul egy idő után, hogy melyik a kedvenc merénylő, és, hogy mit akar tőle. Végre egy lezárt anime. Végigmentünk mindenkin, kiderültek a nagy titkok és csavarok, le lett zárva a történet. Így is kellett ennek lennie, nem nagyon lehetett volna ezt tovább húzni. Remekül ki volt találva Mizurogi-sensei karaktere. Néha már őt jobban sajnáltam mint a tanulókat, hogy nem érti mi történik. Egy lelkes, vidám osztályfőnök, aki visszabillenti a dolgokat. Ha néha elfelednénk, hogy ez amúgy egy gimnáziumi osztály, akkor Mizurogi emlékezteti rá a diákokat és a nézőket is. 

AJÁNLÁS

 Ez tipikusan az az anime, ami nagyon jó is lehettt volna ha nem olyan a vége amilyen. Ettől függetlenül akinek megtetszett a történet annak feltétlenül ajánlom, mivel ez pont annyi mint amit az ismertetőben ígért, se több se kevesebb. Jó harcok, sok érdekes karakter, és hát aki bele tudja képzelni akkor még egy kis tini lány szerelem is van benne. Viszont nincsenek nagy csavarok, hatalmas végkifejletek, vagy éppen meglepő történések. Én a magam részéről jól szórakoztam.

10/7

Következő: Charlotte

 

Megosztás a facebookon

A fenébe...Még, hogy kezdő kalandozók városa?!

FOLYTATÁS

Az általam gyenének vélt kezdet után, a KonoSuba mintegy egy évnyi várakozás után visszatért. Nem titkolt szándék volt már a kezdetek óta, hogy ez lesz az utolsó évad, noha a történet még csak most kezdett volna el kibontakozni. Így egy nyiltan lezáratlan, gyenge első évad után nem sokat reméltem ettől a második évadtól. Kellemeset is csalódtam. Noha sok hiba kiküszöböletlen maradt, ám az első évadban fellelt jó próbálkozások felerősödtek, így pedig egy nagyon kellemes kis második évadot alkottak, amit már bátran merek ajánlani mindenkinek.

TÖRTÉNET

Kazuma szinte sosem mozdul ki otthonról. Ül egész nap egy sötét szobában és játszik. Nincsenek barátai, se szoros családi kapcsolatai. Lényegében teljesen egyedül van. Egy igazi neet. Egy szép napon azonban muszáj kimerészkednie az utcára, mikor is meg akar venni magának egy játékot. Bár a vásárlás sikeres lesz, a nap többi része nem alakul valami jól. Miközben Kazuma az utcán sétál felfigyel egy lányra aki kilép egy közeledő autó elé. Kazuma hősiesen löki el a lányt az útból, ám a következő pillanatban már arra eszmél, hogy egy istennő, Aqua magyarázza el neki, hogy hogyan halt meg. Kazumának nincs szerencséje, a lány nem volt életveszélyben, és ő is csak a sokban halt meg, mert azt hitte el fogják ütni. Kazuma úgy érzi halála is olyan hiábavaló és nevetséges mint egész élete. Aqua azonban alkut ajánl neki. Kazuma a mennybe kerülhet, vagy megtarthatja az emlékeit és fizikai valóját egy mázsik világban ahol létezik a mágia. Cserébe viszont meg kell szabadítania a világot a gonosz démon királytól. Kazuma boldogan vállakozik a küldetésre. Az istennő megengedi, hogy a fiú magával vihessen valami különleges tárgyat vagy képességet, ám Kazuma Aquat választja, és magával rángatja az istennőt a másik világban. Kazumanak hamarosan rá kell eszmélnie, hogy Aqua teljesen hasznavehetetlen, és ebben a világban sokkal nehezebb boldogulni, ráadásul nem is olyan szórakoztató mint, ahogy az elsőre tűnik

GRAFIKA

A szereplők és a környezet nem változott, viszont lett egy hatalmas fejlődés a grafika terén. Tekintve, hogy mindenki fejlődött valamennyit (kivéve Darkness aki nem használ mgiát) így mindenki sokkal látványosabban harcol. Megumin hatalmas varázsköröket jelenít meg, egyre hatalmasabbakat, és robbanása is jóval pusztítóbb mint azt az első évadban megszoktuk tőlle. Kazuma nagyon jól kombinálja a jég és a víz mágiát, egészen érdekes dolgokat tud kihozni belőle. Hogy Aquat meg se említsem, aki már nagyon is részt vesz a harcban, és nem csak mint támogató erő. Az ellenségek is változatosak lettek, izgalmasan harcolnak, és lényegében az egész dolog pont annyira látványos mint, ahogy azt egy ilyen animében kell.

SZEREPLŐK

Kazuma: Egyre jobban felmerül szeretni való hősünkben, hogy rosszul döntött mikor halála után ezt a világot választotta. Mélyen átérezhető Kazuma honvágya, és csalódottsága. Mindezek ellenére a humora mit sem változott, sőt csak még szórakoztatóbb lett. Japánhoz való kötődése, a nemi egyenlőségért folytatott harca, és minden ilyen kis hülyesége egy igazán egyedi főszereplővé teszi, akit az ember mélyen a szívébe tud zárni. Ráadásul a harcban is nagyon sokat fejlődött. Bár még nincs sok képessége, de azokat nagyon jól kombinálja.

Aqua: A víz istennője visszatért eredeti formájához. Aqua nagyobb szerepet kap ebben az évadban, és ez jót tesz nagyon. Kazumaval való csipkelődő, de szereteten alapuló kapcsolata tovább fejlődik, és már a lányokhoz is van annyi kapcsolata, hogy el tudjam hinni, hogy legalább egymás nevét tudják. Bár még mindig sokat támaszkodik Kazumára, de Aqua meglepően önálló a harcokban és az életben is a többiekhez képest.

Megumin: Persze még mindig nem hajlandó más mágiát megtanulni, hiszen az övénél nincs is csodálatosabb. Viszont ezt már olyan magas szintekre fejlesztette, hogy ember legyen a talpán aki összekerül vele a harcban. Azzal, hogy megismerjük a főellenségét, egy kicsit betekintést nyerünk a múltjába is, hogy hogyan is létezett ő azelött, hogy bekerült Kazuma csapatába.

Darkness: Feltárul az egész múltja, sőt még egy kicsit vissza is tér bele. Darkness is sokkal hatékonyabbá vált a csapat számára, noha még mindig nem megy neki a célbatalálás. Ha lehet perverz mivolta mégjobban előtérbe került, és sajnos ennek áldozata mostmár általában Kazuma, aki viszont szívesen megszabadulna ettől a tehertől.

NEGATÍVUMOK

Darkness és Megumin, mindenfajta fejlődés ellenére, még mindig unalmas, és sokszor idegesítő karakterek. Ha egy egy részben kevesebb szerepet kpnak az igazi fellélegzés. Például Darkness most több részben nem is jelent meg, ami határozottan kellemes volt. Persze kell a csapat, Kazuma és Aqua nem lehetnek csak ketten, de lehetett volna melleéjük rakni néhány érdekesebb karaktert is. Ráadásul bármekkora is ez a világ amibe Kazumáék kerültek, még mindig alig ismerünk valakit. A démon királynak még az árnyékát sem láttuk. Nem tudjuk, hogy ki ő? Miért vanitt? Mik a céljai? Pedig ha ekkora rettegésben tartja ezt az egész világot akkor nem semmi alak lehet. Az ecchi részek, főleg Darknessnél, lassan kínossá váltak. Olyannyira levetkőztették, ráadásul annyira idióta indokkal és olyan nevetségesen, hogy ezt senki sem tudja komolyan venni. Ez már rég nem az a kedves bugyi villantás, inkább a kemény erotikára próbálna hajazni, csak sajnos inkább válik kínossá mint sem szexivé. 

POZITÍVUMOK

A helyzetek és a harcok fény évekkel jobbak lettek. Izgalmasak a képességek, badassek a jelenetek, és tényleg olyan minden mint amit az lső évadból hiányoltam. Végre megjelentek komolyan vehető, izgalmas ellenfelek, akik legyőzése érdekében bizony hőseinknek meg kell izzadnia. Bár még mindig Kazuma viszi a pálmát, és messze a legviccesebb karakter, lassan Aqua is elkezdi hozni a szintjét. Kettejük párosa olyannyira szórakoztató, hogy amellett eltörpül mindenféle hiányosság. Ráadásul olyan szerethetőek is, hogy minden kalandjukat szívén viseli az ember. Lezáratlan az egész anime, de csináltak neki egy nagyon ütős első évad véget. Megérdemelték szereplőink ezt a csatát, ezt a helyszínt. Nagyon viccesek a jelenetek mikor Kazumaék megérkeznek Aqua egyházának városába. Így kell méltón befejezni egy ennyire szórakoztató évadot. Lehet, hogy a készítők megérezték, hogy Megumin és Darkness kicsit lemaradnak Aquaés Kazuma mögött, ezért jóval kevesbbet szerepelnek. Viszon Meguminnak fantasztikus jelenetei vannak a női egyenlőségért küzdő Kazumával. Mégis a legcsodálatosabb, hogy még soha nem láttam animét ami ennyit fejlődött volna az első évadához képest. Le a kalappal. 

AJÁNLÁS

Ha nem különösebben veszed a szívedre, hogy a történet befejezetlen maradt, és szívesen végignézel egy nem annyira frappáns első évadot, akkor csak ajánlani tudom a KonoSuba második évadát. Vicces, nagyon szórakoztató, kellemes kikapcsolódás. Ha az első tetszett, akkor a második csak mégjobban fog. Ha pedig az első után meg akarnál állni, akkor annak nem most van itt az ideje. Ez a második évad tényleg megér egy misét.

10/8

Következő: Akuma no Riddle

Megosztás a facebookon